A karácsonyi csoda – Guardiola nem enged az elveiből Elek Zoltán2025. 01. 10., p – 16:10
A futballban időről időre szemtanúi vagyunk olyan eseményeknek, amelyeket a világon senki sem látott vagy gondolt előre, beleértve a focihoz leginkább és legkevésbé értőket is. Arra, hogy 2024 úgy érjen véget, hogy a Manchester City tizenkét meccsből mindössze egyetlenegyet tudjon megnyerni, senki sem gondolt vagy fogadott volna. Ilyen egyszerűen nincs, nem történhet meg. Aztán mégis. Ennél talán csak az érdekesebb, hogyan lábalt ki Pep Guardiola a legnagyobb bajból.
A Premier League történetében még egyetlen edző érkezése sem volt annyira borítékolható, mint Pep Guardioláé.
A Premier League Európa legjobb edzőinek otthonaként tekint magára, ezért nagy csalódás volt, amikor 2013-ban Guardiola a Bayern Münchent választotta a Premier League valamelyik nagyágyúja helyett. Három évvel később azonban a Manchester City hierarchiájában igen magas pozícióban lévő régi barcelonai barátok és kollégák – elsősorban a klubigazgató, Txiki Begiristain – meggyőzték a katalán edzőt, hogy vegye át a City irányítását. „Txiki nagyon-nagyon fontos szerepet játszott az életemben” – mondta Guardiola a megérkezésekor.
„Amikor még egy senki voltam, engem bízott meg a Barcelona vezetésével, amely egy csodálatos klub, csodálatos játékosokkal. Egyszer azt mondtam neki, hogy egy nap Angliában fogok dolgozni, és ha ott lesz valamelyik klubnál, akkor én is oda megyek. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy Txiki itt volt.”
Megreformálni egy kősziklát
A Premier League-klubokat korábban sokként érték a külföldi edzők innovációi, elég csak Arséne Wenger 1996-os vagy José Mourinho 2004-es megérkezésére gondolni, ám Guardiola esetében mindenki tudta, hogy a katalán egy olyan futballstílust akar majd meghonosítani, amilyenhez fogható még nem volt a Premier League-ben. Ez azonban nehéz feladatnak ígérkezett, de Guardiola hatása már azelőtt érezhető volt, hogy Angliába szerződött volna.
A 2008 és 2012 között a Barcelonával elért sikerei, valamint a spanyol válogatott négyéves dominanciája a Premier League-ben is megágyazott a tiki-takának, amely más megvilágításba helyezte a türelmes labdázgatást.
Viszont egyetlen Premier League-csapat sem tudta megközelíteni Guardiola Barcelonájának szintjét, az Arsenal és a Manchester City passzjátékából pedig hiányzott az a fajta taktikai kifinomultság, ami a Guardiola-féle Bayern Münchent jellemezte. A katalán edzőnek tehát az volt a feladata, hogy egy új szintre emelje a labdabirtoklást.
Az angolokban természetesen volt ellenérzés Guardiola ideológiájával szemben, ami abból eredt, hogy az angol futball mindig is a fizikális erőt részesítette előnyben a technikával szemben. Guardiola nagyságában azonban csak kevesen kételkedtek, és valószínűleg még ők is elismerték a tréner Barcelonánál és Bayernnél elért sikereit. Abban viszont már egyáltalán nem voltak biztosak, hogy Guardiola Angliában is képes lesz felépíteni egy hasonló csapatot, ahol a zord időjárással, a megfeszített téli menetrenddel, a fizikai kontaktusokkal szemben engedékenyebb játékvezetéssel és az ódivatú, ívelgetős focit játszó kiscsapatokkal is meg kell küzdenie.
Ennek ellenére Guardiola második szezonjában a Manchester City pontrekorddal nyerte meg a Premier League-et. Ez pedig egy hihetetlen erődemonstrációja volt Guardiola saját ideológiájába vetett hitének, még akkor is, ha a történelmi, százpontos idényhez vezető út eleinte tele is volt buktatókkal.
Kapcsolódó cikkünk
Mohamed Szalah minden eddigi rekordját felülmúlhatja, ám nyolc év után mégis távozhat.
A 2024–2025-ös szezon eddig abszolút a Liverpoolról és Mohamed Szalahról szólt a Premier League-ben. Az angol futballcsapat úgy vezeti hatpontos előnnyel a bajnokságot, hogy egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, mint közvetlen vetélytársai, a Bajnokok Ligájában hatból hat meccset nyert, míg Szalah élete formájában futballozva 19 PL-meccsen 18 gólnál és 13 asszisztnál jár (de az összmérlege is kegyetlen: 27 mérkőzés, 21 gól, 17 gólpassz).
2024-ből nehéz jobb teljesítményt mondani, mint amit Szalah bemutatott, mégis úgy tűnik, ez lesz az egyiptomi klasszis hattyúdala.
Az 1992. június 15-én született egyiptomi klasszis 2010-ben kezdte a pályafutását az al-Mokawloon csapatánál, onnan szerződtette 2012-ben a Basel. A svájciakkal két bajnoki címet nyert, és miután két év alatt 79 tétmérkőzésen 20 gólig jutott, felfigyelt rá a Chelsea.
A londoniaknál azóta is foghatják a fejüket, hogy nem volt elég türelmük kivárni a beérését, igaz, a Roman Abramovics-éra csúcspontján olyan játékosokkal kellett volna megharcolnia a szélsőposztok valamelyikéért, mint a brazil Oscar és Willian, a német André Schürrle vagy a belga Eden Hazard.
Így mindössze 13 bajnoki jutott neki a Premier League-ben, ezeken kétszer volt eredményes. A klub előbb az olasz Fiorentinának adta kölcsön 2014–15-ben (26 tétmérkőzés, 9 gól), majd az AS Romának, amely aztán ki is vásárolta a szerződéséből (két szezon alatt 83 meccsen 34 gólig jutott).
2017 nyarán a Liverpool 42 millió eurót fizetett érte, ezzel klubrekordot döntött, a csúcsot addig Andy Carroll tartotta, még 2011-ből. Az első szezonjában beállította az egy szezonban szerzett legtöbb Premier League-gól rekordját (32), és BL-döntőbe segítette csapatát.
Roberto Firminóval és Sadio Manéval félelmetes támadóhármast alkotott, a ’Pool pedig 2018–19-ben Bajnokok Ligáját, a következő szezonban angol bajnoki címet nyert. Szalah ellenállhatatlanul futballozott, 2017–18 után 2018–19-ben, majd 2021–22-ben is gólkirály lett az élvonalban, de még a leggyengébb liverpooli évében, a legutóbbiban is 18 találatig jutott.
Nyert már FA-kupát (2021–22), két Ligakupát (2021–22, 2023–24), Community Shieldet (2022), UEFA Szuperkupát (2019) és klubvilágbajnokságot (2019) is.
Az egyiptomi válogatottban 103 mérkőzésen 59 találatig jutott, részt vett a 2012-es olimpián, a 2018-as világbajnokságon, és kétszeres ezüstérmesnek mondhatja magát az Afrika-kupán (2017, 2021).
Rendkívüli játékos félelmetes formában
Év végén, december 30-án a The Athletic összegezte az egyiptomi támadó statisztikáit, és megállapította, hogy a Premier League történetében a valaha volt legjobb szezont futotta eddig.
Szalah addig 18 bajnokit játszott, összesen harminc kanadai pontot jegyzett, azaz átlag 52,7 percenként szerzett gólt (17) vagy adott gólpasszt (13). Az eddigi időcsúcsot Gabriel Jesus tartotta (Manchester City, 2016–17, 59,1 perc), megelőzve Kevin Campbellt (Everton, 1999, 63 perc) és a tavaly brillírozó Erling Haalandot (Manchester City, 2022–23, 63,1 perc).
Az, hogy 30 gólban vállalt szerepéhez csupán 18 mérkőzésre volt szüksége, ugyancsak Premier League-rekord, a korábbi csúcsot szintén egy Liverpool-játékos, Luis Suárez tartotta, aki 19 meccs alatt jutott 30 pontig még 2013–14-ben.
Korábban egyetlen játékos sem volt arra képes, hogy egy szezonon belül hétnél több olyan meccset játszott, amelyen gólt szerzett és gólpasszt adott – Szalah jelenleg már nyolcnál jár.
Teszi ezt ereje teljében, pályafutása csúcsán, 32 évesen.
„Mo és a rendkívüli jelző összetartoznak, olyasvalamik, amelyeket sokat hallottam az elmúlt hat hónapban együtt emlegetve. Valóban megérdemli a jelzőt és valószínűleg az elmúlt nyolc évben is okkal mondták rá. Csak azért nem tud folyamatosan meglepni minket, mert tudjuk, milyen játékos, és mire képes” – mondta Arne Slot, a Liverpool vezetőedzője.
De úgy tűnik, a holland szakember sem akarja teljesen kiégetni, és nagyon okosan használja, a Pool taktikája ugyanis abszolút alkalmas arra, hogy Szalah többet pihenjen, és ne ragadjon le sem vonalszélsőként, sem támadóként. Ugyanakkor ha Szoboszlai Dominik vagy Curtis Jones is a pálya azon oldalán helyezkedik el, mint ő, és Ryan Gravenberch mellett Trent Alexander-Arnold is ott van, akkor bőven akad lehetősége arra, hogy fent maradjon, és ne égessen el energiákat a visszafutással.
Amikor 2024. december 22-én a Liverpool 6–3-as győzelmet aratott a Tottenham vendégeként, Mohamed Szalah két góllal és két gólpasszal vette ki részét a sikerből, és ezzel megelőzte Billy Liddellt a klub örökranglistáján.
A támadó ezzel egymás után a hatodik szezonjában jutott el legalább tíz-tíz gólig és asszisztig, de ő a Premier League-érában az első játékos, aki már karácsony előtt produkálta ezt a számot.
Az egyiptomi azóta még három gólt szerzett, így már 232 találatnál jár, ennél többet csupán hárman értek el a Liverpool mezében. És ha Szalah így folytatja, elképzelhető, hogy a szezon végére fellép a képzeletbeli dobogóra is, amelytől már csupán 12 találat választja el.
A klub örök-góllövőlistája:
346 gól – Ian Rush
285 gól – Roger Hunt
241 gól – Gordon Hodgson
232 gól – Mohamed Szalah
228 gól – Billy Liddell
Hogy marad benne szufla, azt más statisztikák is mutatják: eddigi 18 góljából 16 a második félidőben született, emellett az előző három szezonban csökkenő tendenciát mutató sikeres cselezési aránya (2021 és 2024 között 39%, 34%, majd 31,4% volt) ismét az ötven százalék felé közelít.
Még nincs is a csúcson?
A fenomenális forma azonban nem elégíti ki a támadót, aki hisz a fejlődésben, abban, hogy 2017 nyara óta 376 mérkőzésen szerzett 232 gólja és 104 gólpassza még jócskán túlteljesíthető.
„Azt hiszem, még nem értem el a csúcspontot. Úgy gondolom, hogy ha egy labdarúgó azt gondolja, hogy elérte a legmagasabb potenciált, akkor egyszerűen vissza fog esni. Nagyon alázatos vagyok, a mai napig megkérdezem a játékosokat, mit gondolnak, mit tudok még javítani. Akkor is, ha fiatalabbak nálam, és talán nem érték el azt, amit én. Ugyanakkor mindig azt mondom, meséljék el, miben tudnék még javulni, hiszen néha mások többet látnak nálam.”
Arra a kérdésre, hogy képes-e meghaladni a 44 gólt és 14 gólpasszt, amit az első Liverpool-szezonjában jegyzett, azt felelte, remélhetőleg igen.
„A terv az, hogy felülmúljam, hiszen eddig ebben a szezonban nagyon jók a számaim, szóval remélem, túl tudom majd teljesíteni. Az is óriási teljesítmény, hogy eddig háromszor gólkirály lehettem, a Premier League-ben egy szélső erre legfeljebb egyszer képes. A negyedik elsőség bonyolultabb lenne, hiszen rengeteg jó csatár van. De nagyon-nagyon alázatosan viszonyulok mindehhez.”
A klub honlapján készült rövid interjúban feltették neki a kérdést, hogy hogyan foglalná össze a klub iránti érzéseit. Erre azt felelte, minden ott töltött pillanatot maradéktalanul élvez, mert azt érzi, ez az élmény talán soha többé nem jön el ismét.
„A szezon előtt úgy voltam vele, bár kaptunk egy új, másik edzőt, és nem tudjuk, milyenek leszünk, én ugyanúgy szeretnék dolgozni, és élvezni a futballt. Most féltávnál azt mondhatom, nagyon-nagyon jó helyzetben vagyunk, és ha így folytatjuk, remélhetőleg nyerünk egy újabb nagy trófeát.”
Esély az Aranylabdára
Slot szerint Szalah jelenleg a világ legjobb játékosa, Jamie Carragher, a Sky Sports szakértője pedig úgy véli, hogy az egyiptomi válogatott játékos van a legjobb pozícióban a 2025-ös Aranylabdáért.
A számokat tekintve, amelyek pompájukban Cristiano Ronaldo madridi és Lionel Messi barcelonai teljesítményével vetekednek, nehéz vitatkozni, de Szalah nem az Aranylabdára koncentrál.
„Az egyéni díj elnyerése 90 százalékban attól függ, hogy milyen teljesítményt nyújt egy játékos a csapattal, és nyer-e valami nagy trófeát. Amennyiben igen, nagyobb az esély az Aranylabdára is. Ám számomra az a legfontosabb, hogy megnyerjem a Premier League-et. De nem lesz könnyű, hiszen az Arsenal és a Chelsea elkaphat bennünket, a Manchester City biztosan vissza fog térni a legjobbak közé. Koncentrálnunk és keményen dolgoznunk kell, nem vehetjük természetesnek a sikert. De remélhetőleg a végén megnyerjük.”
Az biztos, hogy a ’Poolnak nagy veszteség lenne, ha lemondana egy csúcsformában futballozó Szalahról, márpedig jelenleg minden jel arra mutat, hogy a klasszis a nyáron távozik.
A szerződése ugyanis a 33. születésnapja után két héttel, június 30-án lejár, és egyelőre nyoma sincs annak, hogy sikerülne hosszabbítani vele.
Pénteken a Sky Sports készített vele interjút, amelyben úgy fogalmazott, az utolsó évét tölti a klubnál, és ugyan szeptemberben még azt mondta, senki nem beszélt vele a lejáró szerződéséről, azóta már több hosszabbításra vonatkozó ajánlatot visszautasított, mert távol vannak egymástól az álláspontok.
„Nagyon szeretném megnyerni a PL-t. Ez az utolsó szezonom a klubban, ezért ezt a különleges ajándékot szeretném átadni a klubnak és a városnak” – nyilatkozta.
Kapcsolódó cikkünk
Az angol csapat társtulajdonosa, Sir Jim Ratcliffe szerint nehéz és népszerűtlen döntéseket kell meghoznia a közeljövőben.
Nem véletlenül sírják vissza a Manchester United szurkolói a legendás Sir Alex Fergusont, akinek vezetésével a futballcsapat nem csupán a Brit-szigetek, de Európa legjobb csapatává nőtte ki magát. A Fergie-érában a klub 13 Premier League-címet, 5 FA-kupát, 4 Ligakupát, két Bajnokok Ligáját és egy KEK-et nyert, 2013 óta azonban be kellett érnie egy Európa-ligával, illetve két-két FA-kupával és Ligakupával.
Ahogy azt novemberben írtuk, tizenegy sikertelen év után most a portugál Rúben Amorim szerződtetésével újabb remény ébredt, bár egyelőre a jelenlegi szezont kellene túlélni. Érzi ezt a szakmai stáb, de a társtulajdonos Sir Jim Ratcliffe is, aki szűk egy éve került a tűz közelébe, azóta hozott pár döntést, amelyek némi kapkodásra engednek következtetni.
Hogy mire gondolunk? Először is a nyáron a klub szerződtette az Angol Labdarúgó-szövetség korábbi fejlesztési, a Brighton és a Newcastle egykori sportigazgatóját, akiről Ratcliffe azt mondta, munkakörében a világ egyik legjobbja. Így aztán pár millió fontot is fizetett érte a Newcastle-nek, majd vele karöltve kezdte meg átalakítani a keretet.
Csak a nyáron elköltött 204,5 millió eurót, jött többek kötött Leny Yoro (Lille), Manuel Ugarte (PSG), Joshua Zirkzee (Bologna), Matthijs de Light és Nusszair Mazraoui (mindkettő Bayern München), és ugyan felmerült, hogy Erik ten Hag helyére új menedzsert neveznek ki, a holland végül is maradt.
Csak az eredmények nem jöttek, így a hírek szerint a klub vezetői egy október 8-i végrehajtó bizottsági ülésen már arról beszéltek, hogy változtatni kellene, aztán 20 nappal később ki is rúgták Ten Hagot, majd november 11-én megérkezett Rúben Amorim. De egyelőre a portugál is szenved, öt meccséből mindössze kettőt nyert meg, és egy döntetlen mellett kettőt el is veszített.
Vasárnap aztán jött az újabb váratlan húzás: a vezetés megköszönte Ashworth munkáját, azaz a világ legjobbjából öt hónap alatt egy kirúgott sportigazgató lett.
Szeretnénk megköszönni Dan munkáját és támogatását a klub átmeneti időszakában, és sok sikert kívánunk neki a jövőre nézve
– írta a klub a közleményében.
Ratcliffe kritikusai persze állítják, ennyi hibás döntést és ilyen gyatra gondolkodást nem bír el hosszú távon a Manchester United: összességében Amorim és Ashworth kinevezése, valamint Ten Hag menesztése közel 25 millió fontjába (30 millió euró) került a klubnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az elmúlt öt év összes vesztesége több mint 370 millió font (447 millió euró) volt, ez nem tűnik felelősségteljes gondolkodásnak.
Ratcliffe hozzátette, szerinte a United átlagossá vált:
A Manchester United egy középszerű klub lett, már cseppet sem számít az elit tagjai közé és jelenleg a sport egyik legnagyobb kihívásával kell szembenéznünk, hogy visszavezessük a csúcsra
– nyilatkozta a United We Stand című szurkolói magazinnak.
A társtulajdonos állítja, hogy nehéz és népszerűtlen döntéseket kell meghoznia a közeljövőben, ezek nélkül semmi sem fog megváltozni, tekintve az Old Traffordon örökölt probléma mértékét.
* a United egy évtized alatt sodródott ebbe az állapotba, ezalatt csak nőtt a nagy tehetetlenség, és nincsenek könnyű vagy gyors javításra lehetőségek
* Rúben Amorim nem nyeri meg a Premier League-et és a Bajnokok Ligáját, hacsak nem javul a keret
* az Old Traffordon nem igazán történik komoly adatelemzés, márpedig ideje lenne alkalmazkodni a 21. századi igényekhez
* leépítésekre volt szükség, mert a klub veszteségei fenntarthatatlanok
* a jegyáraknak emelkedniük kell, de nem az a cél, hogy a túl magas összegek miatt az emberek ne tudják megvenni a belépőket
Ma már elmondhatom, hogy nem könnyű a feladat, hogy olyan elit, topcsapattá alakítsuk a Unitedet, mint Alex idején volt. Nem élvezem a vereségeket. Ugyanakkor nagyon tetszett Pep Guardiola véresre karmolt feje a Feyenoord elleni BL-mérkőzést követően. Ez a hozzáállás a megfelelő, látszik, hogy nem szeret veszíteni
– mondta Ratcliffe.
Az eredményeink nem voltak fantasztikusak, az sem tetszik, ahol jelenleg tartunk a bajnokságban. De a sport egyik legnagyobb kihívása előtt állunk, amikor kijelentjük, hogy a célunk visszajutni oda, ahol a klubnak lennie kellene. Ez egy rögös út, emelkedőkkel és lejtőkkel, amely során nehéz és népszerűtlen döntéseket kell hoznunk. Ha visszariadunk ezektől, akkor semmi sem fog megváltozni
– tette hozzá.
A csapat 15 forduló után öt győzelemmel, négy döntetlennel és hat vereséggel, 19 megszerzett ponttal mindössze a 13. helyen áll, innen csak felfelé vezethet az út, főleg, ha olyan fantasztikus, intelligens és megfontolt edző ül a kispadon, mint Amorim.
Ha a csapatod nem elég jó, nem nyerheted meg a Bajnokok Ligáját, bármennyire is jó Ruben. Ezért van szükségünk egy kis türelemre.
Ratcliffe állítja, ilyen helyzetben, amikor nem tudják felvenni a versenyt a világ legjobbjaival, akkor a megoldást az utánpótlás-nevelés jelenthetné. Igen ám, de az adatelemzés annyira gyerekcipőben jár, hogy a megfelelő fiatalok kiszűrésére sem elég.
Ezen a téren még a múlt században járunk
– jelentette ki az örökségéről. Ennek ellenére hozzátette, hogy nagyon jó a kapcsolata a további tulajdonosokkal, Joel és Avram Glazerrel.
A United az elmúlt három szezonban összesen 312,9 millió angol fontnyi (378 millió eurónyi) adózás előtti veszteséget könyvelt el, így a klub kitartó harcban van a Premier
League pénzügyi fair play szabályzatának betartásáért. Ratcliffe a nyáron mintegy 250 állást szüntetett meg egy jelentős költségcsökkentés részeként, és kitart amellett, hogy az ilyen kemény döntések elkerülhetetlenek.
Vannak problémák, amelyeket meg kell oldanunk, mert olyan pénzügyi helyzetet örököltünk, amelyet csak az idő old meg. Sok kritikát kapunk a sajtóban, de a klub működtetésének költségeit át kell szabnunk. Szabad akarok lenni, hogy igazán jó futballistákat vásárolhassunk
– mondta.
Sir James Arthur Ratcliffe 1952. október 18-án született az angliai Failsworth városában. A vegyészmérnök üzletember az általa 1998-ban alapított INEOS vegyipari csoport elnök-vezérigazgatója, brit milliárdos, aki 2018-ban az Egyesült Királyság leggazdagabb embere volt 21,05 milliárd fontnyi (25,4 milliárd euró) vagyonával.
2024 februárjában Ratcliffe a Manchester United angol futballklub kisebbségi részvényese lett, és megszerezte a sportműveletek irányítását. Mindig is rajongott a sportért, 2013-ban teljesített egy embertelen maratont a Szahara sivatagban, de alapított jótékonysági szervezetet is „Go Run for Fun” néven, amelynek célja, hogy 5 és 10 év közötti gyereket bátorítson az aktív sportéletre. 2017-ben megvásárolta a svájci Lausanne-Sport, 2019-ben pedig a francia Nice labdarúgócsapatát.
A 2022-es ukrajnai orosz inváziót követően megpróbálta megvásárolni Roman Abramovicstól a Chelsea-t, de 4,25 milliárd fontnyi (5,1 milliárd eurós) ajánlatát elutasították. Így fordult a Manchester United felé, a klub 2023. december 24-én jelentette be, hogy Ratcliffe 25 százalékos részesedést szerzett, a vásárlás 2024 februárjában zárult le.
Ratcliffe-et a szurkolók azért is bírálták, mert felnőtteknek, időseknek és gyerekeknek egyaránt bevezette a 66 fontos (80 eurós) minimális jegyárat. A szurkolók a múlt hétvégi, Everton elleni meccsen tiltakoztak a szezon közbeni emelés ellen, a sportvezetőt pedig néhány sértő dallal cukkolták.
A társtulajdonos elismerte, hogy a jegyvásárlás érzelmi kérdés, úgy fogalmazott, nem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy a valódi helyi szurkolók ne engedhessék meg maguknak, hogy kimenjenek a hazai mérkőzésekre. Mindazonáltal a klubnak optimalizálnia kell a jegybevételeket, mert ez segíthet a Bajnokok Ligája vagy a Premier League megnyeréséhez.
„Meg kell találnunk az egyensúlyt, de nem lehetsz állandóan népszerű”
– mondta.
Kapcsolódó cikkünk
2013 óta csodára vár a Manchester United. Egy menedzserre, aki legalább nyomokban emlékeztet Sir Alex Fergusonra, akivel lehet álmodozni, aki a legsötétebb órák után végre megmutatja a felkelő nap sugarait, és aki meg tudja nyerni a szíveket mind az öltözőben, mind a lelátón.
Tizenegy sikertelen év után most a portugál Rúben Amorim szerződtetésével újabb remény ébredt.
Nincs olyan Manchester United-szurkoló, aki ne sírná vissza Sir Alex Fergusont. Még az se elképzelhetetlen, hogy a legendás skót szakember 82 évesen is képes lenne arra a teljesítményre, amire utódai: az MU ugyanis az elmúlt 11 és fél évben egy Európa-ligát, illetve két-két FA-kupát és Ligakupát nyert. Bajnoki címet egyet sem.
Ez a szűkölködés pedig nem volt jellemző a csapatra a Ferguson-éra alatt, hiszen akkor 13 Premier League-cím, 5 FA-kupa, 4 Ligakupa-, két Bajnokok Ligája- és egy KEK-diadal is összejött (a többi aprólékról nem is beszélve). És ki tudja, mi történik, ha 2013-ban a menedzser nem jelenti be visszavonulását? Egykori játékosa, Patrice Evra szerint a klub magának köszönheti mindezt, mert nem teljesítette a kérését. A 81-szeres francia válogatott balbekk egy októberi podcastben azt állította, Ferguson összekülönbözve a klubvezetéssel döntött inkább a visszavonulás mellett.
„Életem egyik legszomorúbb napja volt, amikor Ferguson bejelentette a visszavonulását. Nem sírtam, de sokkos állapotban voltam. Két héttel korábban bevitt az irodájába és azt mondta: »Patrice, nézd meg azokat az embereket, azt hiszik, hogy visszavonulok. Még tíz évig itt leszek, de több Bajnokok Ligáját kell nyernünk.« Majd elárulta, hogy Cristiano Ronaldo 99 százalékban beleegyezett a visszatérésbe, és Gareth Bale is jönne. 200 millió fontra volt szüksége, a klub pedig nem volt hajlandó megadni neki”
– nyilatkozta.
Azt a kétszázmilliót azóta többszörösen elszórta a klub, de se edzők, se játékosok terén nem tudott olyat húzni, hogy visszatérhessen a csúcsra.
Pedig jött az Evertont magasba emelő honfitársa (David Moyes), portugál (José Mourinho) és holland sztáredző (Louis van Gaal, Erik ten Hag), közönségkedvenc játékosból kinevelt menedzser (Ole Gunnar Solskjaer) és a modern német futball keresztapjának tartott filantróp (Ralf Rangnick), csak éppen a sikerek kerülték el az Old Traffordot.
Ehhez a névsorhoz csatlakozik most Rúben Amorim, aki nem beilleszkedni szeretne, hanem kiemelkedni. Csodát tenne, amire a Sportingnál már képes volt. Csak éppen a portugál és az angol futball között van némi különbség.
Edzőként igazi villámkarrier
Persze Amorimot sem kell félteni, sok mindent átélt már játékosként és edzőként egyaránt. Az 1985. január 27-én született középpályás a profi pályafutása nagy részét a Belenensesnél (2003–2008) és a Benficánál töltötte (2008–2017), utóbbinál összesen tíz trófea, köztük három bajnoki arany megnyerésében vállalt részt.
A válogatottban felemásan teljesített, az már csak felfogás és hozzáállás kérdése, hogy féiig üres vagy félig tele pohárnak tekinti a 2010 és 2014 közötti 14 mérkőzését. Hiszen kevés lehetőséget kapott, de ez is elég volt ahhoz, hogy ott legyen, sőt egy-egy alkalommal szerepelne is a 2010-es, valamint a 2014-es világbajnokságon.
Edzőként egyből egy mestert keresett magának, és 2017–18-ban egy szezont Diego Simeone stábjában dolgozott, de aztán úgy érezte, saját lábra kellene állnia, ehhez pedig tanulás, papír, majd vezetőedzői munka szükségeltetik. 2018-ban az akkor harmadosztályú, jelenleg élvonalbeli Casa Piánál vállalt munkát, de edzői licenc híján nem meccselhetett.
Őt azonban ez nem zavarta, ám miután meccs közben taktikai tanácsokat osztogatott, feljelentették, a portugál szövetség pedig egyrészt a csapatot büntette pénzbüntetéssel és pontlevonással, másrészt Amorimot eltiltotta és egy évig nem regisztrálhatták edzőként. Ugyan egy héttel később a büntetését felfüggesztették, ő annyira berágott, hogy csapot-papot ott hagyott, mondván, ilyen bugyuta szabályok miatt ne büntessék már meg a klubot.
Így utólag lehet, ez a közjáték is kellett ahhoz, hogy beinduljon a biznisz, 2019 szeptemberében ugyanis a Braga alkalmazta, igaz, csupán a B edzőjeként. Nagyszerűen teljesített, tizenegy meccsen nyolc győzelmet aratott csapatával, így amikor december végén a klub kirúgta Ricardo Sá Pintót a nagycsapattól, őt kérték fel. Ott 13 tétmérkőzéséből 10-et megnyert (mindet az élvonalban), és máris lecsapott rá a Sporting.
A lisszaboniak 2020. március 4-én szerződtették, a kivásárlási záradék miatt 10 millió eurót is kifizették érte (nem véletlen, hogy a szakember szerződésébe ők is belevették később ezt a kitételt, azaz gyakorlatilag a Manchester United most visszafizeti ezt az árat).
A Sporting a 2020–21-ben – 2002 után először – bajnok lett, majd egy ezüstérem és egy negyedik helyezés után tavaly újra a legjobbnak bizonyult. Emellett 2021-ben és 2022-ben behúzta a Ligakupát is, Amorim pedig igazi sztár lett, hiszen kilencszer is a hónap menedzsere, 2021-ben és 2024-ben pedig a szezon edzője lett.
Milyen rendszer alkalmas a PL-hez?
A portugál szakember nemcsak hazájában, de Angliában is felhívta magára a figyelmet (alaposan monitorozhatja a PL az ibériai menedzsereket, mert Amorim immáron a hetedik portugál tréner lesz az élvonalban), így tavasszal a Liverpoollal és a West Ham Uniteddel is hírbe hozták, sőt, állítólag a Manchester United is gondolkodott benne. Azóta pedig a sajtó folyamatosan azt szajkózta, hogy ideális utódja lenne Pep Guardiolának, már ha a spanyol jövő nyáron távozna.
Ami érdekes, hogy állítólag a Liverpool és a ManUnited is azért hátrált meg, mert a 39 éves tréner a Sportingnál elsősorban a 3–4–3–as rendszert alkalmazta (néha ebből kiindulva próbálkozott a 3–4–1–2-es és a 3–5–2-es verzióval is). Ezt pedig se a ’Pool, se az MU nem érezte a magáénak, mondván, mit kezdene ez a szakember egy évek óta négyvédős felállással játszó csapatnál?
Így aztán előbbi helyen Jürgen Klopp helyére jött Arne Slot, a másik helyen pedig inkább rábólintottak Erik ten Hag maradására.
Hogy mostanra mi változott? Taktikai téren semmi, csak éppen a kilátástalan teljesítménnyel valamit kezdeni kell, és ehhez inkább építkezzen nulláról egy vadonatúj szakmai stáb, semmint szenvedjenek tovább a posványban.
Így aztán négy hónap elteltével a United-vezetők összeültek, hogy megvitassák, érdemes-e változtatni. Az INEOS knightsbridge-i központjában tartott végrehajtó bizottsági ülésen október 8-án egy készenléti tervet dolgoztak ki arra az esetre, ha Ten Hag alatt nem javulnának az eredmények. A kívánságlista élén Amorim állt, ebben pedig az új szezonban nyújtott teljesítmény is hozzájárult: a hazai Szuperkupa-vereség óta (ahol 3–0-ról kapott ki 4–3-ra a Portótól) egy PSV elleni 1–1 rondított csak bele a győzelmi szériába.
Érdekes
José Mourinho (Chelsea, ManUnited, Tottenham). Sikerek: 3x PL-győztes, 1x FA-kupa, 4x Ligakupa, 1x Európa Liga, 3x év edzője
Nuno Espirito Santo (Wolverhampton, Tottenham, Nottingham. Sikerek: 4x hónap edzője
Marco Silva (Hull, Watford, Everton, Fulham)
André Villas-Boas (Chelsea, Tottenham). Sikerek: 2x hónap edzője
Bruno Lage (Wolverhampton). Sikerek: 1x hónap edzője
Carlos Carvalhal (Swansea).
Portugál edzők a Premier League-ben Most vagy soha!
Egy hete röppent fel a hír, hogy a ManUnited annyira akarja Amorimot, hogy kifizetné érte a 10 millió eurós kivásárlási záradékot, csak jöjjön mihamarabb. A felek gyors egyeztetése során kiderült, a tréner valóban menne Manchesterbe.
„A szezon elején már jeleztem az elnöknek, történjen bármi, ez volt az utolsó szezonom a Sportingnál. A szezon elkezdődött, nagyszerűen teljesítettünk, és jött az angol ajánlat. Mondtam, rendben, jövő nyáron térjünk rá vissza. Erre azt a választ kaptam, most vagy soha. Három napom volt, hogy olyan döntést hozzak, ami gyökeresen megváltoztatja az életemet”
– nyilatkozta Amorim.
Miután szerződésében a 10 millió eurós kivásárlási ár mellett 30 napos felmondási idő is szerepelt, áthidaló megoldás kellett. A Sporting azt kérte, hogy a Manchester City elleni BL- és a Braga elleni bajnoki rangadón még maradhasson, ezt állítólag a manchesteriek plusz egymillió euróval még megtámogatták. A vége tehát az lett, hogy november 11-én csatlakozik új klubjához.
Ami a stábot illeti, a portugál ragaszkodott hozzá, hogy kipróbált és megbízható emberei elkísérjék Manchesterbe. Ennek ismeretében valószínű, hogy Emanuel Ferro, Adelio Candido és Carlos Fernandes is ott lesz mellette. Jorge Vital kapusedző szerepvállalása kérdéses, mert a klub a nyáron kinevezte Jelle ten Rouwelaart, aki jól dolgozik a kapusokkal, különösen Andre Onanával. És még ott van Ruud van Nistelrooy is, aki eddig Ten Hag segítőjeként dolgozott, majd két meccsre beszállva eddig veretlen megbízott menedzserként, és miután szerződése 2026-ig szól, nem feltétlenül távozna.
„Nagyon motivált vagyok, hogy itt maradjak, és segítsem a klubot”
– mondta Van Nistelrooy. Hogy Amorim szorít-e neki helyet, nem tudni, mindenesetre lehet, a szurkolók felé szép gesztus lenne, ha az egykori közönségkedvencet nem tenné lapátra.
A győzelem kulcsa
Guardiola 2016-os megérkezésekor a Manchester Citynek két bajnoki címe volt: az elsőt Roberto Mancinivel nyerte 2012-ben, a másodikat pedig Manuel Pellegrinivel 2014-ben – ettől függetlenül volt valami kiábrándító a Cityben. A manchesteri csapat egyik bajnoki címét sem meggyőző teljesítménnyel nyerte meg, ráadásul taktikailag gyakran nagyon naivnak mutatkozott: a City sikere elsősorban az olyan kivételes egyéni teljesítményeknek volt köszönhető, mint amilyet Sergio Agüero vagy Yaya Touré nyújtott, és nem annak, hogy egy egységes csapatként funkcionált volna. Pellegrini intelligens edző volt, aki maga is a labdabirtoklásban hitt, így Guardiolának nem kellett újra megtanítania focizni a játékosokat, ám a technikai dolgok terén a katalán sokkal tovább ment chilei kollégájánál.
Guardiola az első pillanattól kezdve egy nagyon speciális rendszerben játszatta a Manchester Cityt.
Hűen a Barcelonánál és a Bayernnél vallott elveihez, csak egy védekező középpályással játszott, ahelyett, hogy megtartotta volna a kétfős belső középpályát, amihez a City hozzászokott. Ez pedig azt jelentette, hogy Fernandinho – aki box-to-box középpályásként kezdte, aztán Touré mellett találta magát egy sokkal defenzívebb szerepkörben – még mélyebb pozícióba került, és végül egyedüli védekező középpályás lett. Guardiola második intézkedésként kitette a csapatból Tourét, és Kevin De Bruynét, valamint David Silvát húzta visszább a háromfős középpályára.
Korábban De Bruyne és Silva is egy sokkal támadóbb felfogású szerepkörben játszott: mindketten tízesek voltak, akik ha szükség volt rá, a szélek irányából befelé játszva is elboldogultak. Már csak az egyikük pozíciójának a megváltoztatása és nyolcasként való szerepeltetése is bátor húzás lett volna, nemhogy kettőé, és mindenképp egy erős, nagy munkabírású játékos kellett volna mellé. De nem Guardiolánál, aki mindkettejüket visszarakta a háromfős középpályára, és Fernandinhót bízta meg a feladattal, hogy biztosítson mögöttük – Guardiola ezzel lényegében megalkotta a Premier League valaha volt legtechnikásabb trióját.
A szabadság vándorai – az öt támadó
A hatás szinte azonnali volt: De Bruyne és Silva remekül megértette egymást. A Bajnokok Ligája playoff-körében, amikor a Manchester City 5–0-ra megsemmisítette a Steaua Bukarestet – Agüero ezen a meccsen úgy lőtt mesterhármast, hogy közben kihagyott két büntetőt –, a két játékos káprázatosan futballozott, és ketten együtt uralták a középpályát. Ez érezhetően valami teljesen új volt, és később De Bruyne meg is nevezte az új pozícióját.
„Egy másfajta szerepkörben kezdtem futballozni” – mondta. „Lett egy kis változás a játékomban, de nem baj, sőt. Az edzőnek megvan a saját maga elképzelése. Már nem tízesként futballozok, hanem szabad nyolcasként, ami rengeteg mozgással jár a pálya minden pontján. Sokkal többet kell futnom, de cserébe sokkal nagyobb szabadságot is kapok.”
A City rendszere úgy lett kidolgozva, hogy az minél nagyobb területet biztosítson De Bruyne és Silva számára.
A City úgy nyerte meg a korábbi bajnoki címét, hogy a pálya közepe felé játszó irányítók – rendszerint Silva és Samir Nasri – szerepeltek a széleken, Guardiola azonban klasszikus szélsőket használt, akik a „természetes” oldalukon játszottak: a jobb oldalon Raheem Sterling, a bal oldalon pedig az új igazolás, Leroy Sané. Az ő feladatuk volt, hogy az oldalvonal mentén játszva széthúzzák az ellenfél négyfős védelmét, amivel a belső védők és a szélső hátvédek között területeket nyitottak meg De Bruyne és Silva számára. Ilyen értelemben tehát Guardiola csapatában öt támadó volt: Sané, Silva, Agüero, De Bruyne és Sterling.
Visszatérés a gyökerekhez
2024 végén Pep Guardiola olyan spirálba került, olyan mélységbe sodródott csapatával, amelyre karrierje során még sosem volt példa. Október végétől karácsonyig 12 mérkőzésen 1–2–9-es mérleget produkált a csapat, amely egy kiesőjelölttől is halovány teljesítmény lett volna, nemhogy a Manchester Citytől.
Guardiola válságkezelő törekvése egyértelmű volt: a rendszerint használt 4–3–3-as vagy 4–2–3–1-es felállás helyett elkezdett egy stabilabb, védekezőbb jellegű 4–1–4–1-es formációval játszani, és ezzel párhuzamosan, hogy még inkább kontrollálni tudja a csapat a mérkőzéseket, megkezdődött a belső középpályás kísérletezgetés.
Felbukkant itt Matheus Nunes (Feyenoord), Foden (Liverpool), Gündogan (Crystal Palace), Grealish (Nottingham Forest), sőt a Juventus elleni BL-meccsen együtt is játszott Grealish és Gündogan, aztán az MU ellen megint jött Foden, az Aston Villa ellen pedig Kovacic.
A zuhanórepülést az Everton elleni, karácsonyi 1–1 állította meg, ahol a City belső középpályáját a Kovacic–Bernardo Silva–Foden hármas alkotta, amely igencsak emlékeztetett a „szabadság vándoraira”, és megkockáztathatjuk, hogy a valaha volt egyik legtechnikásabb belső középpályás sor a PL történetében. Ennél talán csak egy technikásabb van: a 2024-et végre a Leicester elleni győzelemmel záró Kovacic–Bernardo Silva–De Bruyne trió, amely – ha már egyszer lendületbe jött – 4–1-re kiütötte a West Hamet is az új év első meccsén.
(Megdöbbentő, de egészen október végéig kell visszamenni a bajnokságban ahhoz, hogy két egymást követő PL-győzelmet találjunk a City neve mellett, akkor a Wolverhamptont (2–1) és a Southamptont (1–0) sikerült kínkeservesen legyűrni).
Pep Guardiola tehát a legnagyobb bajban, karrierje mélypontján sem adta fel elveit, épp ellenkezőleg: ugyanazzal a filozófiával szedte össze a darabokban lévő csapatát, amellyel pályafutása kezdetétől sikeres volt, legyen szó Spanyolországról vagy az angliai kezdetekről: a fizikalitást nélkülöző, de technikájával mindezt ellensúlyozó középpályás kontrollal. És persze Guardiola csapatában ismét csak öt támadó van: Bernardo Silva, De Bruyne, Foden, Haaland és Savinho.
A király visszatért.
Kapcsolódó cikkünk
A hétvégén folytatódott a Manchester City vesszőfutása: a Premier League címvédője vasárnap különösen fájó vereséget szenvedett, hiszen a városi rivális Manchester United ellen maradt alul 2–1-re hazai pályán, ráadásul úgy, hogy a 87. percben még 1–0-ra vezetett.
Az MU-t edző Ruben Amorim így bő egy hónapon belül másodszor győzte le Josep Guardiola együttesét, amelyet – még a Sporting vezetőedzőjeként – november 5-én a Bajnokok Ligájában 4–1-re vert.
A Manchester City vesszőfutása még október végén kezdődött. Addig 14 veretlenül megvívott meccset hoztak le a manchesteriek, tizenegyesekkel megnyerték a United elleni Community Shieldet, volt három döntetlenjük, a többi meccsüket pedig megnyerték.
A lejtő kezdete
Október 30-án aztán kikapott a csapat a Ligakupában a Tottenhamtől, majd egy hétmeccses nyeretlenségi szériába került – közte hat vereséggel –, aminek a Nottingham elleni 3–0-s győzelemmel lett vége. Az azonban csak pillanatnyi fellángolás volt, a City azóta lejátszott egy 2–2-es döntetlent a Crystal Palace ellen, majd jött az újabb vereség a BL-ben. A Juventus elleni 2–0-s vereség azt is jelentette, hogy november kezdete óta már 21 gólt kaptak az angolok, ami akkor a legtöbb volt az öt topliga csapatai közül – és ehhez jött még kettő az MU ellen. A United sem volt sokkal jobb formában a derbi előtt, hiszen az előző két fordulóban vereséget szenvedett a csapat – igaz, az Európa-ligában legyőzte (2–1) a Viktoria Plzeňt.
A Unitedet november óta irányító Ruben Amorim számára mindenesetre nem indult jól karrierje első manchesteri derbije: Mason Mountot sérülés miatt már a 14. percben le kellett cserélni, az első félidő vége felé pedig megszerezte a vezetést a City. Egy kis szöglet után Kevin De Bruyne bal oldali beadása megpattant az egyik védőn, majd Josko Gvardiol a kapu bal oldalába fejelte a labdát (1–0).
A hajrá azonban a vendégeké lett: a 74. percben Bruno Fernandest ugratták ki remekül, a középpályás azonban óriási helyzetben a kapu mellé lőtte a labdát, de nem sokkal később újabb nagy lehetőség kínálkozott, miután Matheus Nunes letarolta Diallót a tizenhatoson belül, a tizenegyesnél pedig már nem hibázott Bruno Fernandes, félmagasan a kapu bal oldalába lőtte a labdát.
Alig pár perccel később jött a hideg zuhany a Citynek: Amad Diallo mesteri gólt szerzett. Az elefántcsontparti szélső a nagyszerű kiugratás után átemelte a labdát Ederson felett, majd éles szögből a kapuba gurította a labdát. Fantasztikus mérkőzést játszott a 22 éves futballista, és ahogy Gary Neville fogalmazott a BBC-nek,
ő volt az egyetlen Manchester United-játékos a pályán, aki úgy futballozott, ahogyan egy United-labdarúgónak kell.
Guardiola vállalja a felelősséget
Ezúttal viszont ennyi is elég volt a pocsék formában lévő címvédő ellen. Ruben Amorim győzelemmel mutatkozott be az első derbijén, Pep Guardiola pedig bosszankodhat, mert tovább folytatódik a City mélyrepülése, és már-már kijelenthető, hogy a csapat lemondhat az aranyérem megszerzéséről.
A találkozó után a főszereplők mondták el véleményüket a látottakról.
Nem vagyok elég jó… Pedig én vagyok a főnök, a menedzser, nekem kellene megtalálnom a megoldásokat, de eddig ezt nem tudtam megtenni
– kezdte önkritikusan meccs utáni értékelését a City menedzsere, Pep Guardiola.
Ez a valóság. Szeretnénk jobban játszani és helyzeteket teremteni az ellenfél kapuja előtt, de jelenleg ez nem megy. Korábban két idény alatt nem veszítettünk annyiszor, mint most nyolc meccsen. Ezelőtt minden gördülékenyen ment, most azonban különböző okok miatt szenvedünk. Sok meccset elveszítettünk, de meg kell találnunk a megoldást, és meg kell próbálnunk újból meccseket nyerni.
A katalán szakember ugyanakkor úgy látja, nem ez volt a legfájdalmasabb veresége, mióta a Cityt irányítja: „Szerintem nem ez volt a legfájóbb vereség kilenc év alatt, a Bajnokok Ligájában fájdalmasabb kikapni. Jelenleg eredményekre van szükségünk, hogy javítsunk a hangulatunkon. A helyzet egyre rosszabb, meg kell találnom a megoldást. Eddig azonban nem sikerült, ez az igazság.”
Némileg máshogy látta a helyzetet a City karmestere, Bernardo Silva, aki levette a felelősséget Guardiola válláról:
Magunkba kell néznünk. Ez nem a szerencsén, hanem a döntéseken múlik. Az utolsó percekben úgy játszottunk, mint az ifisták, ostoba döntéseket hoztunk, és megfizettük az árát.
A korábbi Liverpool-klasszis, majd később a Manchester Unitedet is erősítő Michael Owen is elmondta a véleményét a manchesteri városi rangadóról.
A Manchester City jelenleg nem tudja, hogyan nyerjen meccset. Egy nullára vezettek, irányították a meccset aztán egyszer csak újra megnyomták az önmegsemmisítő gombot. Pep a világ legjobb edzője, de most biztosan ő is vakarja a fejét, és azon gondolkodik, hogyan tudná kihozni csapatát ebből a káoszból. Mentális okoknak kell a háttérben lenniük, darabokra vannak esve.
Amorim szerint a hit hiányzott
A United élén első nagy skalkpját begyűjtő Rúben Amorim szerint csapata remek munkát végzett, és megérdemelten hozta el a három pontot. A portugál szakember úgy vélekedett, csapata elsősorban a második félidőben nyújtott teljesítményének köszönheti a győzelmet.
Szerintem megérdemelten nyertük meg a meccset. Úgy gondolom, hogy nagyszerű munkát végeztünk, és remekül kontrolláltuk a Manchester Cityt. Hittünk benne, hogy meg tudjuk nyerni a találkozót. Kilencven percig meccsben voltunk, és ez nagyon jó dolog. Az Arsenal ellen is mi irányítottunk az első félidőben, ott azonban nem hittük el, hogy nyerhetünk. Úgy gondolom, ez volt a kulcs ahhoz, hogy változtassunk a játékunkon. A mai már teljesen más meccs volt, összeraktuk a dolgokat, jött a Fergie-time, és valami varázslatos dolog történt a pályán. Hihetetlen volt!
A „vörös ördögök” menedzsere azt is elmondta, hogy nemcsak csapata, de a szurkolók számára is nagyon fontos ez a diadal:
Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a szurkolóknak nagyon sokat jelent a győzelem. Egy héttel ezelőtt nehéz pillanataink voltak a Nottingham ellen hazai pályán, ma boldogabbak vagyunk, de ezért is csak három pontot adnak. Megértem a szurkolók örömét, ám folytatnunk kell a munkát. A mai egy jó nap, élvezzük tíz percig, majd gondolnunk kell a következő meccsre.
Javulni kell a játékosoknak
A szakember beszélt Alejandro Garnacho és Marcus Rashford mellőzésének okairól is. Mint mondta, nem fegyelmi okok miatt maradtak ki a csapatból, és a következő meccsen visszatérhetnek, ha megfelelően dolgoznak az edzésen:
Befejeződött egy meccs, kezdődik egy új hét. Új hét, új élet. Ha jól edzenek, elfoglalhatják helyüket a csapatban. Vagy játszanak majd, vagy a kispadon lesznek. Javítanunk kell a színvonalon a pályán és azon kívül is. Nem fegyelmi dologról van szó, de nekem az edzéseken és a meccseken nyújtott teljesítmények alapján kell kiválasztanom a játékosokat. Ez ilyen egyszerű
– mondta
Tetszett, ahogy a csapat viselkedett, a kispadon ülő játékosok is, de nem szeretnék egyéneket kiemelni. Amad (Diallo) természetesen nagyon fontos volt a számunkra, de az egész csapat remekül játszott. Ez egy csapatjáték, mi pedig hiszünk abban, hogy ha keményen dolgozunk és áldozatokat hozunk egymásért, akkor elérhetünk dolgokat
– zárta gondolatait a győztes edző.
Harc a bajnoki címért
A Szoboszlai Dominikkel felálló, listavezető Liverpool 2–2-s döntetlent játszott a 17. perctől emberelőnyben futballozó, vendég Fulhammel az angol labdarúgó-bajnokság 16. fordulójában.
A Liverpool Andy Robertson utolsó emberként elkövetett szabálytalansága és az azért kapott piros lapja miatt volt kénytelen a meccs nagyobb részében tíz emberrel játszani – Robertson nem fut nagy szezont, már összehozott két tizenegyest is, kicsit vesztett a sebességéből, és a kiállítása sokba került a csapatnak.
A szünetben még a vendégek voltak előnyben, de a második félidő elején Cody Gakpo egyenlített. Arról, hogy végül mégis a hazaiaknak kelljen futnia az eredmény után, Rodrigo Muniz gondoskodott, aki a 76. percben újra előnyhöz juttatta a Fulhamet, végül a döntetlent és egy pontot érő hazai gólt Diogo Jota szerezte a 86. percben.
Szoboszlai – aki 79 percig volt a pályán és lecserélésekor 2–1-re a Fulham vezetett – a Sofascore statisztikái szerint a mezőnyből legtöbbször, hatszor szerzett labdát, a földön 6 párharcából pedig ötöt megnyert.
A Liverpool botlását ugyanakkor nem sikerült kihasználnia a harmadik helyen álló Arsenalnak, amely gól nélküli döntetlent játszott hazai pályán a 15. Evertonnal.
Kapcsolódó cikkünk
Edzői pályafutása során soha ilyen kényes helyzetben nem volt még Pep Guardiola, akinek csapata, a Manchester City sorozatban negyedszer kapott ki tétmérkőzésen. A tíz nap alatt elszenvedett pofonsorozat rengeteg kérdést felvet. Quo vadis, Manchester City?
A lapok mélypontról, a szakírók Guardiola közelgő távozásáról (vagy éppen az újjáépítő szándékáról!?) írnak, miközben a csapat felett még mindig Damoklész kardjaként lebeg a felfüggesztés, eltiltás, kizárás réme.
Október 30-ig még büszkén hirdethette a ManCity, hogy a naptári évben mindössze két vereséget szenvedett tétmérkőzésen. Egyrészt kikapott május 25-én a városi rivális Manchester Unitedtől a ligakupa döntőjében (1–2), másrészt elvérzett a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőben (igaz, ott két döntetlen után végül csak tizenegyesekkel maradt alul).
Egy ilyen világklasszis csapat esetében egy vereségre is felkapják a fejüket az emberek, kettőre pláne, de az, hogy négyszer (!) is vesztesen hagyja el a pályát, ráadásul tíz nap alatt, az szinte a lehetetlenség határát súrolja.
Pedig ez történt, október 30-án a Tottenham, majd november 2-án a Bournemouth is kihasználta a hazai pálya előnyét és 2–1-re győzött. Aztán egy hete, kedden a Sporting ütötte ki 4–1-re Lisszabonban, szombaton pedig a Brighton otthonában vérzett el (1–2).
Akadt dolguk a statisztikusoknak, akik azért azt kiderítették, hogy volt már a spanyol menedzsernek négymeccses gyengélkedése, még a Bayernnel 2014–2015-ben, de akkor a Bundesligában a Leverkusen (0–2) és az Augsburg (0–1), illetve a Bajnokok Ligájában a Barcelona (0–3) elleni kudarc mellett a negyedik egy Dortmund elleni Német Kupa-összecsapás 1–1-es döntetlenjét követő elbukott tizenegyes-párbaj volt.
De vajon szabad-e az Etihad-birodalomban keletkezett repedésekről beszélni?
Hiányzik a nyári erősítés
Egy igazi nagy bajnokot mindig veszélyes leírni, és hanyatlása kezdetét hirdetni, ezt próbálta a maga módján érzékeltetni Guardiola is.
„A szombati sajtótájékoztatón megkérdezték, hogy ez egy korszak végét jelenti-e. Persze, tudom, hogy az emberek ezt akarják. Sok-sok év óta érzem ennek az előszelét. Óriási dolgokat vittünk véghez az elmúlt években. De ha valaki le akar bennünket taszítani a trónról a következő 50 évben, akkor előbb-utóbb sikerülni fog. Nem fogjuk megnyerni az összes Premier League-et. Ez lehetetlen” –
mondta újságíróknak a Brightonban elszenvedett vereség után.
Ugyanakkor valóban érződnek problémák, amelyek közül a klub ellen indított bírósági tárgyalás még csak éppen érintőlegesen érezteti hatását: szeptember 16-án ugyanis megkezdődött tárgyalás. A tízszeres angol bajnok, hétszeres FA-kupa- és 2023-as Bajnokok Ligája-győztes futballklub ellen a Premier League pénzügyi szabályainak állítólagos megsértése miatt 115 pontban emeltek vádat. A klubot a pontlevonástól a kizárásig sok minden fenyegeti, az ítélethirdetésre legkorábban 2025 elején kerülhet sor. Hogy ez hatással volt-e a gyengébb átigazolási szezonra? Elképzelhető. A nyáron ugyanis csak Savinho érkezett a Troyes csapatától, illetve az az Ilkay Gündogan, akire az FC Barcelona nem tartott igényt.
Úgy tűnik, a sztárok kivárásra játszanak, hiszen senki sem kockáztatná meg, hogy olyan klubhoz szerződjön, amelynél korábban soha nem látott pénzbüntetés, hatalmas pontlevonás vagy akár a Premier League-ből való kizárás lehet az ítélet.
Ennyit jelentene Rodri hiánya?
Ennél nagyobb problémának tűnik, hogy a sikerek egyik fő letéteményese, Txiki Begiristain már kiszállóban van a projektből, a futballigazgató októberben jelentette be, hogy jövő nyáron, 13 év után befejezi az angliai munkát. Ez pedig jelentős csapás Guardiola számára, aki közeli barátját és egykori barcelonai csapattársát veszíti el. Az utód a Sportingtól érkező Hugo Viana lesz, de az egész helyzet további kérdéseket vet fel Guardiola jövőjével kapcsolatban a júniusban lejáró szerződése miatt.
A szakértők szerint azonban mindez kutyafüle Rodri elveszítéséhez képest. A friss Aranylabda-győztes szeptemberben, az Arsenal ellen szenvedett keresztszalag-sérülést. Lehet, hogy túlságosan leegyszerűsítő erre visszavezetni a City összes problémáját, de a statisztika nem hazudik. A 2023–2024-es szezon kezdete óta az Arsenal elleni meccsig a védekező középpályás 53 meccsen lépett pályára a City színeiben, és csapata csak egyet veszített el: a Manchester United elleni FA-kupa-döntőt.
Amikor Rodri játszott, a győzelmi százalék 73,6 volt, azóta nélküle ez a szám 58,3%-ra csökkent.
Bár úgy tűnt a sérülést követő hét meccsen, hogy Rodri hiánya orvosolható (a City hatot nyert és egy döntetlent játszott ebben az időszakban), ám közben további kulcsjátékosok, például Kevin De Bruyne, John Stones, Manuel Akanji, Rúben Dias, Jack Grealish és Jérémy Doku sérülései is súlyosan érintették a csapatot.
És itt üt vissza, hogy a City elengedte Julián Álvarezt a nyáron az Atlético Madridhoz anélkül, hogy pótlásáról gondolkodott volna (így aztán óriási a függés Erling Haalandtól, aki a PL-ben szerzett 22 gólból 12-t vállalt) és nem tudta kellőképpen feltölteni a keretét, azaz a szakvezetés kevesebb játékossal számolhat az első csapatban, mint bárki más a Premier League-ben.
Érdekes
A válogatottszünet előtt a Liverpool áll a legjobban a Premier League-ben, Arne Slot együttese az eddigi 11 fordulóból kilencet megnyert, emellett az Arsenallal ikszelt (2–2) és a Nottinghamtől kapott ki (0–1). Előnye öt pont a Manchester City, kilenc a Chelsea–Arsenal–Nottingham–Brighton négyes előtt.
A ’Pool mindössze a hatodik csapat a Premier League 33 éves történetében, amely szezonbeli első 11 meccse után legalább öt pont előnnyel rendelkezik. A másik öt – köztük a 2019–2020-as Liverpool – mind megnyerte a bajnokságot.
De az angol sajtó óva int a ManCity idő előtti leírásától: mindenki emlékszik arra, hogy 2023 márciusának közepén az Arsenal nyolcpontos előnnyel vonulhatott válogatottszünetre, végül ötpontos hátránnyal csak ezüstérmes lett.
Örülhet a statisztikának az éllovas Liverpool Idősödő csapat
Az ESPN azt is pedzegette, hogy a csapat számos kulcsfigurája pályafutása végéhez érhet és De Bruyne-t (33 éves), Kyle Walkert (34), Mateo Kovacicot (30), Gündogant (34), Bernardo Silvát (30) és Édersont (31) előbb-utóbb le kellene cserélni.
A lap szerint hosszú távon ez plusz problémát jelenthet, és példaként a Manchester United riasztó hanyatlását hozta fel: Sir Alex Ferguson 2013-as visszavonulása után a brutális visszaesés egyik tényezője éppen a csapat életkora volt, illetve az, hogy a klub nem gondoskodott előre Patrice Evra, Rio Ferdinand, Nemanja Vidic, Michael Carrick és Paul Scholes pótlásáról.
A Ferguson utolsó hazai meccsén pályára lépő MU átlagéletkora 27,54 volt, a hétvégén Brightonban elbukó Cityé 25,72 – igaz, a statisztikát kissé torzítja, hogy két 19 éves játékos is kezdőcsapatban kapott helyet: Rico Lewis, illetve az élvonalban debütáló Jahmai Simpson-Pusey.
„Ha a hiányzók felépülnek, nincs kétségem afelől, hogy visszatérünk a legjobb teljesítményünkhöz”
– mondta Guardiola a szombati vereség után. De mióta megérkezett a Cityhez, talán először fordul elő, hogy ebben a bizonygatásban sokkal több a reménykedés, mint korábban bármikor.
A döntés hónapja: november
De vajon tényleg ennyi volt Pep Guardiola és a Manchester City házassága? Vagy van esély a maradásra és az újjáépítésre? A The Athletic cikke szerint abszolút, legalábbis a lap erre próbált következtetni Guardiola egy héttel ezelőtti, lisszaboni nyilatkozatából. Miután a ManCity sima vereséget szenvedett a Sportingtól, egy brazil riporter megkérdezte, milyen esélyei vannak arra, hogy a nyáron átvegye a brazil válogatott irányítását.
„Egy 4–1-es vereség után már nem vagyok választási lehetőség” – viccelődött a spanyol szakember, majd váratlanul nyíltan folytatta. Úgy, ahogy az utóbbi időben nem nagyon nyilatkozott ebben a témában.
„Minden eddiginél jobban szeretném felemelni a csapatot, és visszahozni a legfelső szintre. Kemény szezon lesz, ezt már a kezdetektől fogva tudtuk. De ez van. Nehéz kihívás, de itt vagyok”
– mondta.
A kérdés, hogy a felemelést csupán erre a szezonra, vagy hosszabb távra értette. Brazil források szerint az ötszörös világbajnok nagyon szeretné megszerezni a válogatott élére, és Pep is elmondta már párszor, hogy kipróbálná magát szövetségi kapitányként, pláne egy nagy világversenyen.
A hozzá közel álló források szerint tetszik neki az ötlet, hogy Brazíliát irányítsa, de állítólag még erősebb az a gondolat, hogy egy évet még a Citynél töltsön. Egyelőre még nem döntött, a klubon belül is él az a reménybeli forgatókönyv, hogy ismét szerződést hosszabbít.
A legutóbbi két alkalommal, 2020-ban és 2022-ben is novemberben döntött a folytatásról, és miután pár hete Abu-Dzabiba repült, kizárt, hogy ne tárgyalt volna a City-tulajdonos Manszúr sejkkel.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
