Múlt héten Robert Fico miniszterelnökkel tárgyalt Gubík László, a felvidéki Magyar Szövetség nemrég megválasztott elnöke, aki 2011-ben a magyar állampolgárság felvétele miatt veszítette el szlovák állampolgárságát – a büntető jogszabályt pedig az akkor is hatalmon lévő kormányfő kezdeményezte. A politikus azt mondja, Fico ígérete szerint nem szigorítják a szlovákiai nyelvtörvényt. A „szuverenista” retorikát használó Szövetség-politikus, Gyimesi György szerinte nem a magyar közösségnek motorozik, és a közeljövőben eldől, tolerálható-e különútja. Húsz évvel a kettős állampolgárságról szóló december ötödikei népszavazás után Gubík László szerint a sebek már gyógyulnak, ám úgy látja, a határontúli egyéni választókerületek kialakítása újabb törést okozhatna a viszonyban. Nagyinterjú.
– Milyen érzés találkozni azzal, aki miatt elveszítette szlovák állampolgárságát?
– Izgalmas pillanat volt. Kétségtelen, hogy Robert Fico idején hozták a kettős állampolgárságot büntető törvényt, de a végrehajtás már a jobboldali Radičová-kabinet idején történt. Jeleztem a miniszterelnöknek, hogy belpolitikai kuriózum vagyok: szlovákiai pártot vezetek szlovák állampolgárság nélkül. Erre azt mondta, az ő előző kormányzása idején történtek olyan dolgok szlovákiai magyar viszonylatban, amikre nem büszke. Lapoztunk.
– Robert Fico korábbi kormányzása idején verték meg Malina Hedviget, hozták meg a nyelvtörvényt, tiltották ki Szlovákiából Sólyom László államfőt – most mégis kedélyesen elcsevegtek. Ő változott meg vagy Gubík László?
– Én biztosan nem változtam meg, mindig konzekvensen politizálok. Azt, hogy Robert Fico mennyire változott meg, nem tudom megítélni, de kétségkívül máshol vannak most politikájának a súlypontjai. A kétezres évek elején-közepén a magyar kártyát rendszeresen használta a szlovák politika, lehetett riogatni, figyelmet elterelni – függetlenül attól, hogy jobboldal vagy baloldal volt kormányon. Az állampolgársági üggyel kapcsolatos megjegyzése azonban mintha arra utalna – a pragmatizmus jegyében –, hogy a miniszterelnök is változni képes.
– Mielőtt meghatódnánk Robert Fico átváltozásán, jelezzük: a kulturális tárca olyan államnyelvtörvény-módosítást tervez, amely visszanyesné a kisebbségi nyelvhasználatot például a postán, a tömegközlekedésben és nőnének a szabályszegőkre kirótt bírságok is.
– Tervezetről beszélünk, amelyet ráadásul nem is Fico pártjába tartozó politikus, hanem a Szlovák Nemzeti Párthoz (SNS) tartozó kultuszminiszter visz. A miniszterelnöktől ígéretet kaptam arra, hogy semmi olyat nem fogadnak majd el, amely szűkítené a nemzeti kisebbségek, így a szlovákiai magyarság nyelvhasználati jogait. Volt értelme tehát annak, hogy elsőként mi emeltük fel a hangunkat, ezután jelzett a magyar diplomácia és tett ígéretet a legfelsőbb szlovák politikai vezetés a status quo megőrzésére.
– Az egyik SNS-képviselő egy vitában a tervezet céljaként említette, hogy ne lehessen csak magyarul vezetni bizonyos iskolai dokumentációt, miközben ezt miniszteri rendelet is biztosítja. Ha mégis lesz törvény, s ezen a budapesti kormány a Robert Ficóval kialakított „bajtársi viszony” miatt szemet huny, a Magyar Szövetség elnöke egyedül mihez kezd?
– A magyar kormány nem hagyna minket cserben, ebben biztos vagyok. Nekünk és a két nemzetnek is érdeke, hogy a magyar és a szlovák vezetés jóban legyen. Ugyanakkor a felvidéki magyar párt elnökeként a szlovákiai magyarok érdekeit védem, bizonyos helyzetekben nem kormányokra kell figyelnem, mert kizárólag saját választóinknak felelek. Ha tényleg a pozsonyi parlament elé kerül egy ilyen tervezet, harcolni fogok.
– Lehetünk cinikusak? A fenyegetettség jót is tehet egy közösségi érdekképviseletnek: az RMDSZ húsz éve nem ért el olyan jó eredményt, mint a múlt vasárnapi parlamenti választáson, amikor a román szélsőjobb megerősödése miatt félre lehetett verni a harangokat.
– Néha arra gondolok, hogy még mindig érvényes Ady Endre sora: nekünk Mohács kell. Nyelvhatáron lévő kisvárosban, Léván nőttem fel, rengeteg szlovák barátom van, az ember a háta közepére nem kívánja a feszültséget, a magyarellenesség kiújulását. Ugyanakkor kétségkívül tény, egy veszélyeztetett közösség sokkal összetartóbb, tudatosabb, vannak helyzetek, amikor politikailag még kívánatos is lehet a konfliktus. Nekünk az lenne a feladatunk, hogy ne csak félelemből és csak választások idején kovácsolódjon össze a felvidéki magyarság, más időszakokban is erősödjön a közösségi összetartás.
Emlékszünk a kilencvenes évekre, a legtöbb magyar akkor ment szavazni, amikor a Mečiar-korszak idején veszélyeztették anyanyelvünket, iskoláinkat.
A korszak végén, 1998-ban az MKP majd’ 10 százalékot kapott, 2002-ben és 2006-ban 11 százalékot. Kormányra kerülve fontos dolgokat tudott elérni, azaz végső soron a veszélyeztetettség pozitív dolgokat eredményezett.
– Az RMDSZ folyamatosan jelen van a bukaresti parlamentben, önök pedig 2010 óta hiába próbálkoznak, miközben arányaiban több magyar él Szlovákiában, mint Romániában. Mit csinálnak jobban az erdélyiek?
– Az RMDSZ 35 éve a romániai politika része, többször volt kormányon, politikai teljesítményük kétségtelen. Fontos látni azt is, hogy nagyobb a különbség a keleti keresztény kultúrkörön alapuló többségi román és a nyugati kereszténységen alapuló kisebbségi magyar világ között, mint nálunk. Szlovák és magyar között jóval kevesebb az eltérés, nem véletlen, hogy míg Felvidéken volt etnikai vegyespárt, Romániában ez elképzelhetetlen. Ráadásul nálunk a magyar szavazóknak akár negyede is szlovák pártra szavaz, az erdélyi magyaroknál nagyságrendekkel kisebb ez az arány.
– Mivel lesz jobb, mint az MKP/Szövetség korábbi elnökei az elmúlt másfél évtizedben? Hogyan juttatja be a parlamentbe a magyar érdekképviseletet három év múlva?
– A kulcsszó a tudatosság. Döntéseinket ne a megérzéseinkre alapozzuk, hanem például közvélemény-kutatásokra építve derüljön ki, mire van szükségük a felvidéki magyaroknak. Ez eddig hiányzott, hiányzott a központi üzenet. Fel kell építenünk azt az aktivistahálót is, amivel minden magyar háztartásba eljuttatjuk mondanivalónkat. Fontos az óriásplakát, a Facebook-hirdetés, ám a választás végső soron az emberek között dől el.
– Ez technika. Az ön által gyakran emlegetett „Felvidék first!” poénnak jó, de mi a tartalmi ajánlat, amely egyaránt érdekli mondjuk a Somorjáról Pozsonyba ingázó fiatal magyar multialkalmazottat meg az ukrán határon élő nagykaposi magyar téesznyugdíjast?
– Ezeket az embereket anyanyelvük köti össze őket és az, hogy a szlovák jogrendszer szerint még mindig háborús bűnösnek számítanak, máig hatályosak ugyanis a magyarság kollektív felelősségét kimondó 1945-ös dekrétumok. Más közös pont valóban nem nagyon van, a regionális és szociális különbségek kétségtelenül nagyok, de ezzel Trianon óta küzdünk. Egy Losonc környéki magyarnak több köze van a határ túloldalán élő nógrádi emberhez, mint a csallóközihez, akit viszont több szál fűz Győrhöz, mint Nagykaposhoz. Összehoz minket viszont nyelvünk és kultúránk védelme, az erre vonatkozó jogok kiterjesztése közös érdek. Ezt kell nekünk megszerveznünk. A „Felvidék first!” azt is jelenti, hogy sem kormánypártiak, sem ellenzékiek nem vagyunk, nekünk tényleg a szlovákiai magyarság szolgálata az első. Nyelvi jogaink megvédése, önkormányzataink helyzetének javítása, iskoláink fejlesztése az elsődleges. Céljaink elérése érdekében szinte mindenkivel együtt tudunk működni. Meggyőződésem, hogy egy kisebbségi érdekképviseletnek nem elsősorban a háború és béke ügyével, illetve a genderkérdéssel kell foglalkoznia.
– Azt mondja, a Szövetség se kormánypárt, se ellenzék, miközben Gyimesi György Tomaš Taraba miniszterelnök-helyettes tanácsadója…
– Hodosy Szabolcs meg gazdasági államtitkár, Horony Ákos pedig kisebbségi kormánybiztos. Nincs ezzel semmi baj, mert szakértelmük révén kerültek pozíciójukba és tudják szolgálni a közösségüket.
– Ezek szerint mégiscsak közelebb állnak Robert Fico-féle kormánypárthoz.
– Valódi eredményeket csak kormányról lehet elérni. Ugyanakkor keményen bíráljuk a magyarság számára hátrányos államnyelvtörvény-tervezetet, ami jelzi, nem vagyunk kormánypárt. Gyimesi György mondjuk ezt szeretné.
– Politikustársa rengeteget szerepel a szlovák médiában, Magyarországon is ismertséget szerzett „szuverenista” és „békepárti” retorikájával. A nyelvtörvény ügyében külön tárgyalt Šimkovičová kulturális miniszterrel, amit ön „kilengésnek” nevezett.
– Fogalmazhattam volna durvábban is.
– Gyimesi György a magyar közösségnek motorozik?
– Soha nem annak motorozott, mert szocializációja eltér a Szövetség lényegében összes többi politikusáétól.
Mi a magyar pártban, az ifjúsági szervezetben, a kulturális életet alakító Csemadokban, a civil szférában, az önkormányzatokban nevelkedtünk, ő pedig a szlovák államigazgatásban és politikában.
Amikor Gyimesi 2020-ban Igor Matovič listájáról pótképviselőként bejutott a parlamentbe, etatistának és machiavellistának nevezte magát, illetve jelezte, apja örökségét akarja képviseli. Rejtély számomra, a két jelző miképpen alkalmazható kisebbségi érdekképviseletben. Édesapja politikai tevékenységéről meg annyit, hogy Vladimir Mečiar idején a kilencvenes években gründolt a nacionalista politikussal szimpatizáló magyar mikropártot, ami aztán el is tűnt a süllyesztőben. Gyimesi György per pillanat nem a szlovákiai magyarok érdekeit képviseli az általa ismert minisztereknél, hanem az övékét a magyar közösségben. És ez óriási különbség.
– Egy pártelnök meddig tolerálhatja az ilyen különutat?
– Ez a közeljövőben eldől.
– A Szent Koronából szakdolgozott a budapesti jogi karon, közeli viszonyt ápol Kövér László házelnökkel, létrehozta a gombaszögi nyári fesztivál jobboldali riválisát, a Martfesztet. Hogyan tudja megszólítani azokat a szabadelvűbb szlovákiai magyar szavazókat, akik korábban a Híd–Most vegyespártra voksoltak, s akik kellenek a parlamentbe jutáshoz?
– Szakpolitikai hálót kell felépíteni, a már említett tudatosság ehhez tartozik. Törvényszerű, hogy tizennégy év parlamenten kívüli lét után kevesebb az országos kérdésekben kompetens szakértő, de nekünk újra kell építenünk ezt a képességünket. A választóknak tudniuk kell, mit képviselünk mezőgazdasági, környezetvédelmi, adózási kérdésekben. Dolgozunk ezeken a kérdéseken, az első félévnek ez a kötelező házifeladata.
– 2014-ben a Fidesz listáján európai parlamenti listáján szerepelt. Ha akkor bejut és máig képviselő, akkor egy frakcióban ülne az őshonos európai kisebbségek jogait kiterjesztő Minority Safe Pack ellen voksoló spanyol Vox-szal, a francia Nemzeti Tömörüléssel, az osztrák Szabadságpárttal. Komfortos helyzet lenne?
– Sokszor még a fontos dolgokra sem jut időm, úgyhogy az elképzelt forgatókönyveken való töprengés végképp kívül esik az érdeklődési körömön.
– Kérdezzük másként: szoros szálak fűzik a Fideszhez, amely európai színtéren az „etnikailag homogén nemzetállamra” esküszik. Kisebbségi magyar párt elnökeként mit mondana a kifejezésnek tapsikoló szlovák vagy román nacionalistáknak?
– Ezért nem szeretem a „nemzetállamok Európája” kifejezést, a legjobb, ha „nemzetek Európájáról” beszélünk, mert ebben mi, határontúli magyarok is benne vagyunk. Nemzetállamokra összpontosító retorikánál egy felvidéki magyarnak a Beneš-dekrétumok, egy erdélyinek meg Ceaușescu ugrik be… Ami pedig az európai pártcsaládokat illeti, két hete a Patrióták pártként még nem is léteztek, előbb alakult meg a frakciójuk az Európai Parlamentben. Nézzük meg, mivé forr ki az egész, letesznek-e az asztalra az európai őshonos nemzeti közösségek számára hasznos jogszabály-kezdeményezést. Ha lesz egy ilyen, érdemes elgondolkodni az oda való átlépésen.
– Addig a Szövetség marad a „baloldalra sodródott”, „Soros György utasításait teljesítő” Európai Néppártban?
– Van egy hallgatólagos megegyezés a kisebbségi magyar pártok között, hogy nekünk nem ideológiai alapon kell meghatározni magunkat, minden kisebbségi magyar szavazónak otthont kell adnunk. Ennek a pozíciónak pedig a néppártiság felel meg a legjobban. Az is fontos, hogy a határontúli magyar szervezetek egy pártcsaládban legyenek, ez jelenleg az Európai Néppárt.
– Említette a Beneš-dekrétumokat, dédapját is deportálták származása miatt csehországi kényszermunkára 1945-ben. A szlovákiai magyar politika mindig nagyon óvatos volt a kérdés felvetésével, mintha tartana a többségi reakciótól. Napirendre veszi a témát?
– Mivel vannak konkrét esetek, s mai napig vesznek el magyar földtulajdonosoktól területeket a Beneš-dekrétumokra hivatkozva, nekem kötelességem felemelni a szavam. Ha ezzel nem foglalkozunk, ugyan minek tartunk pártot?
– Robert Ficónak felhozta az ügyet?
– Most nem, rengeteg más téma volt, de szükség esetén természetesen beszélünk a kérdésről.
– Mit mondott a miniszterelnöknek, visszakéri szlovák állampolgárságát?
– Elvi kérdés volt, hogy sikerüljön kikényszeríteni egy nyilvánvalóan alkotmányellenes törvény megváltoztatását, hiszen a szlovák alaptörvény kimondja: akarata ellenére senkit nem lehet megfosztani az állampolgárságától. A pártelnökséghez nem kell állampolgárság, csak lakcím, utóbbinak felelek meg, mert újra lévai lakos vagyok. Ugyanoda jelentkeztem vissza, ahonnan tizenhárom éve töröltek. Viszont jelen állás szerint parlamenti választáson nem indulhatok.
Bennem még mindig okoz még némi dilemmát, de mivel a politikai közösségem elvárja a vezetést tőlem, ezért kötelességem visszaszerezni a szlovák állampolgárságot.
Jogilag ez lehetséges, mert a Matovič-kormány idején úgy módosították a törvényt, hogy aki öt évig lakik abban az uniós tagállamban, amelynek állampolgárságát felvette, úgy nem veszíti el, illetve visszaszerezheti a szlovák honosságát. Mielőtt 2011-ben felvettem a magyar állampolgárságot, öt évet éltem kollégistaként Magyarországon. Még idén benyújtom a papírokat, más kérdés, hogy a jogszabály érthetetlenül hosszú időt, két évet hagy mérlegelésre a Belügyminisztériumnak. Soha nem állt szándékomban elveszíteni a szlovák állampolgárságomat, ezért a visszaszerzése sem lehet kegy vagy ajándék, jár, mert megfelelek a feltételeknek. A feladat ezt követően nem lehet más, mint kiharcolni politikusként azt, ami civilként nem sikerült: hogy minden felvidéki magyar szabadon felvehesse a magyar állampolgárságot.
– A december ötödikei népszavazás huszadik évfordulója előtt beszélgetünk. Begyógyult már a seb?
– 2010-ben a honosításról szóló törvénymódosítással elindultunk a gyógyulás útján. Pártelnökként részt vettem múlt héten a Magyar Állandó Értekezleten, üdítő volt hallani, hogy az ellenzéki pártok is kifejezetten támogatóan beszéltek a határontúli magyarságról; igaz, a Demokratikus Koalíció nem volt jelen. Amikor még a Magyar Szocialista Párt elnöke is „szent célként” beszél a határontúli magyarság támogatásáról, akkor tudható, hogy jól haladunk.
– Ez vajon így marad-e, ha határontúli választókerületek esetleges létrejöttével nem kettő, hanem mondjuk nyolc-tíz mandátum sorsát, s ezzel a kormányzást döntenék el a határontúli magyarok 2026-ban?
– Örülök, hogy részei vagyunk a magyarországi közjogi folyamatoknak, én a mostanit egészséges helyzetnek tartom. Nem vetem el eleve a határontúli egyéni választókerületek ötletét, de ezzel a nagyon kemény magyaroszági belpolitikai csatározások hozzánk is átszivárognának, amiképpen a magyar társadalomban újra hasadás alakulhatna ki a nemzetpolitikában. Ezt jó lenne elkerülni.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Forrás: Ablonczy Bálint / Válasz Online
The post „Kizárólag saját választóinknak felelek” – Gubík László felvidéki magyar pártelnök Ficóról és Fideszről appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
