A karácsonyi ünnepek előtt pár nappal tajtékzás volt a bolgár jobbos körökben, azoknak is a fanatikusabb részében. Ezeknek a köröknek a népszerű bolgár népi elnevezése „az okosak és szépek” vagy „sárgajárdakövesek”.
Már magyaráztam mindkettő jelentését, de röviden: ezek az emberek magukat a nemzet elitjének hiszik, innen a gúnyos „okosak és szépek”, s kedvenc tüntetési helyük Szófia legbelsőbb központja, ahol a kövezet a XIX. sz. vége óta hagyományosan sárga színű.
Az ok: a Zorbán párórás látogatása Szófiában. S ha még csak a köztársasági elnökhöz jött volna a Zorbán, az nem lett volna baj, hiszen az elnök eleve el van könyvelve Putyin emberének. De második helyen a jelenlegi legnagyobb bolgár párt vezetőjével, Bojko Boriszov ex-kormányfővel is tárgyalt a Zorbán, ami már baj.
Boriszov alapvetően a balkáni életérzés megtestesülése, nem véletlen, hogy ő az egyetlen modern bolgár pártalapító, aki képes volt nem elsüllyedni a semmiben, hanem tartósan fennmaradni, s ő a kommunizmus bukása óta a leghosszabb ideig hatalmon volt bolgár politikus, sőt ennek nincs vége: most is ő a legnagyobb párt egyszemélyi vezetője, s közben minden más párt, mely ellene szerveződött, lassan, de biztosan megy az eljelentéktelenedés felé.
Én nagyon nem szeretem őt, sose szavaztam rá, de érdemeit nem elismerni nagy hiba lenne.
Miben is testesíti meg a balkáni életérzést? Alapvetően a sok évszázadnyi török uralom súlyos tapasztalatát összegzi:
- sose szabad az erős ellen nyíltan menni,
- sose szabadon komolyan hinni az erősnek;
szóval ha nem tudunk nyerni, akkor nem lázadni kell, hanem bólogatni, de közben soha nem elhinni az erős narratíváját.
Most a nyugat narratívájához való viszonyban Bulgáriában alapvetően 4 modell van:
- igaz hívők: komolyan hiszik, hogy igaz az, amit a nyugati elit mond,
- érdekből hívők: nem hisznek semmiben, de tudják, nem érdemes harcolni a túlerő ellen,
- óvatos kritikusok: nem akarnak elvtelennek látszani, így kritizálni próbálnak nyíltan, de mindig egyetértve az alapüzenettel.
- igazi ellenzők: nyíltan kimondják, a nyugati narratíva rossz és pont.
A kérdés konkrétan most azt volt: alá kell-e írni egy 10-éves együttműködési szerződést Ukrajnával. A 4 verzió tehát:
- „erkölcsi kötelességünk kiállni Ukrajna mellett, mert Putler le akarja rohanni a világot, eltörölve a szabad világot”,
- „leszarom Ukrajnát, de a nyugat nagyon akar ott valamit, szóval keményen támogatni kell őket minden eszközzel”,
- „Ukrajnát támogatni kell, de legyünk óvatosak, fegyveres segítséget inkább ne adjunk”,
- „az oroszoknak van igazuk”.
Boriszovval nem tudom mi történt, igazmondási rohama volt, mert nyíltan kimondta, „fél éve alá kellett volna írni, de most olyan, mint gyárat vásárolni 1944. szeptember 8-án” (a II. vh. után a kommunisták 1944. szeptember 9-én kerültek hatalomra). Majd még ki is fejtette: a nyugat akarata Ukrajna megsegítésére változóban van, ma már nincs egységes akarat a támogatás mellett. Szóval: nekünk se kell akkor jeleskedni ebben a kérdésben, ez utóbbit persze nem mondta, de ez volt az üzenet.
Aztán barátian találkozott a Zorbánnal, aki közismerten az Ukrajna megsegítését ellenző európai tábor jelképe.
De miért jó ez? Mert ha Boriszov mert így cselekedni, akkor az egyetlen dolgot jelent: nagy valószínűséggel tippel arra a kimenetre, hogy a nyugat el fogja engedni az ukrán kérdést, így ő is lassan kihátrálhat, ennek nincs komoly veszélye. Hiszen ő valójában nem „elvtelen”, csak abban az értelemben elvtelen, hogy sose áll ki ügyek mellett, viszont maximálisan elvhű abban, hogy mindig biztonsági játékot kell játszani.
Másnapi karikatúra az egyik nagy bolgár erősen nyugatos, liberális lapban:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
