Életének 78., áldozópapságának 15. évében elhunyt Bogár Gáspár nyugalmazott nagykanizsai káplán. Az elhunyt lelkipásztor lelki üdvéért mutatott be szentmisét Varga László kaposvári megyéspüspök december 13-án a nagykanizsai Jézus Szíve templomban. A nyugalmazott káplánt a szentmisét követően a nagykanizsai köztemetőben helyezték örök nyugalomra.
A szentmise szónoka Bojtor Róbert miklósfai plébános volt.
„Gáspár atyának Zalaboldogfáról indult az élete, vallásos családból – kezdte beszédét a plébános. – Családja a Jóistent szerette, a Szűzanyát tisztelte, s ez Gáspár atyába beleivódott. A család azt szerette volna, hogy pap legyen, valószínűleg ezért is íratta iskolába Pannonhalmára. Gáspár atya az érettségi után nem a kispapok sorába kérte a felvételét, hanem a Pécsi Tudományegyetem orvostudományi karára. Mivel a pannonhalmi érettségi nem volt jó ajánlólevél a hatvanas években, nem is vették fel. Műtőssegédként dolgozott egy évig. Azt követően vették fel az egyetemre, melyet miután elvégzett, itt a nagykanizsai kórházban végzett szolgálatot mint orvos. Házasságot kötött, két gyermekük született, s elvégezte a belgyógyász szakvizsgát, majd Palinban szolgált harmincegy évig háziorvosként. Nagykanizsa önkormányzata kitüntette Szekeres József-díjjal, megköszönve a testi-lelki gyógyítást, bár akkor már nem orvosként működött.
2001-ben hirtelen meghalt a felesége – folytatta beszédét Bojtor Róbert. – Azt követően egyre közelebb került az oltárhoz, elvégezte a teológiát. 2009-ben diakónussá, majd 2010-ben áldozópappá szentelte Balás Béla megyéspüspök. Papi tevékenységét akkor kezdte meg a nagykanizsai Jézus Szíve templomban. Ekkor ismertem meg őt közelebbről, hiszen abban az időben a kerület papjaival rendszeresen találkoztunk, s a liturgikus időnek megfelelően imádkoztunk, valamint egy adott teológiai dologról, vagy aktualitásokról beszélgettünk. Ekkor mindig rácsodálkoztam arra, hogy milyen szelíd és alázatos. Bölcsen, érdemben szólt hozzá a témához, jól ismerte a Szentírást, valamint jól is alkalmazta.
Egymás és a papok iránt is szelíd szeretettel fordult, példaértékű volt jelenléte sorainkban. Hűségesen végezte a tizenegy éves papi szolgálata alatt a kórházpasztorációt is. Több ízben találkoztam vele a kórházban, ahol én is betegeket látogattam. Feladatának tekintette, hogy aki szándékozik találkozni a megbocsátó Úrral, ki tudjon vele engesztelődni, a betegek szentségével erősíteni tudja, vigaszt tudjon nyújtani az elesettségben, s hogy rajta keresztül tapasztalják meg az Úr Jézus erejét.
Később megromlott az egészsége, így három évet töltött a Zselic Katolikus Idősek Otthonában. Hálát adunk a Jóistennek, hogy a szülei álma végül beteljesedett, hiszen áldozópappá szentelték.
Teljes életet élt. Nincs okunk az aggodalomra. A Jóistennek örömmel adunk hálát az életéért, s az esetleges bűneiért ebben a szentmiseáldozatban engesztelünk” – mondta Bojtor Róbert miklósfai plébános. Majd Szent Pál apostolt idézte: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.”
„Milyen aktuális most, adventben ez a Gáspár atyára jellemző szentírási rész, hiszen ő sosem magára gondolt, hanem arra, akihez a kötelessége szólította, s ezt mindig az Atya gondviselő szeretetében tette” – fogalmazott Bojtor Róbert atya.
A szentmisét követően Varga László püspök a nagykanizsai köztemetőben helyezte örök nyugalomra Bogár Gáspár nyugalmazott nagykanizsai káplánt.
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
