Életmű-kiállítással, tárlatvezetéssel és kétnyelvű katalógussal emlékeznek a 115 éve született és 30 éve elhunyt Kazai Sajó Péter festőre szülővárosában, Érsekújváron.
Kanyarban – fb
Rajtmár István, a festő hagyatékának kezelője az MTI-nek elmondta: az Ernest Zmeták Művészeti Galériában rendezett kiállítás egy retrospektív válogatás, amely betekintést nyújt Kazai Sajó Péter munkásságába, hiszen műveit 1941 óta először mutatják be a Felvidéken.
Felidézte: a festő hagyatéka 11 éve került hozzá. Az életmű szakmai feldolgozását Varga Ágota művészettörténész végezte el Kecskeméten, majd az első nagyobb tárlatot ötven alkotással 2021-ben Egerben szervezte meg, az érsekújvári művészeti galéria négy kiállítótermében viszont már 65 alkotást állítottak ki – tette hozzá.
Rajtmár István kiemelte: történeti sorrendben mutatják be Kazai Sajó Péter képeit, különféle korszakait, stílusait.
A kurátor, Helena Markusková a múzeum fő termébe az Érsekújváron készült képek közül válogatott, így az Expresszív kezdetek című részbe főként a második világháború idején készült alkotások kerültek. A munkák és napok, azaz stíluskeresés elnevezéssel a festő fiatalkori képeibe nyerhetnek betekintést a látogatók, majd A témák és a festésmódok áthatása című válogatásban városképeket, egyebek mellett a Balatonnál és a Dunakanyarban készült műveket láthatnak az érdeklődők.
Az utolsó két összeállítás közül az Illusztrációk című a Miguel de Cervantes Don Quijote című regényének emblematikus grafikáiból merít, míg az Eklektikus záróakkord című kiállítási rész többségében szürrealista és absztrakt alkotásokat mutat be.
A Visszatérés című, Kazai Sajó Péter alkotásait bemutató kiállítás február 1-jéig látogatható. A tárlaton látható válogatásról hamarosan egy kétnyelvű katalógus is megjelenik, január 15-én pedig Helena Markusková, a kiállítás kurátora tart tárlatvezetést – tette hozzá Rajtmár István.
Kazai Sajó Péter festő, grafikus és rajztanár 1909-ben született Érsekújváron. Főiskolai tanulmányait 1934 és 1940 között a magyar Képzőművészeti Főiskolán Kandó László és Varga Nándor Lajos tanítványaként végezte. Korai korszakában a római iskola művészei, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Jeges Ernő, Patkó Károly hatottak rá. Kezdetben a festőiség, a vallási témák falusi környezetbe ágyazása és a robosztus, erőteljes, kicsit túlzóan széles mozdulatokkal bíró figurák megjelenítése volt jellemző kifejezésmódjára, groteszk humorral, monumentális formákkal és szilárd kontúrokkal megjelenített zsánerjeleneteket festett.
1946-tól Budapesten élt. A GANZ Hajógyárban dolgozott, ahol megalapította a GANZ Hajógyári Dolgozók Képzőművészeti Körét. Tanította többek között Kondor Bélát és Fehér Lászlót is.
Az 1950-es években a hajógyári környezetből merített munkatémákat, otthonának bensőséges jeleneteit festette, és illusztrációkat készített.
Nagyszámú grafikájának egy részét saját, vizes krétás eljárással – a vörös és fekete kréta kombinációjával – készítette el, ezért vannak e műveknek grafikai hatásuk is.
Később folytatta a kísérletezést, használta a kollázst, a szürreális festészet különféle változataival is foglalkozott, de a narratív festészettel sem hagyott fel. 1994-ben hunyt el Budapesten.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
