A pártok által közpénzen megvásárolt hírtelevíziók csak úgy ontják a híreket arról, hogy ki mire készült, milyen hálózatok épültek ki és milyen tevékenységek folytak a törvények megkerülésével, ki menekült és kit kaptak el, zsong az ország, mint a megbolydult kaptár.
Az egész tüsténkedés kísértetiesen emlékeztet a Colectiv-tűzvész utáni kapkodásra. Akkor is, most is az illetékes állami intézmények krónikus nemtörődömsége, lustasága, korruptsága, vezetőik hozzá nem értése mutatkozott meg teljes valóságában. Kilenc év után azzal szembesülünk, hogy a „jól végzett munka országában” a nemzetbiztonsági szervek is csak utólag kezdik tenni a dolgukat. Hát jó reggelt, Iohannis elnök úr! Az Erdély eladásával való riogatás helyett jobb lett volna a titkosszolgálatok körmére nézni, mert az állítólag korszerűsödött, szekus örökségüktől megszabadult román kémszervezetek cinkossága nélkül nem jutottunk volna azon harmadik világbeli országok mellé, ahol érvényteleníteni kellett az elnökválasztást. Lett volna idő elejét venni a bajnak, hiszen a szélsőségesek térnyerése nem most kezdődött a „normális” Romániában: négy éve az AUR is „radar alatt”, minden figyelmeztetés nélkül repült be a parlamentbe. A felelősség kérdése megkerülhetetlen, de egyelőre még lemondásokat sem látunk (Nicolae Ciucă nem számít, Marcel Ciolacu pedig visszaszívta a magáét), nemhogy számonkéréseket, és félő, hogy ez a nagy nekibuzdulás csak a közhangulat csillapítását célozza, aztán az első felháborodás múltával visszaáll minden a régi kerékvágásba. Ahogy eddig történt.
A kormányalakításon vajúdó román pártoknak meg kellene érteniük végre, hogy változtatniuk kell: a hozzáállásukon, a vezetőiken, a módszereiken, szinte mindenen. Nem is feltétlenül az emberekért (rájuk amúgy is fütyülnek, bűnbánatuk sem őszinte), hanem a saját megmaradásukért: mert ha ugyanúgy, ugyanazokkal folytatják, akkor még ugyanoda sem tudnak majd eljutni, a társadalmi elégedetlenség ugyanis nőttön nő, és nagyrészt jogos; ezért szavaztak sokan a szélsőségesekre. Akik még mindig nincsenek legyőzve – csak haladékot kaptunk az új elnökválasztásig, és ha a demokratikus erők nem tudnak élni ezzel az eséllyel, akkor nem is 35, hanem 100 évet megyünk vissza az időben. Georgescuval vagy mással, próféta mindig kerül.
Klaus Iohannis államfő öröksége káosz és instabilitás. Fotó: presidency.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
