Szeretnénk elérni, hogy minden Horvátországban született magyar gyerek magyar iskolát válasszon. Emellett szól az az érv is, hogy felmérésekkel bizonyítottan sokkal sikeresebbek azok a diákok, akik magyar iskolát végeztek, mint azok, akiket magyarként a többségi nemzeti oktatási intézményeibe írattak be a szüleik – mondta a Demokratának Andócsi János, az idén negyedszázados fennállását ünneplő Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ igazgatója.
– Milyen volt a horvátországi magyarság oktatási és kulturális élete az egykori Jugoszlávia idején, honnan indultak a horvát függetlenség kikiáltása után?
– Az 1991-ben kitört háború egyértelmű cezúrát jelentett a mi életünkben is. Addig Pélmonostoron a helyi szerb-horvát iskolán belül volt néhány magyar osztály. Én is oda jártam két évet középiskolába, aztán a háború miatt Mohácson végeztem el a következő két évet. 1995-ben történt meg a szerbek által megszállt Drávaszög békés reintegrációja. Akkor a horvátországi magyarságnak meg kellett fogalmaznia azokat a célokat, amelyeket követve meg akarja szervezni a saját oktatási és művelődési rendszerét. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének akkori vezetői igen bölcsen úgy döntöttek, hogy Eszéken hozzuk létre az intézményünket. Lett volna logika abban is, hogy a Drávaszögben épüljön fel a központ, hiszen a horvátországi magyarok többsége ott él, de akkor messzebb volna a Szlavóniában élő kórógyi, szentlászlói, dályhegyi, haraszti, nem utolsósorban eszéki magyaroktól. Négy évvel később, 1999. szeptember 28-án nyitotta meg kapuit a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ, aminek építését teljes egészében a horvát állam finanszírozta. Nemrég ünnepeltük fennállásának negyedszázados évfordulóját az azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Potápi Árpád János, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára, és Demcsák Csaba, Magyarország zágrábi nagykövete, Magdó János eszéki főkonzul, valamint Radovan Fuchs horvát oktatási miniszter részvételével.
– Milyen képzéseket nyújt a központ?
– A kezdetekben alsó tagozaton pár diákunk volt, ami jól jelzi, hogy milyen nehezen ment az indulás. Fel kellett építeni a rendszert, felmérve, hogy mire van szükség. Ma már élettel teli, lüktető intézmény vagyunk, van óvodánk, általános iskolánk és középiskolánk különböző szakirányokkal, és persze diákotthonunk. Személyre szabottan foglalkozunk minden egyes tanulóval, köszönhetően a kiváló kollégáimnak és a szülők részéről megnyilvánuló bizalomnak. A klasszikus gimnáziumi képzés során két évig latint is tanítunk, a középiskolánk zászlóshajója a hotel-turizmus szakirány, ami érettségit és szakmát is ad a diákoknak. Ezenkívül közgazdasági szakunk és szakácsképzésünk is van, utóbbira is kifejezetten nagy piaci igény mutatkozik. Az ezen a szakon tanuló diákjaink három napig nálunk tanulnak elméletet, egy napig a Hotel Osijek konyháján gyakorolnak, további egy napot pedig a mi jól felszerelt konyhánkon képezik magukat szaktanár segítségével, vagyis duális képzés folyik. Az utóbbi időben a horvátok részéről megnőtt az érdeklődés a magyar nyelv iránt, ezért számukra magyarnyelv-tanfolyamot is indítottunk.
– Hogyan viszonyul önökhöz a többségi nemzet?
– Egyre több horvát család vagy vegyes házasságban élő család íratja be hozzánk a gyermekét, mert látják, hogy itt színvonalas oktatásban részesülnek. Öt éve van kollégiumunk, ez régi vágyunk volt, hiszen a messzebbről érkező diákjaink számára ez létfontosságú. Van olyan tanulónk, aki a Verőce-Drávamente megyei Suhopoljéban él, ez nagyjából 120 kilométerre van Eszéktől.
– Miért késett a diákotthon felépítése?
– A magyarországi horvátság az 1990-es évek második felében Budapesten kapott egy kollégiumot, a viszonosság alapján a horvátországi magyarságnak is megígérték ezt, de a megvalósítás húsz évig nem haladt. Sajnos belső ellentétek is hátráltatták a kollégium ügyét, szerencsére ezeket sikerült elsimítani, és mára a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének is köszönhetően egy korszerű intézmény várja a diákokat. A zágrábi politikai széljárás is változott, így amikor 2016-ban igazgatóvá neveztek ki, felgyorsult a folyamat. A horvát parlament, a szábor magyar képviselőjével, Jankovics Róberttel közösen sikerült kilobbiznunk, hogy a jegyzőkönyvekben ne csak az szerepeljen, hogy a horvátországi magyarságnak szüksége van egy kollégiumra, hanem határozzuk meg konkrétan, hogy mikorra épül meg. Ezután már gyorsan, nagyjából egy év alatt fel is épült a diákotthon. Az alapkövet Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke és Gordan Jandroković, a szábor házelnöke tette le, 2019 végén pedig Orbán Viktor miniszterelnök úr és Andrej Plenković horvát kormányfő adta át az ugyancsak száz százalékban horvát költségvetési forrásból épült kollégiumot. Ezt azért hangsúlyozom, mert valljuk, hogy amit megkapnak a magyarországi horvátok, azt meg kell kapniuk a horvátországi magyaroknak is.
– Hányan dolgoznak és tanulnak a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban?
– Büszkén mondhatom, hogy bár a horvát társadalom is fogyatkozik, a 2011-es népszámlálás szerinti 4,2 milliós lakosság 2021-re 3,8 millióra csökkent, nálunk nem lett kevesebb diák. Pedig ma már a horvátországi magyarság is csupán 10 500 lelket számlál, nemzettársaink háromnegyede itt, Eszék-Baranya, illetve Vukovár-Szerém megyében él. Intézményünkben 72 alkalmazott dolgozik, köztük magyarországiak és vajdaságiak is, utóbbiaknak a szerb mellett magyar állampolgárságuk is van, így könnyen alkalmazhatjuk őket. Az egyik kolléganőm, dr. Samu-Koncsos Kinga Gyöngyösről származik, Samu Jánoshoz, az Újvidéki Egyetem szabadkai magyar tannyelvű tanítóképző karának tanszékvezetőjéhez ment feleségül, és most a szerb oldalon lévő Bezdánból jár át naponta Eszékre. Jelenleg 26 óvodásunk van két csoportban. Korábban 44-en voltak, de Kórógyon és Szentlászlón is nyílt magyar óvoda. Ez jó, mert a kisebb létszám magasabb színvonalú pedagógiai munkát tesz lehetővé. Az általános iskolánkba 75 gyerek jár, a középiskolai képzésben 59 diák vesz részt, és 47 kollégistánk van. Diákjaink 15 százaléka horvát anyanyelvű. Az ő szüleik a legjobb nagyköveteink, hitelesen viszik jó hírünket. Hangsúlyozom, hogy a miénk az egyetlen olyan intézmény Horvátországban, ahol óvoda, általános iskola, középiskola és diákotthon is van.
– Milyen forrásokból működik a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ?
– Természetesen kapunk magyarországi támogatásokat, a Bethlen Gábor Alapnál és a Belügyminisztériumnál is szoktunk pályázni, de a költségvetésünk döntő többségét Zágráb állja. Így a horvát tankönyvek magyarra fordításának jelentős költségeit is a horvát állam finanszírozta. A törvény szerint Horvátországban vagy a megye, vagy a város tart fenn oktatási intézményeket, mi vagyunk az egyedüli kivétel, mi közvetlenül az oktatási minisztérium alá tartozunk, személyesen a miniszter hagyja jóvá az igazgató személyét. Ugyancsak a szaktárca finanszírozza az iskolabusz-rendszerünk fenntartását, ennek köszönhetően a diákjaink biztonságban utazhatnak otthonról az iskolába és délután haza. Az ide járók többsége ugyanis nem eszéki, hanem környékbeli falvakban él. Egyetlen magyar nemzetiségi oktatási intézményként résztvevői vagyunk egy egész napos oktatásra irányuló kísérleti rendszernek, aminek a logisztikáját az illetékes minisztérium fizeti.
– Ezek szerint felhőtlen a viszonyuk a horvát állammal?
– Igen, mondhatom, hogy nincs okunk panaszra. Ugyanígy kitűnő a kapcsolatunk Eszék-Baranya megye vezetésével és Eszék város vezetésével is. Horvátországban is diszkriminálják a magyarokat, de itt pozitívan. Volt olyan időszak, hogy egyetlen gyerek volt egy osztályban, mégis megengedték, hogy elindulhasson az az osztály. Horvátország erős nemzetállam, nem fél a saját nemzeti közösségeitől, inkább értékként tekint ránk. Mi pedig aktív, szerves részesei vagyunk Eszék város és a megye életének. Ahhoz képest, hogy nem vagyunk sokan mi, horvátországi magyarok, nagyon sok önazonosságot erősítő rendezvényünk van a kopácsi halásznapoktól a vörösmarti bormaratonon át a laskói paprikafesztiválig.
– Elégedettek lehetnek az elmúlt 25 évvel, de milyen célokat tűznek ki a következő negyedszázadra?
– Szeretnénk elérni, hogy minden Horvátországban született magyar gyerek magyar iskolát válasszon. Emellett szól az az érv is, hogy felmérésekkel bizonyítottan sokkal sikeresebbek azok a diákok, akik magyar iskolát végeztek, mint azok, akiket magyarként a többségi nemzeti oktatási intézményeibe írattak be a szüleik. Iskolánk negyedik lett egy több száz iskola részvételével megszervezett történelemversenyen, és a diákjaink nyerték meg a honvédő háborúról szóló vetélkedőt, megelőzve horvát iskolákat is. A diákszínjátszóink is sikereket aratnak szerte a Kárpát-medencében. A nálunk végzettek nagyjából fele továbbtanul valamilyen felsőoktatási intézményben. Arra biztatom őket, hogy ezt idehaza tegyék, mert akkor van esély arra, hogy a szülőföldünkön alapítsanak családot. Emellett örömteli, hogy több egykori diákunk ma már a magyar közösségi élet aktív résztvevője. Ők viszik tovább a zászlót.
Forrás: Ágoston Balázs/Demokrata
Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
The post Kevés magyar erős önazonossággal appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
