Gubík László, a Magyar Szövetség elnökét hétfőn fogadta Robert Fico (Smer) kormányfő. Ez egy el nem vitatható politikai eredmény, de messze nem szeplőtelen. Az is pozitívum, hogy Fico átvette az MSZ önkormányzatok finanszírozása kapcsán összeállított javaslatait. Ez a politikacsinálás része. Látszólag ébredezik a felvidéki magyar politika, Gubíkról pedig most Zászlós Gábor sem mondhatja, hogy nem ismeri senki Pozsonyban.
Az elmúlt hónapban a nyelvtörvény-ügy borzolta leginkább a kedélyeket. Ennek az ügynek az egyik sarkalatos része Gubík Gyimesi elleni politikai intrikája volt.
De ha lecsupaszítjuk a történéseket, ott tartunk, ahol Gyimesi Györggyel tartottunk a virágcsokros minisztériumi látogatáskor. Azzal a különbséggel, hogy nem csak egy miniszter, hanem most már összesen négy vezető kormánytisztviselő, köztük a kormányfő mondta el, hogy a leendő törvénytervezet (ha lesz egyáltalán ilyen) nem a magyar közösség ellen irányul majd.
Annak a mateknak, miszerint Gubík sikere nagyobb, mert neki többen mondták el ugyanazt, amit Gyimesinek, nem sok értelme van. De Gubík legalább most tárgyalt, ahogy azt illik, nem a sajtóban borzolta a kedélyeket.
Többszörös biztosítékok
Azt azért hozzátenném, hogy a többszörös biztosítékoknak is vannak árnyoldalai. Fico (és előtte Žiga) ugyanis kijelentette, hogy személyesen is fontosnak tartja a nemzeti kisebbségek jogai terén a status quo megőrzését.
Ez jó hír abból a szempontból, hogy a nyelvtörvény-ügyben szóbeli garanciát kapott a Magyar Szövetség a legfelsőbb szintről. Rossz hír abból a szempontból, hogy a status quo megőrzése nem csak a helyzet romlásának, de a javulásának elkerülését is jelenti.
Magyarul: a Magyar Szövetségnek akkor lesz alkalma legközelebb a nemzetiségi status quoról érdemben tárgyalni kormányszinten, amikor a koalíciós tárgyalásokra hívják meg. Ahhoz pedig előbb be kellene jutni a parlamentbe. (Horony Ákos kisebbségügyi kormánybiztos nem a Magyar Szövetség képviselője, ezt ne feledjük).
Így a nyelvtörvény-ügy, amit eredetileg a legsötétebb rémálmunkként tálaltak a sajtóban, végül egy Gubík vs Gyimesi sportfogadássá szelídült, ahol már senkit nem érdekel az ügy háttere és valóságtartalma, csak az, hogy ki mondhatja el magáról, hogy igaza volt. A kérdés az, hogy mire megy ki a játék.
Már készítik a terepet a vegyespárt visszatérésének?
Gyimesi György 2023-as érkezése a Szövetséghez enyhén szólva is viharos volt. A Szövetségen belüli platformpolitika a blokkoló kisebbség diktatúrájára épült, amelynek lényegét „a Most-Hidat tartsuk benn, Gyimesit tartsuk kint, Berényit pedig nyomjuk le” taktikával lehetne jellemezni. Gyimesi a közvélemény óriási nyomására végül mégis beléphetett a Szövetségbe, a Most-Híd platform vezetése pedig távozott.
Azóta azonban eltelt másfél év. Ma a pártelnököt Gubík Lászlónak hívják, Berényi háttérbe húzódott, Gyimesit pedig Gubík és médiabérencei épp igyekeznek kiszorítani a párt perifériájára. A folytatást nem nehéz kitalálni.
Berényit lenyomtuk, Gyimesit kitoltuk, most már visszajöhet a Most-Híd.
Elrugaszkodott elképzelésnek tűnhet, de sajnos nem alaptalan.
A Most-Híd vezetői Gyimesi miatt távoztak, de Gyimesi épp távozóban van. Gubík Bugár Béla és a Most-Híd egykori szóvivőjét szánta vagy szánja még mindig a Magyar Szövetség szóvivőjének. Az ezzel kapcsolatos információkat nem tagadta, csak kikerülte a válaszadást. Mindeközben nemrég leültek a néhai Most-Híd vezető politikusai egy közös megbeszélésre a „hogyan továbbról” – és erről fotót is közöltek. Mi több, az egész nyelvtörvény-ügy hátterében Bugár Béla állt.
Nincs okom azt feltételezni, hogy Gubíknak szándékában áll vörös szőnyeget teríteni a politikai zombikként újra mozgolódó vegyespártiak elé. A politikában azonban a rövidlátást vagy alkalmatlanságot ugyanúgy bünteti a sors, mint a szándékosságot.
Tegyük fel, hogy a vegyespárt megpróbál visszatérni
Gubík ugyanis nem adta fel a gyűjtőpártiság szemléletét, ami sebezhetővé teszi. Egy újjáéledő Most-Híd régiúj dilemma elé állítaná azt a Magyar Szövetséget, amely egy éve azt számlálja, hogy ténylegesen monopolhelyzetben van. A párt ugyanakkor azt is állítja, hogy mindenkit, ideológiai meggyőződéstől függetlenül, integrálni akar. Ezt abban a hitben közölték ország-világgal, hogy Bugár Béla és köre nem tér vissza a nagypolitikába. De ez megváltozhat.
Ha Bugárék visszatérnek, két lehetőség van. Az egyik, hogy az MSZ nem hajlandó majd tárgyalni velük. Ennek kicsi az esélye. A párton belül azon alapul az uralkodó gondolkodás, hogy mindenáron fenn kell tartani a piaci monopolhelyzetet, ezért nem kockáztatnák egy liberális sajtó által „magyarnak” beállított új (vagy régi?) párt megjelenését a közéletben.
Bugárék ráadásul szemrebbenés nélkül felépítenének egy narratívát, hogy a Magyar Szövetség alkalmatlan még a tárgyalásokra is, Gubík fiatal, nem ért a politikához, hogy akar így kormánypozícióba kerülni, nincs értelme rá szavazni, stb. Ezek féligazságok, de jól kommunikálható féligazságok.
Ha visszatér a vegyespát, annak csak egy célja lesz
Így hát marad a második lehetőség: tárgyalnak. És a játszmát ezzel Bugár meg is nyerné. Abban a pillanatban, hogy Gubík leülne tárgyalni Bugár Bélával, ő lenne az, aki a felvidéki magyar politika legmegosztóbb személyiségét visszaemelné a közéletbe. Ezen még az sem segítene, ha Bugár maga nem, csak a volt Most-Híd platform fejesei térnének vissza. A tárgyalás adná nekik meg azt a politikai súlyt, amit kilépésükkor, majd a választáson való súlyos leszereplésükkor elvesztettek.
Nem tudnának rosszul kijönni a helyzetből, mert ha megállapodnak, újra lenne egy liberális blokkoló kisebbség a magyar pártban, ami zsarolhat, bomlaszthat, megbéníthat. Ha pedig nem állapodnak meg, akkor nagy médiafelhajtás mellett fel lehet állni, és önállóan, vagy a mélyatlantista háborúpártiakkal, a Demokratival, az SaS-szel, vagy Ivan Korčokkal lehet a szövetkezni.
A taktika lényege, hogy a bármikor bekövetkező előrehozott választáson le lehessen morzsolni a magyar szavazatokat. Ha mással nem, hát a tárgyalások körüli botránykeltéssel bizonytalanítják, idegenítik majd el a választókat. Ők már akkor is teljesítik a küldetésüket, ha többen maradnak otthon, az MSZ pedig nem jut be a parlamentbe.
Érdemes tehát nagyon figyelni, hogy lesz-e folytatása a most-hidas mozgolódásnak, mert az alapjaiban forgathatja fel a jelenlegi politikai helyzetet. Ivan Korčok végül nem alapított pártot, így még mindig lehet piaci rés a politikai spektrum jobboldali-liberális részén, ahol ma az SaS, a Demokrati és Fórumot is tartalmazó „jobboldali blokk” tanyázik.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: SITA/Bokor Tomáš
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
