Örökség és képzelet címmel nemzetközi teológiai kongresszust tartottak december 9–10-én a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma szervezésében a Pápai Lateráni Egyetemen. Merre tart ma a teológia? – erre a kérdésre keresték a választ a teológusok, egyetemi tanárok, köztük magyar szakemberek. A konferencia 450 részvevőjét audiencián fogadta Ferenc pápa december 9-én.
A világ minden tájáról érkezett férfi és női teológusok arról tanácskoztak a két nap folyamán, hogyan lehet a szentszéki teológiai tanulmányi rendszert a mai kor változásaihoz igazítani.
Több magyar résztvevője is volt a kongresszusnak, köztük Csiszár Klára Antónia pasztorálteológus, a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese és Teológiai Karának dékánja; Kovács Gusztáv, az Európai Katolikus Teológiai Társaság elnöke, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola rektora; Odrobina László és Seszták István főiskolai tanárok, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Főiskola rektori tanácsának tagjai.
A Szentatya elmondta, hogy amikor a teológiára gondol, a fény jut eszébe. A fény azért szép, mert anélkül világítja meg a dolgokat, hogy ő maga előtérbe kerülne. Látta már valaki a fényt? Azt viszont látjuk, amit megvilágít – fűzte hozzá a pápa. –
Ebből következik a teológusok útja: keressék a kegyelmet, és maradjanak meg mindig a Krisztussal való barátság kegyelmében, mert ő az igazi világosság, aki eljött erre a világra. Minden teológia a Krisztussal való barátságból születik, és az ő szeretetéből testvérei, világa iránt: ez iránt a világ iránt, amely egyszerre drámai és nagyszerű, tele fájdalommal, de megindító szépséggel is.
A pápa leszögezte: fontos megvizsgálni, hogy a múlt teológiai öröksége mondhat-e még valamit a mai kihívások közepette, és segíthet-e elképzelni a jövőt. Ebben férfi és női teológusok együtt gondolkodnak. A Szentatya felidézett egy történetet a királyok második könyvéből: A jeruzsálemi templomban találnak egy szöveget, amelyet próbál megfejteni egy pap és néhány tudós, még a király is. Kapizsgálják valamennyire, de végül is nem értik meg. Ekkor a király úgy dönt, hogy egy nőnek, Hulda prófétanőnek adja, aki azonnal megérti, és segít a csupa férfiból álló tudós csoportnak értelmezni az írást (vö. 2Kir 22,14–20). Vannak dolgok, amelyekre a nők ráéreznek, és a teológiának szüksége van az ő hozzájárulásukra.
Ezen a téren még nagy utat kell megtennünk – állapította meg a Szentatya.
Ferenc pápa ezután megosztotta a jelenlevőkkel azt a vágyát, hogy a teológia segítsen újrafogalmazni a gondolkodást. A gondolkodásmódunk áthatja érzéseinket, akaratunkat és döntéseinket is. Egy szélesre tárt szívhez nagyívű képzelet és gondolkodás társul, míg a lapos, zárt és középszerű gondolkodás nehezen képes kreativitást és bátorságot teremteni. A pápa hozzátette: „eszembe jutnak a teológiai kézikönyvek, amelyekből mi tanultunk. Minden zárt, minden múzeumi, könyvtári, de nem gondolkodtatott el.”
Amikor pedig nem tudunk, vagy nem akarunk szembenézni ennek az összetettségnek a drámájával, akkor hajlamosak vagyunk a leegyszerűsítésre. Ez azonban a valóság megcsonkítása, ami meddő gondolatokat, egyengondolatokat szül, polarizál és szétforgácsol. Ezt teszik például az ideológiák, megölve a valóságot, a gondolkodást, a közösséget. Az ideológiák mindent egy gondolatra redukálnak, amelyet aztán kényszeresen és manipulálva ismételnek, felületesen, mint a papagájok.
Hatásos ellenszere lehet a leegyszerűsítésnek az a tanács, amelyet a Veritatis gaudium kezdetű apostoli konstitúció fogalmaz meg a különböző tudományágak együttműködéséről. Ennek lényege, hogy
A különböző tudásfajták „kelesztésével” éppúgy, mint az érzékek esetében, felhasználjuk sajátosságaikat, úgy, hogy közben kölcsönösen szükségük van egymásra. Ahogy Szent Pál mondja: „Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás?” (1Kor 12,17).
A Szentatya megemlékezett róla, hogy idén ünnepeljük két nagy teológus, Aquinói Szent Tamás és Szent Bonaventura halálának 750. évfordulóját. Aquinói Szent Tamás arra emlékeztet minket, hogy nem csupán egy érzékünk van, hanem sokféle és különböző, azért, hogy megragadjuk a valóságot. Bonaventura pedig azt állítja, hogy amilyen mértékben hiszünk, remélünk és szeretünk Jézus Krisztusban, úgy nyerjük vissza hallásunkat, látásunkat, szaglásunkat, ízlelésünket és tapintásunkat. A gondolkodás újrafogalmazásával a teológia újra régi fényében ragyog majd az Egyházban és a kultúrákban, segíteni fog mindenkinek az igazság keresésében.
A pápa ezután azt kérte a teológusoktól, hogy tegyék elérhetővé a teológiát mindenki számára.
Az élete derekán járó ember rendszerint már rendelkezik egy bizonyos szakmai és érzelmi biztonsággal, de ez az az időszak, amikor a kudarcok jobban fájnak, és új kérdések merülnek föl, miközben az ifjúkori álmok szertefoszlanak. Ilyenkor elveszettnek érezhetjük magunkat, lelkünk elakadhat. Ezt hívják életközepi válságnak. Úgy érezzük, hogy ismét neki kell fognunk a keresésnek, próbálkozva erre-arra, vagy úgy, hogy valaki kézen fog és vezet minket. A teológia pedig ebben útitársunk – mutatott rá a pápa, majd azt kérte, hogy ha egy ilyen valaki bekopogtat a teológia ajtaján, a teológiai iskolák kapuján, leljen tárt karokra. Találja meg a teológiában azt a helyet, ahol újrakezdheti az utat, kereshet, találhat és újra kereshet. A teológusok pedig dolgozzanak ki számukra új tanulmányi programokat, hogy a teológia elérhető legyen mindenki számára.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
