Myriai Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6. ). ) Myra püspöke, a katolikus és a görögkeleti egyház szentje, a tengerészek, kereskedők, illatszerészek, gyógyszerészek, zálogosok, gyermekek, diákok és minden nehéz körülmények között élő ember védőszentje. Oroszországban, Görögországban, Szerbiában, Magyarországon a szeszfőzők védőszentje. Magyarországon Kecskemét város védőszentje.
Életéről több legenda is ismert, amelyekből a Mikulás személye alakult ki
Szent Miklós Kr. u. 245 körül (pontos dátum nincs!) született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában, gazdag családban. Már gyermekként csodák történtek vele. Alig kezdte az iskolát, amikor egy nagy földrengés után Patara városában nagy járvány tört ki, és ő kisgyermekként árván maradt. A szüleitől örökölt nagy vagyonnal a patarai érsek (aki apja testvére volt) kolostorába költözött. Az ő gyámsága alatt nevelkedett, és gyermekkorában egyre nőtt benne a szerzetesi élet iránti szeretet, így iskolai tanulmányai befejezése után papi pályára lépett. Életét az emberségnek és a gyermekek tanításának szentelte. Bárkinek segített, aki erre kérte. Az emberek iránti szeretete és a mások megsegítésére való elhivatottsága messze földön elterjedt. Az emberek elkezdték imáikba foglalni a nevét. A 270. évben a tengerészek védőszentje lett, mert a jeruzsálemi zarándoklatán történt vele valami! Zarándokútjáról hazafelé tartva az anatóliai Myra városába ment imádkozni, ahol legendás körülmények között püspökké választották (272).
Püspökként 52 éven át működött. Ezekben az években annyira szerették őt a gyermekek és az emberek iránti szeretetéért és gondoskodásáért, hogy nemcsak püspöküknek, hanem vezetőjüknek is tekintették. Vagyonát a gyermekek és az emberek megsegítésére fordította. Vagyona a gyermekek és az emberek javát szolgálta. Egyszerű emberként élt az emberek között, tanítva és prédikálva az emberbaráti szeretetet. Éhínség idején az egyház minden vagyonát az emberek élelmezésére fordította, ami miatt konfliktusba került az egyházzal, és halála után egy időre kiátkozták az egyházból engedetlensége miatt!
Hosszú, békés öregkort élt. A legenda szerint 97 éves korában (342. december 6-án) lelkét angyalok vitték végső nyughelyére, ahol tiszta forrás csobogott. Egy idő után ez a forrás a szeretet forrásává vált, amely patakokon és folyókon keresztül a nagy vizekig ért! Így az egész világon talált egy olyan személyt, aki hitelesen képviselhette őt, és így ez a legenda küldi utódját, a Télapót a mai gyermekekhez.
A december 6-i ajándékozás szokása csak a 19.század közepén terjedt el Magyarországon.
Prof. Dr. em Makovitzky József Universität Heidelberg és Universität Freiburg i. Br.)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
