Romániában a titkosszolgálatok léte és működése a közélet, a politika, a társadalom működésének szerves része. Sokkal több is van belőlük, mint más országokban és mint ahány indokolt lenne, működésük pedig sokkal kevésbé átlátható, mint az szükséges és elvárható lenne. Köztudott, hogy a hírszerző szolgálatok behálózzák a teljes román társadalmat: embereik jelen vannak a politikai pártokban, a mindenkori kormányok legmélyebb struktúráiban, a gazdasági életben, a stratégiai ágazatokban, az igazságszolgáltatásban, a médiában.
Valamelyes bukaresti rutinnal rendelkező közéleti szereplők vagy a román politikai életet közelebbről követők már nagyjából megbízható pontossággal felismerik, mely stratégiai döntés, fontos tisztségbe történő kinevezés, mely politikus vagy intézményvezető lejáratása, esetleg melyik ügyészségi eljárás, bírósági döntés mögött sejlik fel a titkosszolgálatok árnyéka. A közemberek mindennapjait ez közvetlenül ritkábban vagy kevésbé, közvetett módon azonban mégis jelentős mértékben befolyásolja, sok esetben úgy, hogy nincs is róla tudomásunk. Elég a Beke–Szőcs-ügyre vagy a székelyföldi önkormányzati vezetők meghurcolására és ezek következményeire, ha pedig még régebbre tekintünk vissza: 1990 fekete márciusára gondolnunk ahhoz, hogy belássuk, közösségi életünket, mindennapjainkat is befolyásolja az, ha mélyállami struktúrák mozgatják a szálakat.
Az elmúlt hetekben a titkosszolgálatok működésének átláthatatlansága azért került ismét előtérbe, mert Romániában különféle állami intézmények olyan döntéseket hoztak, amelyek a demokrácia alapját jelentő választási folyamatot érintették. S miközben mindenki az alkotmánybíróságra vagy a választási hatóságra mutogat egy sor döntés, intézkedés – vagy éppen ellenkezőleg: a fellépés, cselekvés hiánya – kapcsán, azért mind többen vetik fel a rengeteg pénzből gazdálkodó titkosszolgálatok felelősségét is. Mit tudtak ők Călin Georgescuról és a mögötte álló erőkről? Volt-e külföldi beavatkozás, ha igen, mely ország és miként próbálta befolyásolni a szavazás menetét? Mit tett ez ellen a kémelhárítás? Igaz-e, hogy Georgescu választási sikerét valójában a titkosszolgálatok ügyködésének köszönhetjük? Befolyásolta-e bárki az alkotmánybíróság tagjait? Miként fordulhatott elő, hogy a „radar alatt” majdnem Románia elnöki székébe jutott egy olyan jelölt, aki le akarja téríteni Romániát arról a nyugati útról, amelyet a rendszerváltozás utáni kormányok és államfők kivétel nélkül követtek, és amelyben meghatározó szerepük volt ezen titkosszolgálatoknak is?
Szinte végtelen a kérdések sora, a hírszerző szolgálatok működését övező homály pedig nem segít a kép tisztázásában. Ráadásul e homály oldására, a hírszerző szolgálatok működésének erőteljesebb kontrolljára esély sincs egyelőre: sem a jelenlegi politikai osztály nem elég erős ehhez, sem a geopolitikai kontextus nem túl kedvező a mélyállami struktúrák leépítéséhez.
Fotó: Facebook / SRI
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
