A szerző nyilvánvalóan elmebeteg. Ez a jobb eset. A másik lehetőség: gonosz embergyűlölő.
Cikk, mely dicséri a szovjet kommunizmus egyik legtorzabb vonását: Milyen az antikapitalista szex?.
Aki csak a középső és kései szovjet valóságot ismeri, annak hihetetlen, de a korai szovjet elmélet és gyakorlat valóban forradalmi volt e tekintetben: forradalmian családellenes volt. Teljes szabadság a szex területén, a homoszex teljes elfogadása, a házasság formalitásként kezelése, az abortusz alapjog, stb. Az 1917-1936 közti szovjet gyakorlat haladóbb volt, mint a mai modern progresszió a család és a házasság kérdésében – ez szimpla tény.
A szovjet kommunizmus egyik legtorzabb, leggonoszabb, legemberellenesebb alakja, a kommunista feminizmus megalapítója, Alekszandra Kollontaj pozitív példa a cikkben – hát erre azért nem számítottam, hogy lehetséges 2024-ben.
Mindez azért kevéssé ismert, mert amikor Sztálin hatalma megszilárdult, mindez vissza lett csinálva a Szovjetunióban. A forradalmi család- és házasságellenesség annyira radikális volt, hogy még egyébként kommunista hívőkben is megbotránkozást okozott, így lassan, de határozottan minden vissza lett csinálva a normalitáshoz közeli állapotba. Amikor a kommunizmus eljött Magyarországra, már a visszacsinált verzió volt az, ahol tulajdonképpen a hagyományos keresztény modell lett hirdetve csak mint „szocialista család” név alatt.
Kubában a 80-as években ezt tökélyre vitték. Diákoknak szánt brosúrákon magyarázták az illemet. Le voltak írva alapvető illemszabályok, pl. „add át a helyedet az idősnek”, „engedd előre a lányt”, „ne üss a gyengébbre”, stb., teljesen szabványos dolgok, melyek bárhol megjelenhettek volna, az egyetlen marxista eleme az egésznek a címe volt: „a proletár lovagiasság szabályai”. Persze először ezen a „proletár lovag” szóösszetételen elmosolyodtam, mert mintha viccnek szánták volna, de aztán megszoktam.
Itt ebben a cikkben vannak olyan mondatok, melyek már a szovjet sajtóban is kissé túl brosúraízűnek számítottak volna. Az egyik mondat gyöngyszem, idézem szó szerint: „Bár az emberi testnek vannak alapvető transzhistorikus adottságai, amelyek meghatározzák a termelési módot és a társadalom lehetséges formáit, de ugyanígy a termelési mód és a társadalom is alakítja az emberi testet.” – az ilyen mondatokon aludt el annak idején mindenki, ezek a tipikus sablonmarxista állítások, melyek csak azért vannak leírva, mert valamit írni kellett, de értelmük nulla.
Aztán még: „Ennek előfeltételeként határozza meg a házimunkák kiszervezését a nukleáris családból, hogy a nukleáris család ne gazdasági egységként működjön, és ne legyen a nők alárendelésének elsődleges helyszíne.„. Ennek kritikája még a szovjet irodalomban is megjelenhetett, persze csak sci-fi alakban.
Vagyim Sefner (1915-2002) szovjet-orosz sci-fi író műve a Szerény zseni c. novella. A főhős egy fiatal tudós, aki folyamatosan feltalál fantasztikus dolgokat, melyek azonban az égvilágon semmire se használhatók a gyakorlati életben. Fő találmánya a hibátlan konzervnyitó, melyet elnevez Gépi Univerzális Konzervnyitó Egységnek, mellyel azonban van egy kis gond: 5 tonna a súlya és vasbeton alapozás szükséges hozzá. De semmi baj, a feltaláló ezt is megoldja, Konzervnyitó Egység ugyanis nem minden háztartásban lesz, hanem minden városnegyedben egy-egy, mégpedig Egységes Városi Konzervnyitó Központ néven. A háziasszony fogja a kinyitandó konzervjét, elutazik a legközelebbi Egységes Városi Konzervnyitó Központba, ott leadja a konzervet a recepciósnak, kifizeti az 5 kopejka díjat, majd nyugtát kap. A recepciós címkét tesz a konzervre, azt szállítószalagra helyezi. A háziasszony pedig leül a váróteremben egy kényelmes karosszékbe, megnéz egy rövidfilmet a konzerviparról, majd hamarosan szólítják nyugtája alapján, aztán nyugtája leadása ellenében megkapja a kinyitott konzervet, s már utazhat is haza.
Eszembe is jutott egy 70-es évekbeli orosz vicc:
Az elmegyógyintézetben a beteg halandzsázik, mire az orvos már nem bírva tovább, odamegy a beteghez: ráüt enyhén a fejére, majd azt mondja: Halló, van ott bent valaki? Mire a beteg hirtelen abbahagyja a halandzsázást, megszólal értelmesen: Valaki kopog!
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
