A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület 2011-ben jött létre azzal a céllal, hogy „növelje a magyar katolikus közösségek teremtésvédelmi elkötelezettségét – minél szélesebb körrel együttműködve – az egész társadalom javára”. Az egyesület elnökével, Nemes Csabával és két alelnökével, Szabó Eszter ügyvéddel és Nobilis Márió plébániai kormányzóval, főiskolai oktatóval beszélgettünk.
Kérdésünkre, hogy mi tette szükségessé az egyesület megalapítását, Nobilis Márió felidézte: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2008-ban kiadta a Felelősségünk a teremtett világért című körlevelét. Ennek szerkesztője (Udvardy György akkori esztergom-budapesti segédpüspök) hangoztatta: a körlevél mellé gyakorlati megvalósítási javaslatokra is szükség lenne. Így született meg három kiegészítő füzet. A lelkipásztori résszel foglalkozó kötet megírásával az Országos Lelkipásztori Intézetet (OLI) bízták meg, amelynek igazgatója akkoriban Nobilis Márió atya volt. Egy kis csoportot szervezett erre a feladatra, s mások mellett Zlinszky János jogász, egyetemi tanár; Baritz Sarolta Laura domonkos szerzetesnővér és Nemes Csaba meteorológus, klímaváltozási és környezetvédelmi szakértő is igent mondott a felkérésére. Így született meg a „…Hogy művelje és őrizze meg” – Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek című, ma is kapható kiadvány. A közös munka során a szerzőkben felmerült, hogy létre kellene hozni egy szervezetet, amely segíti mindannak a megvalósítását, amiről a kötetben írtak. Megalakult az OLI Teremtésvédelmi Munkacsoportja, előadásokat, képzéseket tartottak. Egy ilyen alkalommal Nobilis Márió megkérdezte a jelenlévőktől, gondoltak-e esetleg arra, hogy egyesületet alapítsanak. Igennel válaszoltak, így a csoportból egyesület lett. Kezdetben tizenketten voltak, többségükben tudósok, akik az elméleti útmutatás mellett cselekedni is akartak.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tevékenységéről Nemes Csaba kifejtette: az elmúlt tizenhárom évben sok mindent tettek. Például őshonos gyümölcsfákat ültettek plébániakertekben, és rendszeresen tartanak előadásokat, képzéseket. Tartalmában gazdag, színes honlapot is működtetnek teremtesvedelem.hu címen. Céljuk, hogy aki felkeresi ezt a webhelyet, az ne csak a problémákkal szembesüljön, hanem biztatást is kapjon a cselekvéshez. A Magyar Kuríron egyébként kéthetente jelentkeznek Teremtésvédelmi Kalendárium című sorozatukkal.
Szabó Eszter beszélgetésünk során hangsúlyozta: a teremtésvédelem sok mindenről szól. Rengeteg napjainkban a válságtünet. Emberek tömegei élnek kitaszítottan, hatalmas a társadalmi rétegek közötti szakadék, s a különbségek ép ésszel felfoghatatlanok. A súlyos válságjelenségek a természetben is megmutatkoznak.
A teremtésvédelemmel szeretnék megmutatni a keresztény testvéreknek, hogy mértékletességgel, igényeink, vágyaink „lecsavarásával” tompíthatunk a tüneteken, s egyúttal tehetünk a saját boldogságunkért, és mélyebb egységbe kerülhetünk Istennel. Ferenc pápa a Laudato si’ (Áldott légy!) enciklikájában az ökoszociális válság két fő területét így határozza meg: a szegények és a Föld kiáltása (sóhaja). A „föld sóhajának” enyhítése érdekében az egyesület munkatársai a környezetvédőkhöz nagyon hasonló, egyszerű cselekvéseket javasolnak: komposztálás, faültetés, hulladékmentes bevásárlás és más fontos apróságok, például az, hogy a keresztény közösségek az agapékon ne használjanak eldobható poharakat, evőeszközöket. A teremtésvédelem iránt elkötelezett emberek lépéseket tesznek az élővilág sokféleségének megőrzéséért is, igyekeznek elérni, hogy a kerttulajdonosok legalább a saját kertjeikben óvják a teremtett élet sokszínűségét.
Éppen a közelmúltban jelezte az egyesület egyik Laudato si’– animátor tagtársa, hogy náluk halódni látszik a karitász, de a helyi teremtésvédelmi csoport a jövőben kész átvenni annak feladatait.
Szabó Eszter felhívja a figyelmünket az Egyház szociális tanításából kinőtt, rendkívül sokszínű teremtésvédelmi tanításra is, amelyből konkrét cselekvések fakadnak. Például az, hogy ne üljünk autóba, ha nem muszáj, ne folyassuk feleslegesen a vizet, korlátozzuk az energiafelhasználásunkat. Ugyanez vonatkozik az étkezési szokásainkra is, vetette közbe Nemes Csaba. Régebben a családokban péntekenként soha nem ettek húst, ez a legtöbb katolikusra jellemző volt. Ma már nincs így, legfeljebb a böjti időszakban. Pedig a húsételek korlátozott fogyasztása kedvező hatással van a lelkületünkre, s a Föld védelmét is segíti.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnöke emlékeztetett rá: Ferenc pápa minden év szeptemberében teremtésvédelmi üzenetet küld nekünk, de máskor is megszólal e témában, egyszerű, közérthető nyelven: ezek egyenes és sokszor szigorú üzenetek a világ vezetőihez. Az egyesületnél több Laudato si’-animátorkurzust is szerveztek már. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a nemzetközi Laudato Si’ Movement és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület együttműködésében öthetes online kurzust tartanak, melyen laikusok és egyháziak, szerzetesek, plébánosok is jelen vannak. A program koordinátora Szabó Eszter.
Nagyon fontos szerepet tölt be a Nobilis Márió által létrehozott Naphimnusz Műhely is. Márió atya elmondta: ez a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület közös programja. Hét-nyolc évvel ezelőtt az egyesület néhány tagja fölvetette, észrevették, hogy a teremtésről beszélve rendszeresen úgy fogalmaz: az
Mi az oka ennek a következetes szóhasználatnak? Beszélgetni kezdtek erről, és kiderült: vannak olyan elvi, háttérbeli kérdések, amelyek lényegesek azok számára, akik a gyakorlatban is foglalkoznak a teremtésvédelemmel. Aktivitásuk mellett szükségük van arra is, hogy időnként megálljanak és átgondolják ezeket. Rendben van, hogy tevékenyen részt veszünk a teremtésvédelemben, de milyen elvek alapján cselekszünk? Erre az igényre válaszul hirdették meg, hogy a Sapientia-főiskolán havonta egyszer elővesznek egyes témákat, s megbeszélik azokat. Felvetnek itt például olyan elméleti kérdéseket, hogy mi az a strukturális bűn és mi köze van az ökológiai problémákhoz, vagy arról, hogy a helyi közösségi energiarendszereket milyen elvek alapján és milyen jogi szabályozási keretek között lehet jól kialakítani és működtetni. Olyan találkozások ezek, ahol a különböző megközelítésekre irányuló kölcsönös figyelemmel próbálják megtalálni a közös bölcsességet.
Az elmúlt csaknem fél évszázad pápái – Szent II. János Pál, XVI. Benedek, Ferenc – gyakran beszéltek arról, hogy a szegénység, az emberi kitaszítottság és a klímaváltozás súlyos hatásai mind ugyanarról a tőről fakadnak: az emberi természet kapzsiságából, önzőségéből, abból a felfogásból, hogy a jövő nem számít, csak a pillanatnyi jólét. Nobilis Márió kifejtette: a problémák egyik forrása éppen ez az attitűd. A másik pedig az, amit Ferenc pápa gyakran hangsúlyoz: amikor azt látom, hogy valaki nem veszélyes rám, nem tud ellenállni az akaratomnak, akkor ledózerolom, úthengerként átmegyek rajta. Nemes Csaba Ferenc pápának erre a magatartásra vonatkozó kifejezését idézte: az eldobás, a selejtezés kultúrájában élünk. De
Ferenc pápa arra is figyelmeztet: globális szemléletváltásra van szükség. Csak akkor lehetünk jók, ha mások jólétéről is gondoskodunk. A levél című dokumentumfilmben pedig úgy fogalmaz: a globális megtérés elengedhetetlen ahhoz, hogy a világ ne pusztuljon el.
Nobilis Márió szerint vannak, akik kifejezetten félnek a globalizációtól, és vallják, hogy legjobb lenne megszabadulni tőle. A Katolikus Egyház álláspontja ebben a kérdésben kissé különbözik a konzervatív társadalmi felfogástól, amely egyértelműen azt mondja: a globalitás helyett a lokalitásra kell helyezni a hangsúlyt. Ferenc pápa figyelmeztet: nem tehetünk úgy, mintha nem lenne globalitás. Ha vásárolok Magyarországon egy ruhát, azzal hatok a Bangladesben kiszolgáltatott helyzetben élő szegényekre is, akik olcsó pénzért előállítják ezt a terméket. Ha megvásárolom, azzal hozzájárulok a kizsákmányolásukhoz. Ezer ilyen példát lehetne említeni.
A helyi cselekvések sokasodásából és összefogásából indulhat el egy globális szintig ható változás. Szabó Eszter szerint a jelenlegi életberendezésünk alapparadigmája a fogyasztás és a materializmus. A cél, hogy az egyes cselekedetekkel megváltoztassuk ezt, visszatérve az alapértékekhez. Ne az legyen az érték, hogy két szuperautó áll a garázsban, hanem az, hogy mennyi minőségi időt töltöttem együtt a szeretteimmel!
Közbevetettük: noha a fiatalok a teremtésvédelem legfőbb hívei, hiszen a jövőjükről van szó, mégis ők utaznak a legtöbbet repülőgéppel, sűrűn cserélik a mobiltelefonjukat, s egyáltalán, ők a legnagyobb fogyasztók. Vajon nem ellentmondás ez? Nemes Csaba így válaszolt erre: vigyázzunk arra, hogy ne mindig a leghangosabban szóló katasztrófaprognózisoknak higgyünk. Akkor se tegyük ezt, ha részint megalapozott megközelítést alkalmaznak. Hiszen ott él bennünk a reménység, hogy van még kiút. Sok száz apróbb-nagyobb tett létezik, ami közelebb visz a megoldáshoz, a legrosszabb elkerüléséhez. A lehetőségeinkhez mérten mindent meg kell próbálnunk. Nobilis Márió a fiatalok általunk ellentmondásosnak nevezett magatartásáról gondolkodva Ferenc pápára hivatkozott: „Azokban az országokban, amelyeknek a legnagyobb változtatásokat kellene végrehajtaniuk fogyasztási szokásaikban, a fiatalok új ökológiai érzékenységgel és nagylelkű szellemiséggel rendelkeznek, és néhányan közülük csodálatosan küzdenek a környezet védelméért. De olyan erősen fogyasztói és jóléti közegben nőttek fel, amely megnehezíti más szokások kialakítását. Következésképpen egy nevelési kihívással állunk szemben.” (Laudato’ si, 209)
Nobilis Márió hozzátette: a fiatalok akkor tudnak változást elérni a környezetükben, ha pozitív víziót állítunk eléjük. Ha csak fenyegetjük őket, hogy milyen jövő vár rájuk, azzal csupán a klímaszorongásukat növeljük.
A háromgyermekes Szabó Eszter évek óta rendszeresen biciklizik. Minden ősszel hatalmas élményt él át: a Lánchídon áttekerve egyszer csak meghallja a vadludak hangját. Fölnéz az égre Budapest kellős közepén, és látja, ahogyan rendezetten vonulnak. Ez elementáris hatással van rá – meséli –, ilyenkor átéli, hogy minden teremtménnyel össze vagyunk kötve.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnevezésével kapcsolatban Nobilis Márió elmondta: természetesen Assisi Szent Ferenc Naphimnusza alapján választották a szervezet nevét. Pápaságában a Szentatya is a Ferenc nevet választotta magának, és már Szent II. János Pál pápa is Szent Ferenchez kapcsolta ezt a kérdéskört. Ez most különösen aktuális, hiszen 2025 szentév, de egyúttal a Naphimnusz megszületésének 800. évfordulójára emlékező esztendő is. Szent Ferencet nagyon sokan félreértik, pedig Istenhez és a teremtéshez fűződő viszonya kemény, megküzdött szeretet volt.
Nobilis Márió kifejtette: bár a teremtésvédelemről hallva a legtöbbeknek elsőként a Teremtés könyve jut eszükbe, a keresztény hit számára a kérdés megközelítése valójában a megtestesülés logikájából, Krisztusból indul ki.
A keresztény teremtésvédő a Krisztussal való találkozásból indul ki. Ezért mondja Ferenc pápa: az ökológiai megtérés a Krisztussal való találkozásunk következtetéseinek levonása. Ilyen értelemben a teremtésvédelem egészen konkrétan a keresztény üzenet szívéhez, lényegéhez kapcsolódik.
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. január 5-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
