Kondor Katalin: Na végre!

Kondor Katalin: Na végre!

Csurka úgymond „karakterét” neves politikusok, valamint kibicek és folyton áskálódók is próbálták meggyilkolni igencsak szorgalmasan.

Örömmel olvashattuk, hogy szobrot állítanak Csurka Istvánnak, a néhai írónak, drámaírónak, politikusnak és hazafinak, valamint korunk váteszi képességgel megáldott közéleti szereplőjének. Méghozzá méltó helyen, a csodálatos Lakitelken, a Hungarikum Liget nemzeti panteonjában. A december 7-i szertartáson az őt méltatók egyike, Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója lesz. Ő egy minapi konferencián azt mondta: „érdemes Csurka újraértékelését elvégezni, mivel személye a rendszerváltoztatás után egy példátlan karaktergyilkosság középpontjába került”. Így igaz. Azt azonban sokan hozzátennénk, hogy Csurka úgymond „karakterét” neves politikusok, valamint kibicek és folyton áskálódók is próbálták meggyilkolni igencsak szorgalmasan, holott, ha valakiről, Csurkáról elmondható, hogy mind művészi, mind politikai tevékenységét illetően nem sokszor tévedett. Mondhatom, sosem. Nézzék csak meg drámáit az örök fenekedők! Igazat szólt bennük, vagy sem? S aztán próbálják meg hitelesen bírálni őt! Nehéz lesz, annyit mondhatunk.

Sem politikusi, sem újságírói szerepben nem akarok és sokan mások sem akarnak tetszelegni, de annyit a folyton gyűlölködőknek, a karaktergyilkosságokban jártas illetőknek meg kell üzenjünk: Csurka tehetségét, drámaírói zsenialitását, humorát, látnoki képességét nem lehet elvitatni, elirigyelni meg nem érdemes, mert minden, amit ő előre látott, cáfolhatatlanul bekövetkezett. Külön szeretjük és tiszteljük őt a hihetetlen bátorságáért, éleslátásáért. Csurka volt az az ember, akinek temetéséről azt írta a balliberális, semmi emberit nem ismerő senkiháziak csapata, hogy alig voltak a temetésén. Bizonyítva, hogy nálunk a csillagot is le lehet hazudni az égről. Csurka ugyanis csillag volt a politika és a hazaszeretet egén, viszont rengetegen voltak a temetésén. Tudtuk, tudjuk, hogy lesznek olyan elvetemültek, most is, akik a lakiteleki szobor kapcsán is támadni fogják őt. Megszoktuk.

A szoboravatón beszédet mond Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum alapító elnöke, Csurka szívbéli jó barátja is. Ő aztán igazán tudja, hogyan próbálták Csurkát rágalmazni, hiszen tartalmas élete során számtalanszor találkozott karaktergyilkosokkal. Mint ahogy azt is tudja, mit nem kapott meg Csurka az élettől, s mit érdemelt volna. Tíz esztendővel ezelőtt megjelent könyvében van egy írás, melynek címe: Szobrokkal vitatkozunk. Ebből idézek. „Az is jelzi egy társadalom és egy nemzet egészséges lelkiállapotát, hogy múltról, jelenről, jövőről miként vitatkozik, s hogy ott folytatja-e a vitákat, ahol azoknak természetes helyük van, és azokkal, akikkel vitatkozni kell, és lehet is. Mi gyakran szobrokkal vitatkozunk, nem azért, mert a vitakultúránkkal van baj (gyakran azzal is), hanem azért, mert rendezetlen ügyeket, felgyülemlett indulatokat áttételeken keresztül szeretünk még ma is kifejezésre juttatni, mert annyi diktatórikus évtized után az állítólagos demokrácia körülményei között sem rendeződött bennünk a történelem, de a jövőről alkotott elképzelések sem. Ezért aztán szobrokkal vitatkozunk, vagy szobrok által vitatkozunk egymással. Jelez ez a helyzet tudatzavart, történelmi rendezetlenséget, az értékrend felborulását a magyarság életében, és sok minden egyebet, de mindenekelőtt azt, hogy a rendszerváltás húsz éve után nem csak létező világunkban, mai életünkben, hanem szimbólumaink dolgában, és történelmi tudatunkban is maradt egyelőre a korábban jól megalapozott zavar. (…) Ha szobrot választunk, eszményeket, értékeket, a választottak személyében magatartásmintákat, magyar példaembereket is választunk, nem csak a mának, a jövőnek is, a kívánatosnak tartott irányultságunknak. Legyen hát szobor, ha szobor kell, de akkor azt vegyük komolyan. Vegyük komolyan önmagunkat!”

Hírdetés

Bölcs és igaz szavak, mint mindig, amit Bíró Zoltántól kapunk. Most pedig egy példaember kap szobrot, méltó helyen, a csodálatos Lakiteleken, igen jó társaságban, a Nemzeti Panteonban, ahol Illyés Gyula, Sinkovits Imre, Gyarmati Dezső, Balázs Ferenc, Szent-Györgyi Albert, Németh László, Simándy József, Gróf Klebelsberg Kuno, Kodály Zoltán, Vass Lajos, Mathiász János, Szíj Rezső, Dr. Béres József, László Gyula, Sára Sándor és mások előtt is tiszteletünket tehetjük bármikor. Immár Csurka István előtt is.

Kondor Katalin

A szerző újságíró

www.magyarhirlap.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »