A magyar progresszívek még bukott ellenzéknek sem alkalmasak.
A demokrácia egy keveset emlegetett velejárója az az alapjog, miszerint mindenkinek joga van rettenetesen butának, irracionálisnak, antiszociálisnak, illetve elmebetegnek lenni. Ha betartja a játékszabályok minimumát, akkor választópolgár marad, sőt választhatóságát sem vonja kétségbe senki. Magyarul a 4-6-os villamost mosdóként használó hajléktalan választójogait sem fenyegeti semmi.
A demokrácia megálmodói szerint viszont bizonyosan van egy minimum, ami alá a közösség a saját jól felfogott érdeke miatt már nem megy. Kár, hogy a történelem ezt a tézist minden egyes lehetséges alkalommal megcáfolta. Gonosz pszichopaták tömege tudta megszerezni és megtartani a hatalmat tömegtámogatással, illetve a megfélemlített tömegekhez képest jelentéktelen számú tömeggyilkos támogatásával. Persze azért sokféle féket és ellensúlyt kitermeltek már maguknak a társadalmak, vallásokat, rendeket, tehetséges emberekkel feltöltött kormányzatokat, forradalomra hajlamos lakosságot, jogállamot, szabad sajtót, meg a szép emlékű huszadik században a baloldali értelmiséget, társadalmi vitát.
A Kedves Olvasónak is volt módja észrevenni bizonyára, hogy fékek és ellensúlyok gyanánt szeretett hazánknak is nemzetünknek is főleg a baloldali értelmiségi jutott. Ők voltak azok, akik Rákosi Mátyás óta minden baloldali vezetőben meglátták a zsenit és ezt a sajtóban és a művészetben minden lehetséges módon közzé is tették. Ehhez képest a legutóbbi időkig nem kopott meg a nimbuszuk, egyedül szegény Mesterházy Attilát nem találták alkalmasnak miniszterelnöknek, ami Attila minden hülyesége ellenére elég erős bizonyíték arra, hogy messze ő volt a legalkalmasabb erre a posztra, mindazok közül, aki felbukkant. Nemes egyszerűséggel kifejezve, lehet, hogy nem volt egy zseni, de nem volt sem elég lopós a nyugati gazdiknak és a balos értelmiségnek, illetve nárcisztikus pszihopata sem volt, ami úgy tűnik manapság elengedhetetlen tulajdonsága a haladó politikusnak. Az önálló gondolatok teljes hiánya szintén az, amelyet a legszigorúbban kérnek számon mindenkin, aki bejön az ajtón.
A magyar jobboldalnak nem Magyar Péter a problémája, hanem az a liberális, álbaloldali közeg, amely forradalmi vezetőként, esélyes és alkalmas miniszterelnök-jelöltként tekint rá. Magyar Péter csak egy jelenség, amely nagyon csekély önreflexivitással rendelkezik, de az őt támogató szerencselovagok (vállalkozók, a NER határvonalain élősködő kapcsolati (kis)tőkések, stb.) illetve a haladó értelmiség sajnos az ország kiebrudalhatatlan részét képezi.
Magyar Péter tünet, egy jelentős számú elégedetlen választó zavaros vágyainak megtestesülése. De komoly ember hogyan gondolhatja, hogy ez az úri középosztály és a kommunista nómenklatúra közös határvidékéről érkező egykori nernyalonc (ne felejtsünk el mi is szégyenkezni miatta egy kicsit), akinek egész élete bizonyítja, hogy mennyire semmire való a fővárosi felső-középosztály jelentős része, ezzel a viselkedéssel és intellektussal a szégyenérzet kiváltásán kívül bármire is alkalmas?
Jelenleg a magyar progresszió, a maga teljességében azt ajánlja a magyar ellenzéki szavazóknak, hogy minden tekintetben ismeretlen embereknek, idegeneknek adják oda az ország vezetését. Sem elveket, sem ideológiát, sem koherenciát, sem ép elmét nem várnak el. Ez tulajdonképpen még annál a vágynál is kevesebb, hogy az Orbán takarodjon el végre. Magyar Péter a magyar progresszív értelmiség artikulálatlan üvöltése, ami csak néhány hamisított közvélemény-kutatás alapján tűnik hatékonyabbnak annál, mint amikor a Fleck Zoltán feles alkotmányozását ajánlgatta a magyaroknak Dobrev Klára.
Magyar Péter nem a kritikátlan rajongóinak a szégyene, hanem az állítólag független ellenzéki sajtóé és értelmiségé. Tudtak a saját elhiteltelenítésükben szintet lépni. Nem a boldogtalan “mindenszarista” ellenzéki szavazó szégyene a Magyar Péter jelenség, hanem minden egyes olyan magát tévesen értelmiségiként, véleményformálóként, ne adj isten tudósként azonosító senkiházié, aki bármihez adja a nevét, ami a gyűlöletigényét kielégíti. A magyar progresszívek még bukott ellenzéknek sem alkalmasak. Arra alkalmasak, aminek most látszanak, megélhetési okokból polgári foglalkozással rendelkező bolseviknek.
Komolyan gondolja tehát Magyar Pétert bárki is? A válasz tehát az, hogy pontosan annyira és annyian mint annak idején Szálasit meg Rákosit. Előtte mindegyik progresszív értelmiségi, utána meg természetesen majd az lesz a duma, hogy meg lettek tévesztve.
2024.11.29 — Magyar Péter országjárása Pákozdon. // fotó: Hatlaczki Balázs
Bálint Botond
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
