November 27-én, szerdán Budapesten, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Batthyány téri központjában mutatták be A beköltözési krízis. Szakmai útmutató az idősek otthonába történő beköltözés kihívásainak kezeléséhez című kiadványt, amely iránymutatást ad, miként lehet szakszerűen, érzékenyen, preventíven és hatékonyan kísérni a szép korú emberek szociális intézménybe költözésének folyamatát.
A Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Közép-Magyarországi Régiója és a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) Idősotthonok munkacsoportja olyan szakmai anyagot hozott létre, amely az egész szakterület és az egész társadalom javát szolgálja.
Az ajánlást megfogalmazók a szakma egészével együtt szeretnének együtt járni a szakmai anyagban leírt úton, ezért is tartották fontosnak megrendezni az ünnepélyes bemutatót és beszélgetést, amelyen fővárosi egyházi, civil, önkormányzati és állami intézmények fenntartói és vezetői vettek részt, valamint a BUSZSZH és az országos Máltai Módszertan munkatársai.
Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi régióvezetője (KMR) köszöntötte az egybegyűlteket, és kifejezte büszkeségét, amiért ez az értékes mű megszületett, amely sokak számára segítséget jelent majd.
Balog Józsefné, a régió tartós bentlakást biztosító intézményeiért felelős szakterületi vezető a kiadvány megszületésének motivációjáról elmondta: kezdetben Molnár Tamás ügyvezetővel egy protokoll kidolgozását tervezték, de kiderült, hogy hiányzik hozzá a szakirodalom. A régió öt tartós bentlakást nyújtó intézménye vezetőinek, munkatársainak közös munkája által született meg a kiadvány, amely iránymutatást ad arra, hogyan lehet válaszolni a beköltözési krízis kihívásaira. A szakmai ajánlás elérhető nyomtatott kiadvány formában, és megtalálhat a BUSZSZH internetes oldalán is.
„Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak” – ennek a Lukács evangéliumából vett tanításnak a szellemében szeretnének hozzájárulni a minőségi idősellátáshoz” – hangsúlyozta Balog Józsefné. Ennek megvalósulását tartva szem előtt az idősek otthonába költözés első három hónapjának dilemmáira keresték a választ az öt fejezetben, amelyekben szó esik a kapcsolatfelvétel fontosságáról; a beköltözés tárgyi, szakmai feltételeiről; a folyamat mentálhigiénés megközelítéséről; az ápolási-gondozási feladatokról; az egyéni gondozási tervről, külön kitérve az átlagos igényű és a demenciával élő beköltözők esetére.
A szerzők nevében három intézményvezető mutatta be a fő fejezeteket. Mindhármuknál hangsúlyosan került elő a személyre szabott, személyközpontú gondoskodás.
Hajdú Mónika, a pátyi Befogadás Háza – Időskorúak Otthona intézményvezetője a kapcsolatfelvételről és a kapcsolattartásról beszélt az ellátást kérővel és hozzátartozójával az intézményi felvételt megelőzően és az intézménybe költözéskor. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos bevonni a döntéshozatalba az idős embert, hiszen vele, érte fognak dolgozni az intézményben. A kapcsolatfelvételt személyes megkeresés követi, az intézmény munkatársai találkoznak az időssel, a családtagokkal. Hajdú Mónika kiemelte annak fontosságát, hogy a családok megfogalmazzák a kérdéseiket, elvárásaikat ebben a nehéz élethelyzetben, amelyet legtöbbször úgy élnek meg, hogy csapdába estek. Különösen fontos ezért, hogy az intézmény részéről figyelmesen meghallgassák a történetüket. Naprakész, hiteles információkat kell adni, pontosan ki kell tölteni a dokumentációt, és mindemellett különös jelentősége van a személyességnek, például hogy megkérdezzék az idős ember nevét, illetve azt, hogyan szokták szólítani.
Bujdosóné Spóner Mónika, a pomázi SARA Otthon vezetője az idősotthoni beköltözési krízis felismerésének eszközeiről és a krízisfolyamat minimalizálásáról osztotta meg néhány percben a gondolatait. Kiemelte, hogy a szinte mindenkinél kialakuló krízis felismeréséhez mennyire fontos az előgondozás során szerzett tudás, a személyes segítő beszélgetések, életinterjúk, a mentálhigiénés anamnézis, az egészségügyi dokumentáció ismerete és az empátia. A krízisfolyamat minimalizálása érdekében többek között fontos a munkavállalók és a lakók felkészítése, érzékenyítése; a fokozott, értő figyelem; a hozzátartozók bevonása; a támogató környezet. Hangsúlyozta, hogy az idősek érzékenyek, törődést és szakszerű gondoskodást igényelnek.
Kecskés Katalin, a budapesti Fő utcai intézmény vezetője – aki húsz éven át az egészségügyben dolgozott – az idősek otthonába való beköltözést követő időszak gondozási-ápolási feladatairól szóló részét mutatta be a kiadványnak. Hangsúlyozta, hogy a megfelelő alapápolás és gondozás segíti a beköltözési krízis mielőbbi feldolgozását, és hogy nagyon fontos megismerni az idős ember egészségi állapotát, biológiai, pszichológiai, spirituális szükségleteit, szociális kapcsolatrendszerét. Külön figyelmet szentelt az inkontinenciatermékek személyre szabott használatának, a gyakorlati okok mellett a diszkréció, az emberi méltóság megőrzése érdekében is. Kiemelte annak fontosságát, hogy a beköltözést megelőzze és kövesse is egy-egy orvosi vizsgálat, illetve előzze meg a jelentkezési dokumentáció pontos kitöltése.
A kiadvány bemutatása után a három előadó vezetésével a szakma képviselői három szekcióban folytattak beszélgetést, amelynek tanulságait a végén megosztották egymással. Bujdosóné Spóner Mónika csoportjában fontos kérdésként merült fel a hozzátartozók hozzáállása, bevonása, hogy lássák, mi történik az intézményben. Hajdú Mónika kiemelte, hogy kiderült: mindannyian érintettek vagyunk a témában, sokan idős hozzátartozóik miatt is. Hangsúlyozta, hogy a Máltai Szeretetszolgálatnál a kiadványban leírtak szerint szeretnének válaszolni az idősek szolgálatának kérdéseire, nem magányos Don Quijoteként, hanem a családokkal együtt dolgozva, hiszen az ő szeretteiket szolgálják. Kecskés Katalin szekciójában felmerült a szakellátás szükségessége az intézményben élők életében és az innovációk bevezetésének lehetősége. Felvetődött, hogy – akár több intézményben felváltva dolgozó – szakápoló nővérek kerülhetnének az idősellátásba.
A rendezvény elején egy-egy szál rózsával köszönték meg a szakmai ajánlás szerzőinek (Balog Józsefné, Benedek Henriette, Csumán-Lechner Alexandra, Bujdosóné Spóner Mónika, Hajdú Mónika, Irányiné Kurucz Zsuzsanna, Kecskés Katalin, Kohlmann-né Erdélyi Gyöngyvér, Koltai Fruzsina, Mátics Katalin, Szabó Judit Ágnes, Tyroler Beatrix) és a lektorok (Csoó Lászlóné szociálpolitikai szakértő, Tóth Teodóra szociális referens, Sziklai István szociálpolitikus) munkáját.
Búcsúzásul Takács Péter, a KMR szakmai csoportvezetője mondott köszönetet a kiadványon dolgozóknak, akik értékes anyagot hoztak létre, komplex megoldási lehetőségekkel, és büszkeségét fejezte ki, amiért ez az út az emberi méltóság teljes megélését tűzi ki célul.
Szöveg: Thullner Zsuzsa
Fotó: Kovács Bence
Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
