Csakhogy Tőkés mindezzel szembefordulva – és egyben tiltakozva a pártállami fojtogató diktatúra ellen is –, nem távozott. Mi több, az egyházközség férfi tagjai éjjel-nappal őrködtek a templom melletti szolgálati lakása előtt. Hasonlóan cselekedtek 1989. december 15-én este is, magyarok és románok élőlánccal védték Tőkés Lászlót, amikor a hatóságok december 16-án végre akarták hajtani a kilakoltatásról szóló bírósági döntést.
Ez a romániai forradalom szikrája, ettől a pillanattól indult el Temesváron az a számos részletében máig sem tisztázott eseménysor, amely a Ceaușescu-rendszer bukásához vezetett. Mindez természetesen nem foglalható össze néhány sorban, ám a történtek ismétlése lényeges: a kommunista hatóságok december 17-én a tüntető, többezres tömegbe lövettek, ám a kegyetlen és példátlan megtorlás ellenére Temesvár lakosságának zöme utcára vonult, majd december 20-án a városban a hadsereg is átállt a tüntetők oldalára. A népfelkelés december 21-én terjedt át több erdélyi városra és Bukarestre, Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor hatalma 22-én ért véget. Temesváron románok, magyarok, németek, szerbek életükkel fizettek a szabadságért, áldozatuk – hasonlóan minden nyolcvankilences áldozathoz – örök tiszteletet kíván.
A szabadság hajnala Temesvárhoz kapcsolódik tehát. Az 1989 után, de még a nyolcvanas években születettek sem tudhatják, mert nem tapasztalhatták, hogy azokban az esztendőkben Romániát a kilátástalanság, a nélkülözés, a szegénység és a rettegés uralta. Szabadságnak híre-hamva sem volt, szabad gondolatokra pedig besúgók, szekusok tömege, a kommunista párt szolgái lestek, s azon kevesek – mint Tőkés László –, akik mindezzel megpróbáltak szembefordulni, mértéktelen megtorlással néztek szembe.
Ma már mindez történelemnek, lezárt múltnak tűnhet, holott egyértelműen látszik, hogy a félelemre és a megfélemlítésre, illetve a kegyetlen megtorlásra építő diktatúra mély nyomot hagyott az ország lakosságában. Hiszen nehezen érthető, hogy az elmúlt évek, pontosabban évtizedek nehézségei miként feledtethetik az önkényuralom embertelenségét, miként lehetséges, hogy ismételten magyar- és kisebbségellenesek, fasiszta nézetekkel rokonszenvezők kerülhetnek a hatalom közelébe? Hogyan juthattunk odáig, hogy elégedetlen, joggal dühös emberek a szabadság ellenében a diktatúrát választanák?
Temesvár szellemiségéhez és erejéhez kellene visszakanyarodni, 1989 decemberének temesvári szellemiségéhez, amikor magyarok és románok egymás kezét fogva álltak ki Tőkés László mellett, életüket kockáztatva. Miként Tőkés László egy évvel ezelőtt, a 34. évfordulón megfogalmazta: 1989-ben a románok, a magyarok, valamint a Temesváron élő közel tíz nemzetiség és felekezet tagjai felismerték, hogy közös az ellenségük, közös az érdekük, a szabadság egy és oszthatatlan. És Temesvár egyik csodájának nevezte, ahogy előreláthatatlan fordulatként kudarcot vallott az akkori rendszer, ahogy románok és magyarok összefogtak a kommunista rendszer ellen, a szabadság érdekében.
Könnyen feledhető, de e temesvári szikrából nőtt szabadságunk azóta is legnagyobb értékünk. Hát óvjuk, vigyázzunk rá. Mindannyian.
Temesvári emlékezők. Fotó: Tőkés László sajtóirodája
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
