Nos, az Európai Unió ma olyan, mint egy kivénhedt kígyó, amelyik nem képes elfeslett bőrét levedleni…
Szinte nem múlik nap, hogy az Európai Unió „fontos” emberei, no meg az ellenünk, magyarok ellen indított perek és a szinte minden nap az orrunk alá dörgölt álságos kifogások ne bizonyítanák nekünk, hogy ezek a fontoskodók rendre törvényt szegnek. Ezúttal nem azokra a korábban elítélt bűnözőkre gondolok, mint Jourová, valamint Eva Kaili kisasszonyok, hanem azokra az ugyancsak bűnözőkre, akik rendre megszegik az unió törvényeit, például azzal, hogy olyan ügyekbe avatkoznak bele, amelyek a törvény szerint a nemzetállamok hatáskörébe tartoznak.
A minap is megesett egy ilyen furcsaság. A magyar sajtóban is olvashattuk, hogy ez idő tájt éppen azért indítottak pert ellenünk, mert mi, magyarok, tiltjuk a homoszexuális- és genderpropagandát az iskolákban. Na már most, ez a tiltás már 2022-ben kiverte a biztosítékot a roppant szabadelvű uniós társaságban, ezért aztán pert indítottak ellenünk. Tették ezt annak ellenére, hogy ez a tiltás egyértelműen nemzetállami hatáskör. A notórius kötözködőknek tehát nem számít és soha nem is számított a törvény. Ők ugyanis arra formálnak jogot, hogy mindenbe beleszóljanak, amihez az ég adta világon nincs és nem is lehet közük. Tisztelettel kérdezzük tehát a még normális magyar és nem magyar uniós képviselőket, hogy miért szegnek törvényt? Magyarán miért hagyják, hogy olyasmibe szóljanak bele rendre a brüsszeli álliberálisok, amihez törvény szerint semmi közük sem lehetne? S teszik ezt gátlástalanul, s szünet nélkül, azt bizonyítva, hogy őket nem érdeklik a saját jogszabályaik – sem.
Többen vagyunk, akik már többször is megírtuk, hogy el a kezekkel az életünktől! Hiába. S a fenekedés rendületlenül folyik tovább. Sőt, fokozódik! Rendre fütyülnek a nemzetállami hatáskörökre, ők mindenek felett hatalmat akarnak. Fondorlatosan, aljas módon. Döbbenten olvastam az újságban azt a mondatot, miszerint „Az egész Európai Unió jövője a Magyarország elleni gendereljárás kimenetelétől függ.” Magyarán, hogy mindenki megértse: ha elveszítjük a pert, akkor kötelezővé tehetik a woke-ideológiát az uniós tagállamokban, tehát nálunk is. Azaz a nemzetállamok hatáskörébe tartozó ügyeknek is lőttek. S győznek az örök törvénysértők! Ügyes, nemdebár? Kedves barátnőm, Golenya Ágnes nagyszerű könyve, az El a kezekkel az életemtől, most megtoldható azzal, hogy El a kezekkel a gyermekeinktől! Sajnos egy fecske, azaz esetünkben egy elgondolkodtató könyv nehezen csinál nyarat, mégis, nem ártana, ha végre gondolkodni kezdenénk azon, miképpen lehetne a magasságos Európai Uniót legalább arra rászorítani, hogy a saját maga által kreált törvényeket betartsa? Ma ugyanis csak azt tapasztaljuk, hogy az unió jogalkotói gárdája a – gyakran elfogadhatatlan – törvényeket nagy örömmel megalkotta, s immár régóta abban leli örömét, hogy megszegje azokat. Minden következmény nélkül! Magyarán ez a társaság – tetszik, nem tetszik azoknak, akik élvezik az unió által nekik teremtett jómódot – bizony rendre homokvárakat épít, hogy aztán röhögve még azokat is lerombolja. Mi nem szeretjük a homokvárakat. Nem vagyunk már gyerekek, akiknek rendre az okoz örömet, ha lerombolhatják a homokváraikat. Nekünk, normális és igazságos életre vágyóknak az élet nem homokvár, hanem – egy ősrégi arab mondást idézve – kőszikla és a tisztességes törvény a véső, mellyel önnön képmásukra faraghatják.
Nos, az Európai Unió ma olyan, mint egy kivénhedt kígyó, amelyik nem képes elfeslett bőrét levedleni, ezért a többi kígyót meztelennek, szégyentelennek találja. Valamint megvetendőnek és kizsákmányolhatónak. Ezt látjuk és tapasztaljuk ma. Meg azt, hogy a szabadsággal, mint fogalommal is rendre visszaélnek. S ha már a régi arab bölcseket emlegettem, egyikük, amikor tanítványai megkérték, beszéljen nekik a szabadságról, így válaszolt: „ha egy zsarnokot akartok trónusáról letaszítani, legelébb önmagatokban kell elpusztítani azt a trónust”. Bölcs mondás, és cáfolhatatlan. Sokszor gondolom, hogy eltávolodtunk ettől a „másfajta” gondolkodástól. Ez sem véletlen, hiszen az ősi Kelet és a mai Kelet egészen más. Más abban is, hogy nem tiszteljük gondolkodóit. Sajnos, a mi kultúránkból igencsak kirekesztettük őket. A Keletet ismerő tudósok egyike erről így írt: „A Kelet a lélek rejtett erőivel, a tudatalatti én csodáival is foglalkozik. Egyszerű természeti törvények ezek, amelyeket azonban a nyugati ember a bölcsőtől a sírig való vad rohanásában már elfelejtett vagy elhanyagolt. (…) S a más értékítélettel bíró egyszerűbb népfajok még ma is ismerik a Nagytermészet törvényeinek titkát és e szerint is élnek.” Alexander Cannontól idéztem, ő Tibet-kutató volt, 1963-ban hunyt el. Ünnepre készülődve idézek tőle még egy szép gondolatot. „Az Ó és Új Testamentum „csodái” nem légből kapott koholmányok. E csodák tanúsítják, hogy olyan hatalom lakozik bennünk, amely mellett minden más hatalom eltörpül. A tankok és bombázók civilizációt, életet pusztító hatalma semmivé válik a Hit, Akarat és Szeretet hármas csodája előtt, melynek csírája szívünkben, lelkünkben él.” S ezt a törvényt az örökös törvényszegőknek sem sikerülhet megszegni.
Kondor Katalin
A szerző újságíró
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
