Mindenkinek igyekszünk segíteni – beszélgetés Dr. Tamás Judittal, az online magyar iskola alapító-vezetőjével

Az Eötvös József Tanítóképző Főiskolán végeztem óvodapedagógus szakon, majd Angliában dolgoztam nevelőnőként két éven át, ahol a nyelvet tanultam és munka mellett iskolába is jártam. 1993-ban kaptam egy amerikai ösztöndíj-lehetőséget a buffalói Forgách Péternek köszönhetően, aki a ‘90-es évek eleje óta rengeteg tehetséges magyar fiatalnak segített abban, hogy Amerikában folytassák a tanulmányaikat, majd hazatérve hozzájáruljanak Magyarország fejlődéséhez, ugyanis olyan dolgokat tanultak itt, amire akkoriban otthon még nem volt lehetőség. Amerikai tanulmányaik alatt a diákok kiépítették itteni kapcsolataikat, és segítettek a további ösztöndíjasok kiválasztásában, támogatásában is. Én az egyik első ilyen szerencsés diák voltam. Pedagógiai tanulmányaimat a Buffalói Állami Egyetemen, New York államban folytathattam; először mesterdiplomát szereztem korai kisgyermekkori pedagógiából, majd a doktori fokozatot is megkaptam. Ezalatt kiépítettünk egy cserediák-tanárcsere programot az amerikai egyetem és egy magyarországi tanítóképző között, továbbá több nemzetközi konferenciát is szerveztünk Magyarországon. Nagyon élénk és sokféle magyar-amerikai kapcsolatépítés zajlott a rendszerváltás utáni egy-két évtizedben, amelyhez mi is jelentősen hozzá tudtunk járulni.

Buffalóban kapcsolódtál be először a magyar közösségi életbe, amit később Észak-Karolinában is folytattál, helyesebben megteremtettél.

A buffalói magyar közösség nem volt nagy, nem volt hétvégi magyar iskolájuk, de van magyar cserkészet, amibe itt kóstoltam bele: elvittek cserkészkonferenciákra, és sokat önkénteskedtem nekik. Mivel az amerikai magyar cserkészetbe öt évesen kapcsolódhatnak be a gyerekek, beindítottam a cserkészet keretében egy óvodás csoportot, azzal a céllal, hogy mire a csoportba járó gyerekek elérik az öt éves kort, a magyar nyelvtudásuk elérje a cserkészetben elvárt szintet. Körjátékokat, magyar mondókákat és dalokat tanítottam ennek a korosztálynak.

Doktori tanulmányaim befejeztével Észak-Karolinába költöztünk, mert orvos férjem itt kapott állást. A buffalói évek után nagyon hiányzott itt a magyar közösség, úgyhogy elkezdtünk magyar társaságot keresni. Egy szintén Buffalóból ideköltöző magyar családdal együttműködve vadásztunk össze környékbeli magyarokat. Nagyon apró lépésekkel, kicsiben kezdtük, és ahogy egyre növekedett a közösség, egyre nagyobb találkozókat szerveztünk. Idővel már kellett egy weboldal is hozzá, majd miután már az interneten is jelen voltunk, könnyebben ránk találtak olyanok is, akiket nem mi kerestünk meg. Később pedig jöttek a táborok. Így alakult meg az Észak- és Dél-Karolina magyarságát összefogó Karolinai Magyar Csoport 2000-ben. Szoros kapcsolatban voltunk a georgiai és a floridai magyar csoportokkal is, akik néha besegítettek egy-egy tábor szervezésébe.

Mesélj az Amerika-szerte népszerű táboraitokról. Miért fogtatok bele?

Hatalmas távolságokra élünk egymástól. A keleti parti nagyvárosokban is probléma a távolság, ott is több órát kell vezetni sok érdeklődőnek egy-egy magyar eseményre, nálunk viszont nagyon sok a vidéki város, ezért nem tudtunk rendszeresen összejönni, így inkább a táborok váltak találkozási pontokká. Ritkábban találkozunk, de akkor napokig együtt vagyunk, amiért már érdemes elvezetni több órát is, és tényleg minden belefér, minden korosztálynak és minden nyelvtudás szinten: gyerek- és felnőtt programok, főzés, kulturális program, néptánc, hagyományok átélése és megünneplése, túrázás. Korábban évente kétszer szerveztünk tábort: ősszel és tavasszal, a Covid-járvány után azonban csak a húsvéti tábor maradt meg. Családi együttlétről van szó, ahol figyelünk a magyarul nem beszélő házastársakra is, hogy számukra is legyen program: kézműves foglalkozások, néptánc, főzés, sportversenyek. A húsvéti tábor a húsvéti ünnepkör köré épül, amikor húsvéti szokásokat ünneplünk, tojást díszítünk különböző technikával, van locsolkodás, népviseletbe öltözünk, szoktunk hívni zenekart, néptáncosokat, kézműveseket is. Egyszer eljátszottunk egy teljes lakodalmat, még hivatásos vőfélyt is hívtunk Magyarországról – ilyesmit manapság már csak skanzenben láthatunk. Tehát olyan programokról van szó, amilyeneket még a magyarországiaknak is ritkán van lehetőségük átélni. Magyarországról is szoktunk hívni fellépő vendégeket. Az ilyen több száz fős, több napos táborok, mint amiket mi szervezünk, valóban ritkák Amerika-szerte is. Ezekre mindig rengeteget, legalább fél éven keresztül kell készülni, hogy minden rendben legyen: szállás, étkezés, programok megtervezése és lebonyolítása minden korosztálynak.

Honnan érkeznek a résztvevők és hol szoktátok szervezni a táborokat?

Résztvevőink nemcsak a két Karolina államból, hanem távolabbról is jönnek; a tavaszi tábor sokaknak egybeesik a tavaszi szünettel, így egészen messziről is el tudnak utazni hozzánk. Mivel egy évre előre ismert az időpont, sokan eleve ehhez igazodva veszik ki szabadságaikat. Vannak családok, akik 10 éve visszajárnak.

Nehéz egy ilyen hatalmas és sokrétű rendezvényhez megfelelő helyszínt találni, ahol van megfelelő hely a bográcsozáshoz, a néptánchoz, stb. A húsvéti tábor mindig a hegyekben zajlik, sokáig ugyanott volt, de kinőttük, és nagyobb helyszínt kellett keresni. Sajnos a Helene hurrikán idén akkora károkat okozott a környéken, hogy a táborhelyünket még jövő tavasszal sem fogják tudni megnyitni, így most megint új helyszínt kell találnunk. Az őszi tábort az óceánparton tartottuk, váltott helyszíneken. Egymás közelében béreltünk ki több óriási, 6-9 szobás házat, amelyek nagyobb közös helyiségeiben zajlottak a csoportos események, a parton pedig a kincskeresés és a sportversenyek. A táborok szervezésénél mindig fontos szempont, hogy fizikailag és anyagilag is elérhető legyen a lehetőség mindenki számára. Olyan nem volt, hogy valaki azért nem jött el, mert nem engedhette meg magának. Úgy kell szerveznünk, hogy legyen többféle árkategóriájú és komfort szintű szálláslehetőség. 

20 éven keresztül szerveztem ezeket a táborokat, de az utóbbi pár évben a táborszervezés már nem fért bele az időmbe. Közben felnőttek a gyerekeim is, akik akkor születtek, amikor elkezdtük a táborokat; ők ma már 25, 23 és 21 évesek. Sikerült bevonni a fiatalabb generációt, akiknek most picik a gyerekeik, úgyhogy szerencsére a táborszervezés megy nélkülem is.

Honnan jött az Online Magyar Iskola (OMI) ötlete?

A Karolinai Magyar Csoport vezetőségi tagjai különböző államokban és városokban élnek, így a teljes táborszervezés a kezdetektől online zajlott. Innen jött az ötlet: ha évek óta együttműködünk és gyakorlatilag mindent meg tudunk beszélni és szervezni online, miért ne tudnánk a gyerekekkel is ily módon foglalkozni egész évben. Néhány pedagógus anyukával összeálltunk arra, hogy a saját és a karolinai magyar közösség gyermekei számára teremtsünk egy online foglalkozási lehetőséget, ha már helyben nem tudunk magyar iskolát létrehozni a nagy távolságok miatt. Először könyvklubnak hívtuk, hogy motiváljuk őket az olvasásra és együtt gyakoroljuk a magyar szöveg olvasását. Aztán létrehoztunk egy kis weboldalt, ahova elkezdtünk feltenni mindenféle anyagokat – dalszövegeket, nyelvi játékokat, könyvajánlókat –, majd elkezdtük a tanórákat is. Akkoriban még nem volt ennyi és ilyen minőségű online platform, még neve sem volt a rendszerünknek. A Covid-járvány óta benne van a köztudatban az online tanulás, de 15-20 éve az ilyesmi még nagyon ritka volt. Kipróbáltuk, működött, iskolává nőtte ki magát, ami nagyon sokáig a Karolinai Magyar Csoport égisze alatt működött, és amikor túlnőtte azt, különváltunk. 2021 óta vagyunk önállóak.

Hogyan jutottatok 15 év alatt 50 országig és 50 csoportig?

Először egy csoportban foglalkoztunk minden gyerekkel, de nagyon gyorsan rájöttünk, hogy korosztályokra kell bontanunk őket. Sok családban elkezdtünk foglalkozni egy-egy iskoláskorú gyerekkel, mire megkérdezték: nincs valami programunk az ovisoknak is, mert a kistesó is ott sündörög a számítógép körül, és megtetszett neki ez a különleges dolog, amiben ő is szeretett volna részt venni. Így kezdődtek a kisebb korosztályoknak szóló foglalkozások, majd amikor sok szülő megkeresett, hogy tinédzser gyerekének is kellene valami hasonló, elkezdtük tanítani az idősebbeket is. Amikor pedig a magyarul nem beszélő családtagoknak kértek nyelvoktatást, elkezdtünk foglalkozni a felnőttekkel is… Időnként – leginkább a szülők kérésére – meghirdetünk olyan lehetőségeket is, mint például sakkfoglalkozás, bibliaóra, drámapedagógiai mesefoglalkozás, online táborok, stb.  Most például van egy olvasóklubbunk azon tizenévesek számára, akik már nem akarnak iskolai rendszerben tanulni, de nagyon szívesen beszélgetnének könyvekről, mert eleve szeretnek olvasni, vagy velünk együtt megszeretik a magyar olvasást. De vannak zeneovi, báb-, szókincsbővítő, beszédfejlesztő, logopédia csoportjaink is, valamint írás-olvasás óráink, ahol igény szerint folyóírást is tanítunk, és persze közismereti tárgyakat, illetve magyar mint idegen nyelvet is lehet nálunk tanulni.

Közben elkezdtek jönni a megkeresések más államokból, majd külföldről is. Kiderült, hogy mindenhol élnek magyarok: szerte Afrikában és Ázsiában, olyan kevéssé ismert országokban is, mint a Fidzsi-szigetek vagy épp Brunei… Néha olyan egzotikus helyről jelentkeznek, hogy utána kell néznünk, hol is van az adott ország vagy város. A világ bármely pontján hozzáférhetővé tesszük a szervezett magyar tanulást – ezt egyetlen másik magyar iskola vagy szervezet sem tudja megtenni.

Mekkorák a csoportok?

Létszámban, korosztályban, felvehető tantárgyak és választható foglalkozások tekintetében is nagyon széles lett a skála. Évente kb. 250-300 diákunk van, akiknek csak kb. a fele él az USA-ban. Összességében a 15 év alatt több ezer diákunk volt, amit nehéz lenne pontosan összeszámolni, mert sokan több órára is járnak, mert több idejük van vagy mert motiváltabbak. Vannak olyan gyerekek, akik részt vesznek például egy-egy írás-olvasás és szókincsbővítő csoportban is, és van olyan is, hogy ezek mellé választ nekik a szülő egy játékosabbat, például bábfoglalkozást vagy játékos fizika órát is, ahol kísérleteznek, vagy akár egy zenés foglalkozást. Általában mindenkinek több foglalkozás-lehetőséget is tudunk kínálni, attól függően, hogy hány éves a gyerek és milyen nyelvi szinten van. Nagyjából 700 tanóránk van félévente. Miközben a hétvégi magyar iskoláknál egy-két hetente van egy-két-négy óra, nálunk minden nap folyik oktatás, hétfőtől vasárnapig, reggeltől estig, a különböző időzónák miatt.

A csoporton belüli létszámok változóak, korosztálytól és foglalkozástól függően. Minél kisebbek a gyerekek, annál kevésbé tudnak várni egymásra, mindenki egyszerre akarja elmondani a mondókát, megmutatni a kis munkáját, képeit. Ott tehát kisebbek a csoportok, viszont a tinédzser-csoportok már nagyobb létszámban is jól működnek. Van, ahol három gyerek alkot egy csoportot, és van, ahol hat-nyolc. Ha nagyon különleges időzónákból jelentkeznek, vagy olyan kéréssel fordulnak hozzánk, amiről eleve tudjuk, hogy nem lesz rá több jelentkező az adott időszakban, kivételt teszünk: akkor is beindítjuk a csoportot, ha anyagilag veszteséges, mert senkit nem akarunk elküldeni, mindenkinek igyekszünk segíteni. Sokszor eldöntöttük már, hogy nem lesz több csoport, nem bővítjük az órarendet… és akkor jött egy kérés, és megenyhültünk… Ha pedig túl nagyra nő egy csoport, akkor megbontjuk.

Igyekszünk mindenkihez megtalálni az utat. Vannak, akikkel egyéni keretek között foglalkozunk, tehát magánórákat adunk az iskolán belül. Például vállalunk magyarországi osztályozó vizsgára felkészítést azok számára, akik haza szeretnének költözni – nekik egészen másfajta tanulás kell, mint azoknak a gyerekeknek, ahol a családnak nincsenek ilyen tervei. Pedagógusaink egy része képben van az otthoni követelményekkel, mert csak pár éve élnek külföldön, így ők fel tudják őket készíteni. Van, akit mi tanítunk meg írni-olvasni úgy, hogy be tudjon kapcsolódni Magyarországon például a második-harmadik osztályba, úgy, hogy előtte soha nem volt a magyar iskolarendszer része, ami azért elég nagy dolog. És foglalkozunk olyan másod-, harmadgenerációs szülőkkel és gyerekekkel is, akik soha vagy csak ritkán jártak Magyarországon, mert nem mindenki teheti meg, hogy rendszeresen utazzon – őket is egészen másképp kell tanítani.

Impozáns háttéradatok, amelyekben viszont elég könnyen el is lehet veszni… Mit tegyen a szülő, ha érdekli a OMI?

Van egy részletes órarendünk a honlapunkon, de valóban nem könnyű benne eligazodni, ebben feltétlenül kell segítség; néha még nekünk is alaposan meg kell nézni, végig kell gondolni, mielőtt ajánlunk egy-egy csoportot. Aki jelentkezik, a weboldalon kitölt egy kis jelentkezési nyomtatványt, beírja a gyerekek életkorát és hogy mit szeretne, bár ez általában csak szóban derül ki. Ezek után felajánlunk neki néhány lehetséges időpontot, amikor találkozni tudnánk egy ún. próbaórán, ahol megismerkedünk velük és mi is bemutatkozunk: elmondjuk a tudnivalókat, és adunk egy kis ízelítőt is, hogy a szülő is el tudja képzelni, milyen az óra és ő is lássa, gyereke hogyan reagál a játékokra, feladatokra. Nyilván közben szintfelmérés is zajlik, csak nem úgy hívjuk, mert nem akarjuk elijeszteni sem a szülőket, sem a gyerekeket. Ebből már látjuk, milyen szinten beszél magyarul és milyen csoport lenne neki megfelelő. Az Online Magyar Iskola egyik nagy előnye, hogy tényleg rengeteg opció van, és minden igényt ki tudunk elégíteni. Ezért nagyon fontos ez a próbaóra, amire nem sajnáljuk az időt, ha látjuk, hogy a gyerek élvezi és a szülő is ráér. A szülőknek egyébként nagy igényük van arra, hogy beszélgessenek. Nemcsak azt akarják elmesélni, mit szeretnének és miért, hanem azt is, mi a helyzet azon a környéken, ahol élnek: van-e magyar közösség, miben akadtak el, amiben az iskola segítségét kérik, vagyis miért jelentkeztek. Eközben mi figyeljük a gyerekeket, a magyar nyelvtudásuk szintjét, személyiségüket és figyelembe vesszük a leendő csoport dinamikáját is. Sok szempontot tartunk szem előtt, hogy minél homogénebb csoportokat tudjunk kialakítani. Nyilván kell differenciálni is – minden jó pedagógus differenciál –, de könnyebb úgy haladni, és mindenkinek jobb, ha nem teszünk be például egy nyelvi szempontból kezdő 10 évest a kisebbek közé, mert nem fogja szeretni a helyzetet, és másképp kell vele dolgozni pedagógiailag; hiszen egészen más módszerek kellenek egy 10 évesnek, mint a 7-8 éveseknek, a tinédzserekről nem is beszélve.

Ezután lehetséges csoportokat ajánlunk nekik, amiket kipróbálhatnak, akár több csoportot is, hogy ők is úgy érezzék, hogy nekik megfelelő az adott tanító néni, a csoport szintje és a gyermekközösség. Ha esetleg az első óra után  kiderül, hogy mégsem jó a szint – mert például túl nehéz a gyereknek, mert olyan típusú, akinek több sikerélmény és kevesebb kihívás kellene –, akkor lehet csoportot váltani, és másikat is kipróbálni. Tehát rendkívül rugalmasak vagyunk, és igyekszünk minden egyéni kérést figyelembe venni. Ha valaki száz szóval többet tud a másiknál, vagy már tanult nyelvtant, vagy még nem tanult meg olvasni – ezek mind-mind más szintet jelentenek, ugyanazon a korcsoporton belül, így előfordulhat akár hat-hét-nyolc szint is. A magyar, mint idegen nyelv, vagy mint szórványnyelv – minden évben ezekből a kurzusokból van a legtöbb, mert erre van a legnagyobb igény, talán azért, mert más iskolákban kevésbé tudják kielégíteni ezt az igényt. Soha nem kérünk előre tandíjat, megbízunk a családokban – ez is elég ritka.

Mit tapasztaltok a próbaórák során?

Rohanás van minden családban, a gyerekek is nagyon elfoglaltak. Az ovisoknak is alig találni szabad időpontot, mert annyi különórájuk van, és sok időt töltenek utazással ők is. Ugyanakkor a szülőknek szükségük van a segítségünkre, mert otthon nehezebben fogadják el a gyerekek a magyar nyelvet, mint ha szervezett keretek között, a tanárnénitől vagy tanárbácsitól hallanák. Sok családban – különböző okoknál fogva – háttérbe szorult a magyar nyelv, és hiába ért a gyerek magyarul, inkább angolul – vagy a lakóhelye szerinti ország nyelvén – válaszol. A próbaórákon az is a célunk, hogy biztassuk őket. Sokszor azzal keresnek meg a szülők, hogy a tinédzser nagyon nem akar jönni, nem tudnánk-e rábeszélni, hogy csatlakozzon? Ilyenkor az is a feladatunk, hogy megszerettessük, kedvet ébresszünk a magyartanulás iránt, és a szülőknek is ápoljuk a lelkét, hogy ne adják fel – tehát még családgondozással is foglalkozunk.

Nálunk nemcsak az órákról és az órán tanultakról van szó, hanem sokkal többről. Ez egy közösséghez való tartozás, ahol a szülők – és sokszor a tanárok, akik maguk is külföldön élnek – hasonló cipőben járnak – ezért is van szülői csoportunk, amit szülői kezdeményezésre hoztunk létre. A családok között is kialakulnak barátságok, keresik az élő kapcsolatot, meglátogatják egymást, sokan például magyarországi látogatások során találkoznak egymással. Mi is találkozunk a gyerekekkel, nyaranta szoktunk személyes találkozókat szervezni Magyarországon. És létrehoztunk különböző fórumokat is a szülőknek, ahol beszélgethetnek egymással, például a kétnyelvűségről. Időnként hívunk szakértőket is, de sokszor nem is feltétlenül kell szakértő, mert akkora tudás halmozódott föl a családokban, hogy egymástól is nagyon sokat tudnak tanulni. És ott a 22 fős tanári karunk, sokféle végzettséggel és diplomával rendelkező, nemcsak Magyarországon végzett, hanem külföldön élő magyar gyerekek tanításában is nagy tapasztalattal rendelkező tanárainkkal – merthogy mindkettő kell hozzá: tudni kell nemcsak a szaktárgyat, hanem azt is, hogyan működik az oktatás a külföldön élő gyerekeknél, hiszen ha egy Magyarországon végzett pedagógus először találkozik ezzel a szituációval, gyakran érhetik meglepetések.

Az említetteken túl van még valami, amivel többet tud nyújtani az OMI a „hagyományos” hétvégi magyar iskoláknál?

Sok olyan gyerekünk van, akik helyi hétvégi magyar iskolába is járnak, de az általában kevés, sok szülő többet vagy mást is akar. A gyereknek pedig jó érzés, hogy van, amit már ismer, amiről már hallott, amire mi ráerősítünk, kiegészítjük azt. Azoknak a gyerekeknek is nagyon nagy segítség, akik magántanárral tanulnak, mert itt van közösség is. És sok helyen nem lehet olyasmit tanulni, mint nálunk: földrajz, történelem, néprajz, néptánc, fizika, matematika tehetséggondozás… Utóbbi elsősorban a matematika megszerettetéséről szól, és olyan fajta problémamegoldási készségről, mint például a Pósa Lajos-féle megközelítés. Mindez elérhető egész pici kortól, tehát van ovis matekunk is. Nemcsak ez, hanem az összes tantárgyunk nagyon sokat tud segíteni a helyi amerikai, német, francia stb. iskolákban is, hiszen olyasmiről hallanak történelemből, földrajzból, matematikából, fizikából, ami gazdagabbá, tájékozottabbá teszi őket. Ez nemcsak magyartanulás, hanem magyarul tanulás is, mindenféle tantárgyból. Továbbá, mivel a gyerekek többkultúrájúak és -nyelvűek, gyakran megbeszéljük, kinél milyen szokások, ünnepek vannak. Tehát nemcsak a magyar kultúrát ismerik meg, hanem más országokét is.

Emellett különböző magyarországi és nemzetközi matematikaversenyekre is felkészítjük őket; nagyon jó tanáraink vannak, akik el tudják intézni, hogy ezeken a versenyeken online vehessenek részt a diákjaink, akik nagyon szép eredményeket érnek el: többen állami, országos és nemzetközi versenyekről hoznak első-második helyeket. A többi tantárgy esetén nem hívjuk tehetséggondozásnak az oktatást, de elég magas szinten tanulnak a gyerekek magyar irodalmat, nyelvtant, történelmet, földrajzot. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Néprajzból szerintem sok gyerekünk többet tud, mint némelyik Magyarországon felnőtt gyerek; annyira képben vannak a magyar hagyományokkal és szokásokkal. Nagy hangsúlyt helyezünk a magyar identitásra, hogy büszkék legyenek a származásukra és Magyarországra. Szókincsben is sokakat leelőznek: gyakran kapunk arról visszajelzést, hogy olyan szavakat használnak, amiket biztosan nem otthon hallottak, mint például sarkantyú, ízeltlábú, névmás, stb.

Ezért is fontos, hogy a magyarul jól beszélő gyerekek is járjanak magyar iskolába, és minél tovább tegyék azt. Az a célunk, hogy minél korábban kezdjük, és minél tovább tartsuk bent a gyerekeket. Ezért vannak például ösztöndíjaink is; mert az iskola nem lehet anyagi kérdés. Aki nem engedheti meg magának, az levélben pályázhat, mi pedig félévente hat-hat diákot támogatunk, hogy ingyen vagy kedvezményesen járhasson a tanórákra. Nagyon fontos nemcsak nálunk, hanem minden hétvégi magyar iskolánál, hogy szívesen jöjjenek a gyerekek, és ne morzsolódjanak le egy-két év után! Sokan úgy jönnek hozzánk, hogy kijárták a hétvégi iskolát valahol, de szeretnék nálunk folytatni. Fontosak és meghatározóak a középiskolás évek, nagy hatással lehetnek a gyerekekre, s mivel utána elmennek egyetemre, főiskolára, ezért előtte kell a magyar nyelvet és kultúrát megszerettetni velük, hogy később felnőttként ők maguk keressék a lehetőségeket, hogy magyar közösségbe kerüljenek, elmenjenek táncházba, magyar könyvet vegyenek a kezükbe… Ez azt is jelenti, hogy nekünk addig még nagyon sok dolgunk van…

Említetted már a magasan képzett tanárokat, de kicsit részletezd még: kik képezik a tanári kart, hogyan tanítanak és működnek együtt?

Nagyon sok tanár jelentkezik hozzánk Magyarországról és Európából. Ha nagy ritkán felteszünk egy-egy álláshirdetést, általában ők keresnek meg minket, mert elég jó neve van az iskolának és könnyen megtalálnak. Amerikában viszont kevesebb végzett tanár van, aki nálunk tud tanítani. Az iskola egyik fontos feladatának tartom, hogy aki külföldre kerül pedagógusként, megmaradhasson a hivatásánál, mert szomorú, hogy külföldön élve valaki elmegy dolgozni más területre, mert nem tudja folytatni a tanítást. Ezért is nagy öröm mindig, ha hozzánk kerülnek. Vannak olyan tanáraink, akik nagyon intenzíven tanítanak, akár hat-hét csoportot is, és vannak, akiknek kevesebb csoportjuk van, de az összes nálunk dolgozó pedagógusra igaz, hogy a tanítás szívügyük. Aki szeret tanítani, külföldön élve is előbb-utóbb megkeresi a lehetőséget, hogy folytassa a hivatását.

Tanári karunkban mindenki szaktanár, valamint van óvodapedagógus, bábművész, drámapedagógus, logopédus, magyar mint idegen nyelv tanár és ECL nyelvvizsgára felkészítő tanár is köztünk. Ebben is rejlik iskolánk különlegessége, ereje. Nálunk egy kalap alatt mindent megtalál a szülő, és tanáraink összedolgoznak. Van egy online tanári szoba, ahol folyamatosan zajlik a kommunikáció, megbeszéljük a sikereket, kihívásokat, kérdéseket, tanácsokat, tanulunk egymástól, segédanyagokat osztunk meg, összedolgozunk. E nélkül nagyon magányos dolog tud lenni az online tanítás, ha valaki kicsiben vagy egyedül, önállóan végzi. Nagyon fontos, hogy segítsük és mentoráljuk egymást. A tanárok csatlakozása egy hosszú és nagyon jól felépített folyamat, onnantól kezdve, hogy hospitálunk, azaz bejárunk egymás óráira. Az egész online tanítás és a digitális pedagógia folyamatosan változó, állandóan megújuló terület. Mi sem mondhatjuk el ennyi év után sem, hogy mindent tudunk, hogy a kisujjunkban lenne a szakma. Ezért is jó ez az iskola, ezért is szeretnek nálunk tanítani, mert itt aztán tényleg kreatívnak lehet és kell is lenni. Rengeteg továbbképzésen veszünk részt,  rendszeresen vannak tanári értekezletek, megbeszélések, megtanítjuk egymásnak a különböző applikációk használatát is. Vannak tanári alcsoportok is, például a kicsiket tanítók vagy az írás-olvasást tanítók vagy a magyart, mint idegen nyelvet tanító tanárok alcsoportja, ahol folyamatos az egyeztetés és a szakmai munka.

Említetted, hogy gyakran hívtok előadókat. Kiknek és milyen témában?

Rengeteg előadónk volt már, akik szépen színesítették az iskola életét. De hívunk előadókat akkor is, amikor szakmai továbbképzéseket szervezünk, illetve műhelymunkákra látjuk vendégül különböző szakterületek képviselőit. Sokszor hívunk előadókat a gyerekeknek is, akik bejönnek az órákra: népzenészek, néptáncosok, költők, sőt hívtunk már mérnököt, orvost és kutatót is, hogy bemutassuk a különböző szakmákat a nagyobbaknak. Ez azért fontos, hogy a gyerekeknek legyenek példaképeik és lássák, hogy a magyarság milyen büszke lehet tehetséges vagy érdekes életúttal bíró tagjaira. Amikor ‘56-ról tanulunk, akkor hívunk olyan vendéget, aki saját emlékeiről tud mesélni. Amikor huszárokról tanulunk, akkor pedig hagyományőrző huszár vendégünk van. A tehetséggondozó programon belül kerekasztal-beszélgetés sorozatot szerveztünk arról, miért fontos a matematika, a fizika, a kémia, s általában a természettudományok és milyen területeken lehet továbbtanulni. De meghívtuk a magyar matematikaversenyek győzteseit is, vagy például kutatókat, professzorokat, és egyetemistákat is, hogy meséljenek arról, miért érdemes magyarul tanulni, hol jött nekik jól a magyar nyelvtudás és a magyar kultúra ismerete, hol lehet Magyarországon továbbtanulni, milyen táborok és ösztöndíj lehetőségek vannak, stb.

Nincsenek hátrányai az OMI-nak? Többen ódzkodnak tőle, például a vélt túlzott géphasználat vagy a személyes kapcsolatok hiánya miatt…

Csak azt tudom mondani: aki ettől ódzkodik, jöjjön, és próbálja ki a saját gyerekével. Megvannak a bevált módszerek arra, hogyan lehet ezt jól csinálni. Ma már hat hónapos kortól lehet jönni szülővel együtt a baba-mama csoportba. Sokan nem hiszik el, hogyan lehet ilyen piciket, illetve a két-három-négy éveseket lekötni, vagy egyáltalán ez a műfaj jó-e nekik. Megerősíthetem: jó, ha jól csinálják. Az oktatás heti egy-egy órában zajlik, tehát a gyerek nem ül egész héten a gép előtt. A technológiát nem lehet kiiktatni a gyerekek életéből. Nagyon sok külföldi iskolában elég komoly, digitális eszközökkel, applikációkkal támogatott tanulás folyik. A hétvégi magyar iskoláknak is változniuk, haladniuk kell a korral, nem lehet csak feladatlapokat fénymásolni. Az online oktatásnak is látványosnak, interaktívnak és élményszerűnek kell lennie. Mindent be kell vetni.

A Covid-járvány alatt hirtelen belekényszerültek az iskolák, hogy egyik napról a másikra álljanak át az online oktatásra, de ez más. Szerintem kifejezett előnyei vannak. Például a tanárokból biztosan a legjobbat hozza ki. Nem mondom, hogy könnyű, fizikailag is elfáradunk egy-egy 60 perces óra során, és az órákra is nagyon sokat kell készülni, de megvannak az előnyei is: itt tényleg nagyon jó minőségű oktatást kapnak a gyerekek és egy olyan támogató közösséget, amiből sose elég…mindezt az otthonuk kényelméből, megspórolva az utazási időt.

Bizonyos tantárgyak és foglalkozások kifejezetten jól működnek online. A bábfoglalkozásnál például a képernyő által behatárolt terület olyan mint egy bábparaván, illetve azoknál a foglalkozásoknál is kifejezetten előny a kamera közelsége, ahol jól meg kell figyelniük a gyerekeknek a száj mozgását, a beszédhangok, szavak formálását. Az óráink nagyon interaktívak, játékosak, változatosak, már a baba-mama csoportban is. A másik nagy előnye ennek a formátumnak, hogy a családok is belelátnak, részesei lesznek az oktatásnak. A hagyományos hétvégi iskolák esetén nem feltétlenül tudja a szülő, mit hogyan tanulnak, itt viszont rengeteg ötletet kap, amit ő maga is kipróbálhat. Vagy ha nem emlékszik egy mondókára, vagy a májusfa állításra, akkor velünk felidézheti. Új hagyományokat tesznek magukévá, új témák kerülnek a családokba. Sokszor úgy van vele a szülő, hogy az óra alatt ő majd háztartási munkát végez, de ha élvezetes és informatív az óra, ott ragad a szülő is, őt is leköti, őt is érdekli, és ha nincs is teljesen benne, fél füllel hallja, látja. Az összes anyagunk hozzáférhető, tehát aki beiratkozik, látja az egész tanéves anyagot, előre és utólag is. Adunk házi feladatot, szorgalmit. Semmi nem kötelező, de ha valaki otthon akar gyakorolni, ne rajtunk múljon. Ezekért pici jutalmakat kapnak a gyerekek, év végén pedig könyv- és mindenféle egyéb jutalom motiválja őket. Rengeteg kis beépített ötletünk van, amivel igyekszünk őket ösztönözni. Emellett sok, tanórától független vagy azon kívüli közösségépítő programunk is van, például most hétvégén rendeztük meg az első online családi  táncházunkat, ami teljesen ingyenes volt és nemcsak a saját diákjaink jöhettek, hanem bárki a világ bármely részéről.

Hogyan lehet egy-egy órában ennyi mindent átadni?

Nagyon pörgősek, intenzívek az óráink, és ott van az a sok-sok tevékenység, amivel ezeket kiegészítjük, amiket otthonra készítünk, például digitális feladatok, interaktív játékok. Több esélye van annak, hogy megcsinálják ezeket a gyerekek, minthogy kitöltsenek egy-egy feladatlapot papíron, ráadásul online bárhol és bármikor megtehetik, akár a kocsiban, utazás vagy várakozás közben, amikor van pár szabad percük. Azt hiszik, hogy játék, de közben nagyon sokat tanulnak belőle, átismétlik vele az órai anyagot. Nyilván nagyon fontosak az arányok. Például a házi feladatok, szorgalmi feladatok nemcsak online feladatok, van írni-, olvasnivaló, vers- vagy daltanulás, esetleg gyűjtőmunka, mint például elkészíteni a Lánchíd modelljét, vagy gyűjteni valamit a természetben. Bábot készítünk, kézműveskedünk, gyurmázunk, tornázunk, táncolunk, kísérletezünk – nem kell tehát attól félni, hogy túlságosan kütyü-orientáltak lennénk.

Ha valaki egy kis ízelítőt, betekintést szeretne kapni, akkor a közösségi médiabeli csoportjainkat érdemes megnézni, ahol rendszeresen ingyenesen közzétesszük anyagainkat. Nagyon jó érzés, hogy például a közösségi oldalunkon kb. 4500 tagunk van, és rengeteg magyarországi és határon túli iskola is követ minket, akik használják saját készítésű anyagainkat, színezőket, digitális feladatainkat, feladatlapjainkat, stb. Nyilván mi is merítünk ötleteket a magyar tankönyvekből és máshonnan, de rengeteg saját anyagunk van, mert szerintem annál jobb nincs, mint amit a tanár a saját csoportjának maga készít el. Nagyon sokszor készítenek maguk a gyerekek is különféle munkákat, kiselőadást, digitális feladatot, interaktív könyvet, ugyanis azt tanulják meg a legjobban, amiben aktívan részt vesznek. Tehát „együtt-tanulás” zajlik nálunk, s minél lelkesebbek a tanárok, annál lelkesebbek a gyerekek, és minél lelkesebbek ők, annál lelkesebbek a tanárok…

A tandíjak nem tűnnek magasnak, különösen a kínálat gazdagságához képest.

Nagyon sokáig ingyenes volt az iskola, amíg igazán nagyra nem nőttünk. Az emberek egyébként nem értékelik annyira, ha valami ingyen van. Nem is hiszik el, hogy valami lehet jó, sőt profi, ha ingyenes. Amióta tandíjat kérünk a szülőktől, azóta kevesebb gondunk van a hiányzásokkal. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a tanárok komoly munkáját megbecsüljük, tudjunk nekik egy kis tiszteletdíjat adni és hozzájárulást az online órákhoz szükséges eszközökre, pl. webkamerára, mikrofonra, táblára, bábokra, kinek mi kell a tanításhoz. Ezekből a kis tandíjakból tudjuk finanszírozni az applikációkat, a Zoom-előfizetéseket, a gyerekek jutalmait, a tanárok továbbképzését, és mindazt a kiadást, ami a minőségi munkához kell.

Idén díjat kaptál az éves AMIT konferencián, ezzel az indoklással: „Judit elkötelezett munkája jelentősen hozzájárult az online oktatás fejlődéséhez és a magyar nyelv és kultúra megőrzéséhez a diaszpórában.”

Rendszeresen járunk az AMIT konferenciákra, idén is hat pedagógusunk volt jelen. Nagyon sok szervezetnek és hétvégi iskolának segítettünk a Covid-járvány alatt. Voltak iskolák, akik egyáltalán nem vállalták az online oktatást, és hozzánk küldték az érdeklődő szülőket; és voltak, ahol „csak” besegítettünk. A módszereinket szívesen megmutatjuk, anyagokkal segítjük őket, bármikor bejöhetnek megnézni az óráinkat. A tanárainkat sokszor hívják konferenciákra, és ha valaki átáll online oktatásra, gyakran megkeres minket.

Természetesen nem egyedül én kaptam a díjat, bár volt időszak, amikor teljesen egyedül vittem az iskolát. Jelenleg hárman vezetjük az iskolát és mindenkinek megvan az erőssége. Nekem a pedagógia a területem, igazából tanítani szeretek. Már az iskolaigazgatóság is néha komfortzónán kívüli számomra és nem mindig könnyű a 22 fős tanári kart vezetni, hiszen sokan vagyunk és sokfélék. Fontos, hogy a tanárok lelkét is építeni kell, biztatni, bátorítani kell őket. Sokan azért jönnek hozzánk tanítani, mert rábeszélem őket, hiszen vannak, akik számára az online tanítás újdonság, nem csináltak ilyet korábban. Az időzóna-különbségek is nagy kihívást jelentenek: amikor az egyik tanár már épp lefekszik aludni a nap végén, a másik épp akkoriban kel, és ennek nincs vége. Itthonról dolgozunk, a legtöbb óránk hétvégén van, csak vasárnap 12 csoportunk van. Itteni idő szerint hajnal négykor kezdődik az első ázsiai csoport, és este nyolckor is van még óránk, és én végigkövetem a napot. Tehát nem könnyű igazgatni, de jól kiegészítjük egymást, mert az iskolai vezetés anyagi, technikai és adminisztratív részét, ami nagyon távol áll tőlem, Ollári-Homor Tímea Szonja ügyesen intézi. Eleinte csak szülőként, 2019-től pedig már gazdasági igazgatóként segíti az OMI működését. Lantos Zsuzsa földrajztanár pedig az igazgatóhelyettesünk, jelenleg a New York-i Arany János Magyar Iskolában is tanít hétvégenként. A tanáraink egyébként általában mind közösségi vezetők, iskolaigazgatók, aktív szervezők a lakóhelyükön működő magyar közösségekben is.

A hajnali négytől éjfélig nálad csörgő hívásokat hogyan viseli a családod?

Az ő támogatásuk nélkül valóban nem menne, de ez a többi tanárunk helyzetére is igaz. Egyszer kigyulladt a szomszéd ház, láttam, hogy fények vannak kint, szirénák szóltak, de én nyugodtan tanítottam tovább, és kiküldtem a szobából azt, aki bejött szólni, hogy baj van… Aki tanít, az tanít, olyankor nincs zongorázás, mosogatás, ki-be járkálás, hanem csend és figyelem van. A családoknak – nemcsak a tanároknak, hanem a gyerekeknek is – be kell építeniük az életükbe ezeket az órákat. Tehát sokat köszönhetünk a családtagjainknak. Természetesen a magyar táborokban, eseményeken mindig részt vett az egész család, a férjem is, sőt ahogy nőttek, egyre többet segítettek a gyerekeink is, Így nőtt fel az új generáció; remélhetőleg a mi gyerekeinkből lesznek a következő közösségi vezetők. Az enyémek is évekig jártak az Online Magyar Iskolába, most tették le a magyar nyelvvizsgát. Ketten Magyarországon tanulnak, mind a hárman nagyon szépen beszélnek magyarul. A lányom végigtáncolta most hétvégén az online táncházat. Ez nekik nagyon fontos és természetes, így nőttek fel, és biztos vagyok benne, hogy viszik tovább. Szívesen tanulják és tanítják a magyar nyelvet, mindenhol keresik a magyar lehetőségeket, kapcsolatokat. Ez a célunk: olyan gyerekek nőjenek fel az Online Magyar Iskolában, akik számára a nyelv és a kultúra nem okoz gondot, otthon érzik magukat benne, és szívesen mennek Magyarországra vagy magyar emberek közé bárhol a világon.

Ha minden ilyen szép és jó, akkor gondolom még sokáig folytatod…

Azért voltak ám olyan helyzetek, amikor fel akartam adni… De mindig voltak kollegák és szülők, akik azt mondták: nem szabad feladni, segítünk, kitalálunk valamit. Mindig mellettem álltak, és mindig továbbmentünk. Olyan is előfordult, hogy leírtam azt, hogy abbahagyom, nehogy másnap elfelejtsem és túltegyem magam a bosszúságon, de akkor jött egy levél egy gyerektől vagy szülőtől azzal: alig várják, hogy kezdődjön a tavaszi félév Ezért sem lehet abbahagyni, mert mit is mondanék a szülőknek vagy a gyerekeknek? Amíg ilyen visszajelzéseket kapunk, és mindenféle reklám nélkül rengeteg jelentkezőnk van, mert annyira jó neve van az iskolának, hogy ránk találnak, addig folytatjuk. Egyelőre én viszem tovább, de biztos lesznek majd, akik folytassák, ha én már nem tudom, mert ki van forrva a rendszer, beletanultak a tanárok, szülők és gyerekek is.

Antal-Ferencz Ildikó

Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

A képek Tamás Judit archívumából származnak.