A veszélyt talán nem is Magyar Péter jelenti. Hanem a Magyar Péterek. Mindjárt elmagyarázom…
Persze, messze vannak még a választások, meg nem közvélemény-kutatást kell nyerni, stb. És persze az is egy lehetséges válasz, és a frusztrált, fröcsögő ellenzékiek (sajnos a legtöbb ellenzéki mára ebbe az állapotba került) előszeretettel szokták is ezt válaszolni, hogy „hahaha, Nézőpont, Századvég, stb., seggnyalók, lefizetettek, hazudósak… Valójában már 200%-on áll a Tisza, és mínusz 100-on a zorbán!” Az a rossz hír számukra, hogy ez a két intézet most már folyamatosan, választásról választásra nagyon nagy pontossággal előrejelzi az eredményt. Miközben azok a cégek (Idea, Republikon, Medián, stb.), amelyek állítólagos felmérései Tisza-vezetést mutatnak, és amely állítólagos felmérések alapján az ellenzékiek most kéjmámorban úsznak, az utóbbi választásokon rendre hasonlóan sikeres ellenzéki szereplés jósoltak („zárul az olló”, „fej-fej mellett”, stb.), és aztán nagyon-nagyon, nagyon-nagyon csúnyán lebőgtek.
DE! Ettől még valóban nem szabad hátradőlnie a kormánynak és a vele szimpatizálóknak. És nem csak azért, mert messze még a választás, sok minden történhet addig… Egyébként tényleg sok minden történhet. Az azonban látszik, hogy Magyar Péter továbbra sem a kormánypárttól hódít el érdemben szavazókat, hanem teljesen leszalámizta az ellenzéki pártokat, és kétségtelenül felszívta a töredezett szavazótáboraikat. Már a Mi Hazánkba is jócskán „beleharapott”.
Maga Magyar Péter igazából Isaac Asimov „Alapítvány”-sorozatából az Öszvér, ahogy erről már korábban írtam. Egy anomália, akinek a felbukkanása váratlan volt, nem lehetett rá számítani, bezavart a „tervbe”. Az „Alapítvány”-ban ez konkrétan a Seldon-terv; itt, a mi magyar valóságunkban az a geopolitikai pályaív, amit Európa a szemünk előtt jár be, amiben Magyarország igyekszik megtalálni a helyét, és amire Orbán Viktor meglehetősen jól ráérzett már jó pár éve. Ilyen értelemben ő is egy „tervet” követ, de azt nem „pszichohistóriának” nevezzük, mint Asimov, hanem ez a „Magyar Nagystratégia”. Csakhogy Magyar Péter személyében valóban homokszem került a gépezetbe.
A különböző CIA-, Soros- és egyéb hátterű, gyenge képességű bolsevik akarnokokat (Cseh Katalintól Tordai Bencén át Szabó Tímeáig) abszolút képes kezelni a rendszer. A levitézlett ex-komcsikat és utódiakat (A Gyurcsány-Dobrev klántól Donáth Annán keresztül ifj. Gál J. Zoltánig) szintén. A kívülről felépített és beejtőernyőztetett futóbolondokat (természetesen Márki-Zay Péter) végképp.
Magyar Péter azonban a Fideszen belülről jött. És sokkal több ő a szokványos, magukat igazi konzervatívoknak nevező (és sokszor valóban annak képzelő) jobboldali árulóknál és (a baloldal számára) hasznos hülyéknél. Mert ő a struktúra belső (ha nem is a legbelsőbb) köreibe jutott be (a feleségén keresztül), és emellett gargantuális ambíciói vannak, az önreflexiót nem ismerve, totális delíriumban a saját képességeivel és annak korlátaival kapcsolatban. Nem csak egy pszicho- és szociopata tehát, akit ráadásul még bosszúvágy is fűt, mert nem kapott igazi hatalmi pozíciót (ráadásul a felesége meg igen). Ő nagyon meg akarja mutatni. Lerombolni a gyűlölt Fideszt, amelyik nem értékelte kellően az ő nagyságát. És ha közben az országot is lerombolja, kiárusítja a globalista erőknek, őt az egy cseppet sem érdekli. Hatalmat akar. És történetesen képes is manipulálni a tömegeket ahhoz, hogy szektaként kövessék őt. Mindenben hasonlít az Alapítvány öszvérére… A külföldi gazdák pedig felismerték benne a lehetőséget, vélhetően már korábban (amikor elkezdte bepoloskázni a családját), amikor jelezhette feléjük, hogy rendelkezésre áll.
Na, de hol ebben az újdonság? Jogos a kérdés; sehol. Viszont ígértem, hogy elmagyarázom a többes számot. Mert látnunk kell, hogy Magyar Péter nem az egyetlen. A Fideszben és holdudvarában számos további Magyar Péter „bújik meg”. Nem túl tehetséges, semmifajta morális iránytűvel, vízióval, nemzeti elkötelezettséggel nem rendelkező, de a pozíciókat és az ezekkel járó anyagi előnyöket nagyon élvező ficsúrok. És nem csak ficsúrok; akár idősebb, türelmesebb, de hasonlóan nagyobb hatalomra vágyó „alvó ügynökök”. Akik egymással is folyamatos harcban állnak. Őket nem érdekli a „nagy képe”, számukra nem fontos a Magyar Nagystratégia, meg úgy egyáltalán, Magyarország sem. Kiválóan felmondják a szlogeneket, ha kell, és kevesen veszik észre rajtuk, ha nem hitelesek. Egy adandó alkalommal gondolkodás nélkül képesek lennének megpuccsolni Orbán Viktort, vagy legalábbis szabotálni, aláásni a bizalmat, zűrös ügyeket kreálni és szellőztetni, stb. Engedjük el egy pillanatra magunkat, és mondjuk ki: az anyjukat is bármikor megb-sznák a hatalomért, vagy a seggüket is bármikor odaadnák annak, aki többet ígér.
A jól szaladó vonatra felkapaszkodó, gerinctelen haszonleső potyautasok megjelenése önmagában még akár kezelhető is lenne. És Orbán Viktor meglehetősen jól is tudta kezelni őket, hosszú időn keresztül. Orbán Viktor azonban végleg világpolitikus lett. És világpolitizál. Elsősorban az európai nagypolitika színterén mozog, és egyébként helyesen teszi. Láthatóan képes egyre jobban megszólítani és összefogni a normalitásukat megőrzött európai politikusokat, szavazókat, gondolkodókat. És Donald Trumppal szoros szövetségben az egész nyugati világban képesek lehetnek visszalökni az ingát a szélbalos, gender-, migráció- és háború-párti őrületből újra a normalitás felé. És számos nagyon biztató fejleményt látunk is ezen a téren.
Csakhogy amíg Orbán odakinn világpolitikát csinál, addig itthon egyre jobban cincognak az egerek. És nem a kormányzati kulcspozíciókat betöltők közötti rivalizációról van szó; ezt a miniszterelnök kifejezetten kultiválni szokta. Hanem a kevésbé látványos, de szintén befolyásos helyeken, állami vállalatoknál, háttérintézményeknél, stb. vannak jó páran, akik szintén kevésbé ismerik az olyan fogalmakat, mint szerénység, visszafogottság, önkorlátozás, stb. Ha nem is építenek ki saját minisztériumokat, ahová a miniszterelnököt be sem akarják engedni (l. Simicska), de azért igyekeznek létrehozni az önálló kis sufnijaikat, és önös céljaiknak alárendelni az államapparátus egyes részeit. Ha máshogy nem, akkor legalább kifizetőhelyként használni a haveroknak, rokonoknak (l. Magyar Péter) Ha túl sok újabb Magyar Péter bukkan fel, akik ha nem is dédelgetnek politikai ambíciókat, de a pozícióikkal való visszaélés, a kivagyi magamutogatásuk nem csak ellenszenvet kelthet, de aláaknázhatja a Fidesz stabilitását is. És egyáltalán nem lehet kizárni azt sem, hogy az önkontroll hiányán túlmenően, adott esetben szándékosan tennék ezt.
Ha Orbán messze van, elfoglalt, és nem figyel rájuk, akkor könnyen vérszemet is kaphatnak.
A kormányzat és a kormánypárt stabilitása érdekében jó lenne leleplezni a további Magyapétereket, és mielőbb megszabadulni tőlük.
Jeszenszky Zsolt – www.pestisracok.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
