2024. 12. 15.
A migrációs helyzetet illetően sok a bizonytalanság, egyelőre a belső migráció növekedése tekinthető jelentősnek, amelynek hajtóerejének a szír és kurd felkelők közötti kibontakozó harcok tekinthetők. Törökország jól felfogott érdekei szerint definiált nagystratégiája szerint járhat el, ugyanakkor az izraeli szerepvállalás jelentősége még nagy kérdőjel. Tárik Meszár, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Migrációkutató Intézetének vezető kutatója nyilatkozott a hirado.hu-nak.
Az Aszad-rendszer összeomlásának magyarázatai kapcsán gyakran kerül szóba Törökország szerepvállalása, ugyanakkor Ankara közvetlen részvételére nincs bizonyíték, leszámítva a kormányellenes erők első számú frakcióját, a Szíriai Nemzeti Hadsereget – fejtette ki Tárik Meszár, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Migrációkutató Intézetének vezető kutatója.
A szakértő szerint a török vezetés háttércsatornákon keresztül tájékoztatást kaphatott a felkelőktől a Szabadság hajnala hadműveletről és Aleppo ostromáról.
Ennek megértéséhez érdemes áttekinteni a kormányellenes erők koalíciójának belső tagolódását. A szíriai fejleményekkel foglalkozó híradásokban kiemelt jelentőséget kapott Haj’at Tahrír as-Shám (HTS, magyarul Levantei Felszabadítási Mozgalom) szerepe, a valóságban azonban egy kvázi „piramist” vagy „lándzsaszerű” szervezetet kell elképzelni.
Ebben a felépítményben a HTS a „zárókő” vagy a „lándzsahegy” szerepét látja el, alatta a különböző milíciákkal.
Ezeknek a milíciáknak egy része török finanszírozásból működik, Tárik Meszár szerint ezektől az általuk fizetett milicistáktól értesülhettek a törökök a felkelők támadásáról. A szakértő ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a fenti hasonlat érvénye ellenére nem szabad szigorú hierarchiát feltételezni a felkelő alakulatok között, inkább érdekközösségről, semmint – fogalmazzunk így – esküközösségről beszélhetünk, a résztvevők között pedig súlyos ellentétek feszülnek, amelyeket az Aszad-rendszer megdöntéséig ugyan sikerülhetett háttérbe szorítani, de kétséges a folytatás.
Ebből a szempontból kérdéses a napokban hivatalba lépett ideiglenes kormány sorsa is, amelynek élére Mohamed el-Basírt nevezték ki. Basír korábban a HTS és a kormányellenes erők által mindvégig ellenőrzésük alatt tartott idlibi kormányzóság területén vezette a szír nemzeti üdvkormányt 2017 és 2024 között miniszterelnökként.
Törökország szíriai tevékenységét két fontos tényező befolyásolja:
Törökországban körülbelül 3,1 millió szíriai menekült élhet jelenleg, akiknek az ellátása súlyos terheket rótt a török államra, és nagyon komoly feszültségeket szít a társadalmon belül. Ezeket az embereket Törökország nagyon régóta szeretné visszatelepíteni. Az Aszad-hatalom végével erre most lehet esély a szakértő szerint, ebből pedig sokat profitálhat Törökország. A szíriaiak visszatérése saját magától is elindult az elmúlt napokban, ugyanakkor Tárik Meszár szerint sokakban kelthet most aggodalmakat a visszatérési hullám csökkenő intenzitása, elsősorban épp a törökországi szír menekültek fogalmaznak meg aggályokat a hazai biztonsági helyzettel kapcsolatban. Tehát könnyen megfordulhat egyébként ez a folyamat a szakértő szerint, sőt, a menekültek számának növekedése sem kizárható. A geopolitikai folyamatok nem légüres térben zajlanak, nincs ez másképp a migráció kérdésével sem.
Éppen ezért, ha a szír polgárháború okozta menekültválságról beszélünk, nem tudunk a témáról beszélni az európai kontinensre nehezedő migrációs nyomás vizsgálata nélkül.
Törökország visszaküldené az országban tartózkodó több mint 3 millió menekültet, valamint az Aszad-kormányzat bukása után Németország és Ausztria bejelentette, hogy szüneteltetni fogja a szíriai menedékkérelmek elbírálását (csak a német döntés 47 ezer embert érinthet), valamint Ausztria kezdeményezheti a szíriai menekültek kitoloncolását az országból. Ugyanakkor bizonyos, a 2021-es tanulmányok szerint a Németországban élő szíriai menedékkérők kétharmada nem tervezi elhagyni az országot. Tárik Meszár szerint az látszik ebben a kérdésben, hogy az európai államok most nagyon hamar akarnak lépni és a frissen érkezetteket minél előbb visszaakarják küldeni Szíriába. Ugyanakkor ez akadályokba ütközhet, erre már az ENSZ is figyelmeztetett, valamint a szír kormányellenes erők és a kurd felkelők közötti kibontakozó harcok miatt már most sokakat kellett áttelepíteni az ország más részeire. Egyelőre még a Szíria területét érintő belső migráció az, ami jelentősnek tekinthető, de változhat a helyzet.
Törökország gyakorlatilag Erdogan 2003-as hatalomra kerülése óta követi kimondatlan, neo-ottomanizmusnak nevezett geostratégiai irányzatot. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy
Ankara célja az egykori Oszmán Birodalom területeit új formában ismét Törökország befolyása alá vonja.
Ennek megvalósítása jelenti egyúttal a török külpolitika érdek és értékalapú fókuszát, a neo-ottomanizmus jegyében támogatják a nemzetközileg elismert kormányzatot Nyugat-Líbiában az oroszok által támogatott Halifa Hatfár tábornok és a törvényhozás fegyveres erőivel szemben, vagy Azerbajdzsánt Örményországgal szemben. A török fejlesztésű Bayraktar drónok első jelentősebb „bemutatkozása” is 2020-as azeri–örmény háborúhoz köthető a Hegyi-Karabahnak nevezett térségben. Ez a stratégiai irányzat a magyarázat az Aszad-ellenes erők támogatására is, a birodalom egykor integráns részét képező, „Shámnak” nevezett térség ugyanis egyszerre jelenti a tágabb értelemben vett földközi tengeri partvidéket a Közel-Keleten (beleértve a mai Izrael palesztin területét), valamint a gyarmati időkben és az I. világháború végén meghúzott határok közé szorított Szíriát is.
Kézenfekvő volt tehát a szunnita Törökország számára, hogy szövetségeseket gyűjtsön magának az alevita elit által uralt, többnemzetiségű és vallású, de szunnita többségű ország területén.
Damaszkusz elestét és Aszad menekülését követően izraeli katonai beavatkozás indult az ország területén, a légierő a bukott kormányzat egykori fegyverraktáraira mér légicsapásokat, valamint a szárazföldi erők átlépték az 1973-as jom kippuri háború lezárása idején meghúzott de facto határvonalat és a kijelölt demarkációs zóna határát, az úgynevezett Alfa és Bravo vonalakat, az IDF egyre mélyebben hatol be Szíriába. A török jelenlét és a zsidó beavatkozás fényében adja magát egy aggasztó kérdés, figyelembe véve a két ország közötti korábbi villongásokat.
Mi történne akkor, ha dacára a kollektív Nyugathoz való közelségüknek, Ankara és Jeruzsálem mégis összeütközne egymással?
Tárik Meszár ugyan jogosnak tartja a felvetést, nem számít konfrontációra Izrael és Törökország között Szíria miatt. Komolyabb gondot jelenthet a kurd milíciákkal szemben kibontakozó összecsapás-sorozat, ezt jelezheti előre Manbidzs eleste is Aleppótól keletre, a várost a Szíriai Nemzeti Hadsereg szerezte meg. Ezek a folyamatok pedig máshol is éreztethetik hatásukat, például a korábban már említett migrációs válság kezelését illetően.
Hirado.hu
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
