Komcsi halandzsa

Tudom, hogy szinte hihetetlen, de én többet olvasom/nézem a kubai kommunista médiákat, mint az ellenzékieket.

Az ellenzékieket azért nem szeretem, mert ez a „minden rossz” hangulat árad belőlük, ami semmivel se jobb, sőt talán még rosszabb a hivatalos álláspontnál. Az amatőr kubai anyagokat jobb nézni, olvasni.

De a hivatalos kommunista médiákat rendszeresen követem. A napokban jót nevettem a Kubai Kommunista Párt KB-ülésén, szinte önleleplező az egész hivatalos beszámoló. Íme a lényegi rész:

Direkt lefordítom szó szerint az adott részt, aki legalább 45 éves ma, az felismeri a megmásíthatatlan kommunista műnyelvet:

„Így fogalmazott a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Miguel Díaz-Canel Bermúdez a Politikai Bizottság elszámolási jelentésének vitájában a KB 9. plenáris ülése előtt, ami az esemény első napjának egyik napirendi pontja volt.

Hírdetés

A vezető javasolta, hogy a következő évben legyen folytatva a 2024-re kijelölt négy alapvető munkaprioritás, melyekre a Párt, az Állam, a Kormány, a Fiatal Kommunisták Szövetsége (UJC) és a tömegszervezetek összpontosították erőfeszítéseiket:

  • 1. Az egység erősítése.
  • 2. A politikai-ideológiai munka javítása.
  • 3. Előrejelzések végrehajtása a torzulások kijavítására és a gazdaság újbóli fellendítésére.
  • 4. Figyelem a jelenlegi kubai társadalomban jelenlévő torzulásokra és negatív tendenciákra.

Egyik pont se lett kimerítve, mindez átfogó és pontos, ezért szükséges a folyamatosság biztosítása, az aktualizálásuk mellett – fejtette ki Díaz-Canel, különös tekintettel arra, hogy 2025-ben a PB-nek be kell kapcsolódnia a IX.. kongresszus előkészítésébe, amelyet megtartanak. 2026-ban.„

Lefordítom emberi nyelvre: vannak problémák, de mindenekelőtt ezekről ne vitázgassunk, s magyarázzuk ki a bajokat, majd ha marad idő, a problémákkal is csináljunk valamit.

Teljesen tipikus. Tulajdonképpen a kubai történelem az utóbbi 65 évben ez:

  • romboljunk le mindent, mert a rendszer teljesen függ az idegen tőkétől, s a lakosság nagy része szegény, sőt egy kis rész nyomorban él,
  • a rendszer független lesz az idegen tőkétől, közben megszűnik a belföldi magántőke is,
  • a nyomor megszűnik, immár az egész ország egyformán szegény,
  • az állam képtelen gazdálkodni, az embereknek meg tilos,
  • nem omlik minden össze, mert jön a pénz külföldről, politikai okokból (szovjet segélyek), sikerül ezáltal stabilizálni a szegénységet,
  • a vezetés nem használja ki a lehetőséget a gazdaság átalakítására, hanem azt hiszi, az idegen segély örökké lesz,
  • megszűnik az idegen segély (80-as évek vége), meglepődés a kubai vezetésben, kezd minden összeomlani,
  • a kapitalizmus kényszerű lassú visszaengedése, még torzabb alakban, mint ami volt a kezdet előtt: sokkal nagyobb társadalmi különbségek, mint valaha, a nép legnagyobb része kiszolgáltatottabb, mint bármikor korábban.

Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »