Az elmúlt napokban hetekben felgyorsult a világrend átalakulásának folyamata. Örök szabály, hogy minél gyorsabb a változás, annál látványosabb és annál fájdalmasabb. És veszélyesebb. Ukrajnában világháborúval fenyeget a konfliktus, Szíriában ismét kitört a polgárháború, Dél-Koreában államcsíny-kísérlet zajlott, Koszovóban felrobbantottak egy gátat, hogy egymásnak ugrasszák a szerbeket és albánokat. Grúziában a majdani forradalomra emlékeztető jelenetek zajlanak, az Egyesült Államokban egy kívülálló elnököt választottak meg, összeomlott majd megbukott a német kormány, szerdán a francia is, továbbra is háború dúl a Közel-Keleten. A kérdés az, hogy ezek az események egy irányított változásra utalnak, vagy egy összeomlóban lévő rendszer válságtüneteit látjuk.
Hogy erre választ adhassunk, meg kell néznünk a felsorolt események összefüggéseit. A legfontosabb mind közül Donald Trump megválasztása. A gazdasági szférából érkező amerikai politikus nem az amerikai birodalomépítésben érdekelt permanens bürokrácia, vagy mélyállam embere. Ő egy kívülálló, ahogy egyébként Elon Musk is.
Trump megválasztásával azonban a fent említett mélyállam és a Soros Györgyhöz hasonló pénzügyi machinátorok a legtöbbet megpróbálják kisajtolni a Trump kinevezéséig hátralévő időből. Ennek egyik eleme a béke elkerülése. Miért? Mert a háború folytatásában rengeteg pénz van, de az ukrán természeti kincsek kiaknázásában még több, az orosz természeti kincsekhez való hozzáférésben pedig a legtöbb.
Donald Trump megválasztása után egy fél éve húzódó vita Németországban bedöntötte a kormányt. Teljesen világos, hogy a jelenlegi német vezetés, amely ostoba módon minősíthetetlen kijelentéseket tett Trumpra, nem alkalmas többé a német érdekek képviseletére. De nem csak erről van szó.
Németország Európa beteg embere
A nagy kérdés az, hogy a németek mennyit költenek majd életszínvonaluk megmentésére, a védelemre, amerikai fegyverek vásárlására, de főleg, mennyit költenek hiteleik törlesztésére, illetve vesznek-e fel további hiteleket és azokat mire költenék.
A hitelfelvétel az elsősorban amerikai érdekek mögött álló pénzhatalomnak jó, de csak ha azzal tovább növelik Németország függőségét. Más szavakkal, a nyugati elitnek nem jó, ha a németek például saját hadiiparukra és gazdaságuk helyreállítására költik a pénzüket. De jó, ha olyan amerikai fegyvereket vásárolnak, amelyeket az USA nélkül nem tudnak működtetni.
Nem jó, ha a német nemzeti gondolkodás megerősödik, mert akkor nem szolgáltatható ki a tengerentúli importnak. Számukra az az előnyös, ha Németország és Európa épp csak annyira erős, hogy az amerikaiak számára fizetőképes keresletet jelentsen, de legyen elég gyenge ahhoz, hogy rászoruljon az amerikai védelmi képességekre.
Francia sakk-matt
Hasonló a helyzet Franciaországgal. A volt (és leendő) befektetési bankár Emmanuel Macron sajátos helyzetbe hozta hazáját. Franciaország rendelkezik a legnagyobb európai hadsereggel, ami jelentős hadiipari kapacitással párosul. Jelenleg is vannak Párizsban olyanok, akik szeretnék, ha uniós pénzből csak EU-tagországok hadiiparát lehessen támogatni, csak EU-ban gyártott fegyvereket lehessen vásárolni – mert az Franciaországnak előnyös.
Franciaország az EU egyik legnagyobb mezőgazdasági hatalma. Óriási a nyomás rajta, hogy saját érdekeivel szemben egyezzen bele az Európa és Dél-Amerika közötti szabadkereskedelmi egyezménybe. Az egyezmény megölné az európai agráriumot, Európa pedig importra szorulna – és természetesen a atlanti kereskedelem zöme brit és amerikai kézben van, így az élelmezés „kiszervezésével” Európa jövője is az ő kezükbe kerülne.
Ezek után nem meglepő, hogy a szabadkereskedelmi egyezményben érdekelt Hollandia, és az amerikai fegyverek dominanciájára stratégiát építő Lengyelország összefogott annak érdekében, hogy az uniós pénzeket amerikai fegyverekre is lehessen költeni. Ezek után az sem meglepő, hogy a francia kormány saját népe érdekével szemben az ország hitelezőinek javára megszorításokat próbált bevezetni. Elvileg ez utóbbi célt elbukták, de az ügybe belebukott a francia kormány is, így Franciaország meggyengült, legalább egy évre belpolitikai válsággal néz szembe.
Ilyen körülmények között a franciák nem tudják érvényesíteni az EU „stratégiai autonómiájának” elképzelését, a vártnál kisebb súllyal tudják majd csak befolyásolni az ukrajnai események alakulását, de főleg, gyengébb versenytársai lesznek az amerikai fegyveriparnak.
Mind a német, mind a francia helyzet azt mutatja, hogy a két ország olyan helyzetbe hozta magát, hogy bármit lép, mindenképp fájni fog a döntés.
Földrengészónák a Balkánon, a Fekete-tenger környékén, a Közel- és Távol-Keleten
Koszovó és Szerbia között is veszélyes mértékben megnőtt a feszültség, miután egy gátat felrobbantottak Koszovó területén. A koszovói miniszterelnök szerint szerb terrorakcióról volt szó, Szerbia szerint hibrid hadviselésről.
Fontos azonban tudni, hogy Szerbia Oroszországgal jó kapcsolatokat ápol, nem akar belépni a NATO-ba, és nemrég Németországgal kötött megállapodást az ország területén lévő ritkaföldfém-lelőhelyek kiaknázásáról. Szerbia fontos láncszem a keletről érkező, Közép-Európába tartó energiafolyosók szempontjából. Gyengítése minden előbb felsorolt okból logikus érdeke lenne az angolszász tengelynek.
Ukrajna az amerikai demokrata kormányzattal karöltve próbálja ellehetetleníteni a Trump által ígért békefolyamatot azzal, hogy addig feszíti húrt, amíg már nem lehet visszafogni a háború kutyáit. Nemrég az ukránok ismét felvetették Transznisztria megtámadásának lehetőségét. Ukránok állnak a szíriai polgárháború kirobbanása mögött is. És az ukránok részt vállalnak az oroszokkal háborúzni nem akaró grúz kormány elleni zavargásokban is.
Ukrajna ma a nyugat pörölye, amely e dicstelen szolgálatban pusztulásba hajtja saját népét.
A szíriai polgárháború fellobbanása előtt ukrán „katonai szakértők” jártak a nyugati sajtóban „demokratikus ellenzéknek” hazudott terrorista és radikális dzsihadista szír ellenzéknél. Támadásaik jórészt az oroszok szír pozícióinak meggyengítését szolgálja. Sikerrel is jártak, Oroszország ugyanolyan mértékű megaláztatást szenved el Szíriában, mint amilyet 2022-ben Ukrajnában.
De nem arathattak volna sikert, ha Izrael nem csapott volna oda Iránnak. A szír kormányerők mögött Moszkva és Teherán állt, ám az utóbbi igencsak meggyengül Izraelt gázai és libanoni műveletei során.
A Nyugat és Brüsszel egy olyan ellenzéket támogat Grúziában, amely az alapvető demokratikus normákat kérdőjelezi meg, gyakorlatilag a demokrácia elveit még a Grúziában eddig megszokott szinten sem hajlandók betartani. A nemzetközi megfigyelők szerint grúz mércével mérve nem volt kevésbé demokratikusabb a választás, mint máskor, ennek ellenére most forradalmat próbálnak kirobbantani a kormányellenes erők. Az persze a nagy nyugati demokratáknak nem szúrja a szemét, hogy a nyugatbarát grúz elnök mandátuma lejárta után sem hajlandó távozni posztjáról.
És itt a dél-koreai demokratikus válság. Az ottani elnök beleunt a kisebbségi kormányzásba, és a hadsereggel akarta átvenni a hatalmat a parlamenttől. A kísérlet nem jött össze, csak azután sült be a puccsfegyver, hogy az USA nem világos nyilatkozatban jelezte, nem áll egyik fél oldalára sem.
Nem úgy Romániában, ahol neves egyszerűséggel annulálták az elnökválasztás első fordulójának eredményét „külső beavatkozásra” hivatkozva. A három hírszerzési jelentés, amely alapján ezt a döntést az Alkotmánybíróság meghozta, zömében gyermeteg, a brüsszeli jogállamisági jelentéseket idéző érveket hozott fel. Például olyan okfejtést is tartalmazott, miszerint az orosz tévé foglalkozott a román elnökválasztással, és tudjuk milyenek az oroszok, tehát biztos, hogy beavatkoztak. A nevetséges indoklás mellett nyíltan kiállt Antony Blinken amerikai külügyminiszter és hű szolgálja, Annalena Baerbock német külügyminiszter is. Ha ilyen gyenge lábakon álló érvek mentén meg merték lépni a választás annulálását, annak az az oka, hogy az USA egyre inkább birodalomként és nem szövetségesként viselkedik. Ráadásul a következménye az lesz, hogy a román társadalomban iszonyatos düh és feszültség halmozódik majd fel – lehet tippelni, melyik nemzeti közösségen fog csattanni a dolog.
Mire utal mindez?
A fentiekből jól látható, hogy a világrend bomlása alapvetően egyetlen hatalmas, távolságot és határokat nem ismerő globális káosz. A folyamatból egyesek megpróbálnak hasznot húzni, vagy azért, mert ez az utolsó dobásuk, vagy azért, mert kimozdíthatatlanok. És közben rásegítenek a változásokra, eszkalációt kockáztatva – aminek következményeit ők persze nem fogják viselni, mert maguk helyett másokat küldenek a halálba.
Ez a káosz abból adódik, hogy a sokat emlegetett értékek már csak papíron léteznek. Csak akkor emlegetik fel őket, ha az amerikai birodalmi érdekekkel szemben állók vannak hatalmon. Akkor nem, ha az amerikaiaknak tetsző választási eredmények születnek. Moldovában is emlegettek külföldi beavatkozást, és ha a külföldi levélszavazatok miatt nem a nyugatbarát elnök nyert volna, valószínűleg ugyanaz történik, mint Romániában. Megjegyezzük, háromszázezer moldovai dolgozik Oroszországban, nekik kettő külföldi szavazóhelyiséget biztosítottak, a nyugaton dolgozóknak több százat.
A felsorolt törésvonalak azt jelzik, hogy az Egyesült Államok eddigi világrendre és nemzetközi intézményekre alapuló befolyása csökkent. Az emberek ezeket elutasítják – miután számtalanszor csalódtak bennük -, nem adnak nekik már hitelt. És mivel az USA az eddig bevált nemzetközi rendszeren keresztül nem tudja érvényesíteni akaratát, hát jönnek az egyéb eszközök. A demokrácia elvei legfeljebb csak érvek, de csak bizonyos esetékben. Korábban is volt erre példa, de az új jelenség, hogy már az USA legfontosabb európai szövetségeseinél is megjelennek a birodalmi eszközök.
Nem, mindez nem jelenti azt, hogy Oroszország szintjére süllyedt a Nyugat, viszont csökkent az eszközök közötti különbség. Ez pedig a kis európai országok számára és a felvidéki magyar közösség számára komoly kihívás. Nem véletlen, hogy a legnagyobb szlovák atlantisták ma a legmegveszekedettebb magyargyűlölők is.
A romániai eset precedens. Precedens arra, hogy az USA már a más országok szuverenitásának tiszteletben tartását sem tartja fontosnak, ha érdekei érvényesítéséről van szó. Koszovó létrehozása Oroszország szövetségese kárára történt. A román elnökválasztás annulálása viszont egy Amerikával szövetséges országban történt. Romániában amerikai rakétavédelmi rendszer van, Románia nélkül az amerikai és brit hadiflotta nem állomásozhatna néhány hónapnál tovább a Fekete-tengeren. Ezekkel az érdekekkel Calin Georgescu szélsőséges politikus és elnökjelölt személye nem volt összeegyeztethető – hát sutba dobták a demokratikus elveket, és annulálták a választást.
Tegyük fel a kérdést, Románia után ki lesz a következő? Németországban 2025-ben, Magyarországon 2026-ban, Szlovákiában 2027-ben lesznek választások. Engedik majd érvényesülni a népakaratot? Vagy az amerikai külügy pénzén és a CIA eszközeivel irányított demokráciában fogunk élni? Nem lepődnék meg. Volt itt már minden: cenzúra, merényletkísérlet, hogy a mainstream sajtó permanens hazugságairól ne is beszéljünk. A káosznak még csak az elején járunk.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Mesterséges intelligenciával létrehozott illusztrációs kép
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
