A Drága Bolgár Úr méltóztatott interjút adni:
Rosszabbra számítottam. Bolgár bácsi legalább nem hazudja át az egész időt. Elmondja, nem volt Kádár alatt sajtószabadság, ő és mindenki más is tudta a határokat, ezeket nem szegte meg soha.
Az interjúkészítő Gyűlölő Baszolcs viccesebb jelenség: alázatosan alákérdez. Persze érthető emberileg: Baszolcs bűnbánó ex-fideszes, igyekeznie kell, hogy befogadja őt a Szalon, különben a végén még el kell mennie dolgoznia, ami – valljuk be – tragikus fejlemény lenne, hiszen eddigi életében még sose tett ilyet.
A Drága Bolgár Úr mond azért egy apró füllentést: hogy neki nem kellett bizonyítania semmit, amikor az egyetem után munkát keresett. Pedig de.
Annak idején a Közgázon egyetlen szak volt, egységesen „közgazdaságtan”, s a 3. évtől volt ezen belül szakosodás:
- nemzetközi kapcsolatok – ez volt a csúcs, a legjobb szakosodás volt, a leggyorsabb karriert jelentette,
- külkereskedelem – ez volt a második legjobb,
- politikai gazdaságtan – ez volt az elméleti szakosodás, tulajdonképpen csak halandzsázni kellett Marx- és Lenin-idézeteket, unalmas volt, s semmi karriert nem adott, ez tisztán egyetemi pályát jelentett,
- belkereskedelem – ide mentek azok, akik máshová nem jutottak be, ez volt a „büntetés” szakosodás.
Az én saját apám is oda járt, bár ő Bolgár bácsinál 6 évvel idősebb volt, a külkereskedelem szakosodás részre, 1958-1962 között. Amikor kérdeztem tőle, miért nem ment a nemzetközi kapcsolatok szakirányra, hiszen megvolt hozzá a megfelelő eredménye, azt mondta, „mert ott azonnal alá kellett volna írni a Belügynek„.
Szóval ha Bolgár bácsi elvégezte a nemzetközi kapcsolatok szakirányt, akkor nyilván belügyes volt, más nem is lehetett. S ez nem feltétlenül erkölcsileg rossz, ott nem besúgók voltak, hanem leginkább kémek és kémelhárítók, s hát abban azért nincs sok kivetnivaló, hogy valaki saját országa hírszerzésének dolgozik, ez nem ugyanaz, mint jelenteni a szomszédokról és kollégákról. Csak vicces, hogy ezt úgy mondja el utólag, mintha semmi hasonló nem lett volna.
Az interjú vége azonban reménykeltő. Azt mondja Drága Úr, hogy – szerinte sajnos – már sose jön vissza az a világ, amikor mértékadó szerkesztőségek magas szakmai alapon határozták meg a közvéleményt. Nagyon remélem, ez tényleg így is lesz.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
