Ostoba skandináv túlélési tanácsok helyett békét kellene végre teremteni. – Gajdics Ottó zseniális írása!
Svédországban, Norvégiában és Finnországban figyelmeztetéseket adtak ki egy lehetséges háború miatt, miután Oroszország változtatott nukleáris doktrínáján, mert Joe Biden, az USA elnöke engedélyezte Ukrajnának, hogy nagy hatótávolságú amerikai fegyverekkel támadják a kurszki területeket.
Így is lehet mondani azt a tényt, hogy a világ urainak teljesen elment az eszük, és úgy beszélnek egy nukleáris világháborúról, mintha egy új videójáték promóciós kampányát szerveznék.
Svédországban ötmillió háztartásnak küldenek ki háborúra felkészítő kiadványt a napokban, amelyből kiderül, milyen alapvető felszerelése kell hogy legyen minden háztartásnak és mit kell tenni nukleáris támadás esetén.
Nekem erről Kovács II. törzsőrmester intelmei jutottak az eszembe, aki 1981-ben nem tűrte, hogy előfelvételis táposok kiröhögjék, mert ő is tanult emberekkel való bánásmódot, ezért arcára fintorba hajló komolyságot erőltetve adta elő, miként kell cselekedni, ha atomtámadás érne bennünket a gaz imperialisták részéről. Ha jól emlékszem mondandója velejére, hátat kellett fordítani a gombafelhőnek, és hasra vágni magunkat. És ezt gyakoroltuk is! Atomtámadás jobbról, üvöltötte átszellemülten kiképzőnk, mi pedig balra elvágódtunk, mint egy zsák, és röhögtünk önfeledten, amitől Kovács II. törzsőrmester egyre idegesebb lett. A svéd tanácsok nagyjából pontosan ennyit érnek, de ma már egyáltalán nincs min nevetnünk.
Fölfoghatatlan volt már az is, hogy a finnek és a svédek miért adták föl függetlenségüket, milyen érdekek befolyásolták őket abban, hogy a NATO tagjaiként potenciális ellenséggé tegyék magukat Oroszország közvetlen közelében. Gyanítható, hogy a két ország hasznán jóval túlmutató stratégia mentén terjeszkedik a katonai szövetség ebben a térségben, tovább hergelve ezzel az amúgy is felbőszült oroszokat. A félelem tehát jogos a skandináv országokban. Az ostobaság viszont, ami ezeknek a tájékoztatófüzeteknek a tartalmában is tetten érhető, megmagyarázhatatlan. Csak egyetlen példa: azt javasolja a brosúra, hogy legyen minden túlélőcsomagban a vezetékes energiahálózattól független távközlési eszköz, például elemes zsebrádió. Csakhogy egy atomtámadás esetén a stúdióban és az adótornyokban is elmegy az áram, nem lesz adás. Mit hallgatunk majd a fülünkre olvadt Sokol rádión? Ha egyáltalán marad valaki, aki kíváncsi lesz bármire is.
Higgadtabb szakértők persze azzal nyugtatják a világ közvéleményét, hogy nem ilyen veszélyes a helyzet, egyik atomhatalomnak sem áll érdekében a világháború kirobbantása, a világ elpusztítása pedig végképp nem opció. A baj csak az, hogy ezer nappal ezelőtt még a különleges katonai művelet megindítása is elképzelhetetlennek tűnt, ma pedig annak az orosz elnöknek a higgadtságában, megfontoltságában kell reménykednünk, aki az egész háborúsdit elkezdte. Mert jó, ha tudomásul veszi mindenki, minden egyes, Oroszországra kilőtt nyugati rakéta erodálja Putyin tűrőképességét. És elég egy olyan találat, ami nagyszámú civil áldozattal jár majd, és az orosz elnöknek nem marad más lehetősége, mint a kegyetlen megtorlás, amire saját népe kényszeríti majd. Ráadásul szuper titkos dokumentumokról szivárogtak ki hírek, amelyek azt bizonyítják, hogy Európa – a németekkel az élen – a harmadik világháborúra készül. Nyolcszázezer NATO-katona, kétszázezer harcjármű mozgatása, civilek felkészítése – ilyenek szerepelnek az ezeroldalnyi tervben, ami nem túl megnyugtató.
Az a helyzet tehát, hogy egy demens vénember, akinek napjai meg vannak számlálva a világpolitikában, sértettségében a mi jövőnkkel szórakozik. Nem menti fel az a tény, hogy régóta nem a maga ura és képtelen az önálló cselekvésre.
Sőt, épp most lett volna elvárható tőle, hogy miután Trump nyert, nem hoz már ilyen súlyú döntéseket. Biden most megmutathatta volna, hogy megbánta a magánpénz-birodalom urainak elvtelen kiszolgálását. De a kétes körülmények között szerzett milliárd dolláros családi vagyon féltése homályban tartotta amúgy sem túl tiszta gondolkodását. Csak halkan kérdezem: mire megy majd vele, ha mégis elpusztul itt minden?
Érdekes következménye a történéseknek, hogy a nyugati háborús uszító narratíva kezd hasonló paneleket használni az orosz propagandából megismertekhez. A francia külügyminiszter, Jean-Noel Barrot például azzal magyarázza totális elmebaját, miszerint nincsenek vörös vonalak Ukrajna támogatását illetően, hogy a franciák biztonsága forog kockán. Ezért immár francia rakétákkal is lőhetik az orosz célpontokat az ukránok, és Barrot nem zárta ki francia katonák frontra küldését sem. Tehát az orosz határtól ezer kilométerekre fekvő Franciaország biztonsága múlik azon, hogyan alakul a harci helyzet Ukrajnában.
Milyen érdekes! Putyin azzal magyarázta a különleges katonai műveletek megindítását, hogy Ukrajna meglebegtetett NATO-csatlakozása és a határaihoz nagyon közel megjelenő NATO-erők fenyegetése súlyosan veszélyezteti Oroszország biztonságát. Oroszország tehát azért akar győzni a Nyugat által pénzelt és fegyverekkel is támogatott Ukrajna ellen, mert saját biztonságát kívánja megőrizni és megerősíteni, a Nyugat pedig azért akarja legyőzni Oroszországot, azért beszél arról, hogy Putyin nem győzhet ebben a háborúban, mert meg akarja őrizni Európa országainak biztonságát. Kitüntetett a pillanat, a két háborús narratíva lényegében azonos, bár ellentétes előjelű álláspontra jutott.
Itt szeretném ismételten és nyomatékosan felhívni a figyelmet a békepárti narratíva jelentőségére. Ugyanis a hőn áhított biztonságot egyetlen dolog teremtené meg: ha azonnal abbahagynák az öldöklést. Ha nem lőne senki senkire semmilyen rakétát. Ha nem indítana senki megelőző csapást, így nem kellene válaszcsapást sem mérni, és az elmaradt válaszcsapás nem követelne újabb megtorlást. A beállt csendben elő tudná venni mindenki a józan eszét, és idióta háborúra felkészítő füzetecskék megfogalmazása helyett a béke mibenlétén tudna gondolkodni.
Ehhez két dolog kell alapvetően. Világosan, őszintén és meggyőzően artikulálni kell a Nyugat érdekeit, céljait és szándékait, majd empatikus módon meg kell hallgatni és meg kell érteni az oroszok érdekeit, félelmeit, céljait és szándékait, majd a tárgyalóasztalnál addig kell ezeket egyeztetni, közösen átgondolni és összefésülni, míg hosszú távon betartható, mindenki által elfogadható kompromisszumos megoldás nem kerekedik ki a tárgyalások végén.
Hangsúlyozom, nem ukrán kapitulációról és nem orosz győzelemről beszélek, hanem azonnali tűzszünetről, amelynek során megteremthetők a béketárgyalások feltételei. Onnan kezdve pedig a higgadtság, a józan ész és az emberség kerekedhet felül a begőzölt erőfitogtatás helyett.
Sajnos egyáltalán nem bízom abban, hogy azok, akik ebbe a helyzetbe sodorták a világot, képesek ekkora pálfordulásra. Európa országainak társadalmaiban bízom, hogy ha lassan is, de szembe tudnak fordulni a háborús uszító propagandával, és demokratikus választásokon tudják elzavarni mindazokat, akik kiszolgálják azt a magánpénz-birodalmat, amelyik a háború kiterjesztésétől remél még nagyobb profitot. Egyre több a biztató jel az USA-tól kezdve Ausztrián át, hogy a véleményterror áttörhető.
Bukott a német kormány, a háborúellenes patrióta erők egyre nagyobbak és erősebbek szerte Európában. A békepártiaknak tehát a baljós előjelek ellenére sem szabad csüggedniük. Ezért javaslom, hogy ha maradt egyetlen normális politikus Svédországban, írjon egy ellenfüzetet arról, mit kellene tennie a kormánynak annak érdekében, hogy ne legyen háború. Latba vethetnék tekintélyüket, erejüket például a NATO-ban, az unióban, segíthetnének a magyar miniszterelnöknek a békemissziójában. Többet érne, mint hátat fordítva a gombafelhőnek hasra vágni magunkat.
Gajdics Ottó – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »