December 14-én, szombaton száztizenegyedik alkalommal adták át a Magyar Örökség díjat, az idén negyedszer, a helyszín ezúttal a budapesti Ráday Ház volt. A díjazottak között van mások mellett Gyöngyössy Imre, Petényi Katalin, Kabay Barna filmművészete.
A Magyar Örökség díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarország Alapítvány kuratóriuma hozta létre 1995-ben. A Magyar Örökség díj gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. A díj azon magyar intézményeknek, csoportoknak adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a magyarság „láthatatlan szellemi múzeumát”.
Gyöngyössy Imre, Petényi Katalin, Kabay Barna laudátora Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapát, püspök volt, aki azonban kisebb meghűlése miatt nem tudott jelen lenni az ünnepségen, Laudációját Béres Klára, a Magyar Örökség díj bírálóbizottságának tagja olvasta fel.
A három ünnepeltet méltató beszédében Várszegi Asztrik emlékeztetett rá: Gyöngyössy Imrét, a pannonhalmi bencés gimnázium egykori tanulóját és két diáktársát 1951-ben „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való aktív részvétel bűntette” miatt börtönbe vetették. Mindhárman Békés Gellért atya kiváló diákjai voltak.
Az emeritus püspök, főapát leszögezte: Petényi Katalin és Gyöngyössy Imre szép és küzdelmes házassága, majd Kabay Barna, a szakmai társ és jó barát csatlakozása teremtette meg azt a lelki-szellemi-művészi légkört, amelyből sokakat gazdagító filmalkotás született, és ezt most még meg is köszönhetjük, hiszen ketten itt vannak közöttünk.
A laudátor rámutatott: a filmtörténetben ritka az olyan közösség, mint a Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, Petényi Katalin hármas. Együtt készítettek filmeket a történelem áldozatairól, üldözöttekről, hazátlanokról és azokról, akik morális tartásukkal szembeszegültek az erőszaknak. Kötelességüknek érezték, hogy megörökítsék nemzeti múltunk értékeit, az eltűnőben lévő paraszti kultúrát, a hagyományokat, melyekből ma is táplálkozni tudunk. Munkáik, az elmúló fájdalmas évtizedek, a tágabb világ-, európai és magyar történelmünknek hűséges, érzékeny tükörképe, és igaz emberi és a művészet eszköztársával elmondott minőségi válasz.
Gyöngyössy Imre életét a Pannonhalmán kapott keresztény szemlélet (1940–1948) és a sztálinista börtönben eltöltött évei határozták meg. A rabságban megélt tapasztalatokból alakította ki szilárd erkölcsi elveit, melyek művészetének ihletői voltak. 1954-ben szabadult, de tanulmányait nem folytathatta azonnal (Csak 1992-ben rehabilitálták). 1956 tavaszán felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben kapott diplomát. Kezdetben drámát írt. A Csillagok órája című színművét sikerrel játszotta a Katona József Színház. Illyés Gyula, Kodály Zoltán a magyar dráma megújulását látták művében.
Kabay Barna 1973-ban végezte el a filmrendező szakot. Főiskolásként ismerte meg Gyöngyössy Imrét, aki a Meztelen vagy filmjén dolgozott Gyöngyössy Imre költői világlátását jól kiegészítette Kabay Barna racionálisabb, dokumentaristább, a groteszk iránti érzékeny szemlélete. Együtt írták a Meztelen vagy forgatókönyvét. Hamarosan alkotótársak lettek.
Petényi Katalin, Gyöngyössy Imre felesége, két gyermekük édesanyja művészettörténészként Szentendrén kiállításokat rendezett, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. Férje mondta róla: „Munkánkat egy team nemesebb és már objektivizálható szintjére emelte Petényi Katalin esztétikailag és morálisan is szeizmográf érzékenységű vizuális látásmódja, képzőművészeti, irodalmi műveltsége.”
Gyöngyössy Imre sikeres filmjei (Virágvasárnap, 1968, Meztelen vagy 1972, Szarvassá vált fiúk 1974, Várakozók 1975) után 1977-ben készítette el Kabay Barnával első közös rendezését, a Két elhatározás című filmet egy hagyományokat őrző rimóci parasztasszonyról. A folytatást a hatóságok leállították. Az anyagot meg akarták semmisíteni, végül mégis elkészülhetett a film, mely világsikert hozott az alkotóknak.
Várszegi Asztrik felidézte: Gyöngyössy Imre már híres alkotónak számított, amikor itthon börtönmúltja miatt az Állambiztonsági Szolgálatok ügynökökkel figyeltette, kritikákban támadták. Ezért Kabay Barnával és Petényi Katalinnal 1980-ban elfogadták a müncheni Tellux Film meghívását. Starnbergbe költöztek, itt alapították meg a Starnbergi Alkotóműhelyt. Nemzetközi kooprodukciókban elsőként a magyar múlt ismeretlen foltjairól készítettek filmeket. Sok ellenállással megküzdve született meg a Jób lázadása című film, 1982-ben. A mozit beválasztották az Oscar-díjra az öt legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Ez a film volt Kabay Barna első produceri munkája.
A keresztény-zsidó megbékélés szellemében forgatták az Add tudtul fiaidnak című, majd 2015-ben az Ámos Imre, az Apokalipszis festője dokumentumfilmet. A nyolcvanas évek közepétől megrázó erejű filmeket készítettek a kommunizmus elől menekülő vietnámiakról, a brazil utcagyerekekről, a szibériai, kazahsztáni munkatáborokba száműzöttekről, a hazátlanokról, fennmaradásukért küzdő kis népekről. Amikor 1988-ban Erdélyben forgattak Ceaușescu falurombolásáról, a Securitate letartóztatta őket.
Az alkotók munkáját 1994-ben Gyöngyössy Imre hirtelen halála szakította meg. Petényi Katalin és Kabay Barna egy megrendítő In memoriam filmmel emlékeztek Gyöngyössy Imrére. Szőcs Géza költő így értékelte a filmet: „Ez a remekmű a legközelebbi társak szeretetével, értésével és magabiztosságával emel ki képeket, képsorokat, eseményeket, mozzanatokat Gyöngyössy – és mindhármuk – közös életéből.”
Várszegi Asztrik szavai szerint Petényi Katalin és Kabay Barna számára egyetlen lehetőség maradt: folytatták a közös utat, amelyen addig jártak. 1995-ben szembesültek a Karib-tengeren menekülő kubaiak szenvedésével. Az Exodus (1995) című filmjükben adtak erről hiteles képet. Az emeritus pannonhalmi főapát emlékeztetett rá: a két alkotó a kétezres évek elején elsőként figyelmeztetett a múlttal való szembenézés fontosságára. A Hitvallók és ügynökök (2008-09), Szigorúan ellenőrzött életek (2011-12), Stigma (2013), Fedőneve „Bíboros” (2017) és Fénytörés (2023) című filmjeikben dokumentumok alapján mutatták be a kommunista diktatúra pusztító működését és ezzel szemben a belső szabadság, a hit és a hűség erejét, mely sokaknak adott erőt szenvedéseikben.
Mindezek mellett dokumentumfilmjeikben rendezőként, forgatókönyvíróként és Kabay Barna producerként elevenítették fel idősebb Béres József küzdelmeit, meg nem alkuvó igazságkeresését, aki humanizmusával sokaknak mutatott példát és adott reményt.
Petényi Katalin és Kabay Barna így fogalmazták meg ars poeticájukat: „A filmkészítés számunkra következetesen vállalt szolgálat. Tudatosan vállaltuk, hogy filmjeinkkel feltárjuk múltunk és jelenünk ismeretlen fehér foltjait, továbbadjuk nemzeti örökségünket az utánunk jövő generációknak. Hogy konstruktív dialógust folytassunk Kelet és Nyugat, a különböző népek között. Hogy reményt adjunk reménytelenséggel és ellentmondásokkal teli korunkban. Hogy emlékeztessünk a megbékélés, a hit, a szeretet, az ember tiszteletének fontosságára.”
A három filmes alkotón kívül Magyar Örökség díjban részesült még a Káli-medence Környezetvédelmi Társasága, Wittner Mária szabadságharcos, Navratil Andrea népzenész, Szekernyés János bánsági helytörténet-kutató, Izsák Imre matematikus és csillagász, és az Országgyűlési Könyvtár.
Fotó: Thaler Tamás
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »