Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Decemberben Juhász Ferenc miskolci plébános ad útravalót.
Szabadulóművészeknek nevezik azokat a mutatványosokat, akiket lélegzetvisszafojtva figyelünk, miközben kiszabadulnak önként vállalt szorult helyzetükből: elföldeltetik, leláncoltatják, víz alá vettetik, levegőtlen, páncélozott helyre záratják magukat, és a mi legnagyobb izgalmaink közepette néhány perc alatt kiszabadítják magukat. Ilyen művészeket és mutatványokat biztosan láttunk már, s elképedve töprengtünk: vajon hogyan csinálják?
Nos, ezekhez a mutatványokhoz hasonlítanám azt a tulajdonságunkat, amellyel minden módon igyekszünk szabadulni a felelősség alól: mindenféle magyarázatot találunk a magunk mentségére, és nemigen vagyunk képesek kimondani azt a szót, hogy hibáztam. A felelősség alóli kibúvást kamaszkorában viszi tökélyre az ember. Ekkortól ott van bennünk ez a hajlam, szinte belénk eszi magát, mint penész a panelbe, és képtelenek vagyunk beismerni, hogy hibáztunk. A felelősség alóli kibúvásnak könnyen a művészeivé válhatunk. Ha felnőve küzdünk ez ellen, lassan megértjük: mégsem a szabadulás a nagy művészet, hanem a szabadítás. Egyszer csak megszeret bennünket valaki, aki mellénk áll, és nem azt mondja, hogy te bűnös vagy, hanem azt: jó vagy és szeretlek ezért. Egyetlen művész van, aki képes mindnyájunkat megszabadítani: Jézus Krisztus.
Keresztelő János az ő előfutára. Mit jelent az, hogy valaki előfutár? Azt, hogy szalad előtte és tülköl, kiabál, zajong, felhívja rá a figyelmet: Már nem sokat kell várni rá, mindjárt itt van, tartsatok ki! Készüljetek föl a találkozásra! Az előfutár szerepe kevéssé ismerős ma már. Illetőleg néhány helyzetben találunk valami hasonlót. Ha valamely településre cirkusz érkezik, ott néhány nappal előbb autó járja az utcákat, és hangosbemondón keresztül kiabálják: Figyelem, figyelem, jön a cirkusz! Sőt, még nagyobb a csábítás, ha medvét vagy oroszlánt is végigvisznek a falun vagy városon, kellően felkeltve ezzel az érdeklődést, izgalmat.
Talán még ismerősebb lesz a kép, ha a mutatványosok helyett a választásokra gondolunk. Amikor egy párt győzni akar a választáson, kampánylapokat terjeszt, toborzó összejöveteleket tart, hogy akinek tetszik az általa képviselt gondolat, az csatlakozzon hozzá. Mai szóval azt is mondhatnánk: Keresztelő Szent János az Úr Jézus kampányfőnöke. És mi volt a programja? Térjetek meg, mert bűnösök vagytok! Mindenkinek meg kell térnie! Különös, hogy az emberek nem riadtak meg ettől, nem fordítottak hátat neki, nem hagyták ott azzal, hogy ez bolond vagy legalábbis udvariatlan, hanem tódultak hozzá. Kivonult hozzá egy egész vidék, városok és falvak lakói. Miért? Azért, mert az emberek érezték, hogy valóban bűnösök, és szabadulni akartak a bűneiktől. Megcsömörlöttek már a hárítástól, attól, hogy mindig csak a másik a hibás, és attól is, hogy életük jó részében másoknak bizonygatják: minden hiba, minden baj mások miatt van. Keresztelő János nagyon jó módszert talált ki arra, hogy a világ jobb legyen: bűnbánatot hirdetett. Mindenki ismerje el, hogy ő maga a vétkes, nem a másik. Illetve, ha a másik embernek is van bűne, azzal foglalkozzék ő maga! Ez jó program. Azóta is tart. Ilyenkor, az adventi időszakban mindenki tekintsen magába, és ne a másikra mutogasson.
Fotó: Tajti Krisztián
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
