Nyelvtanulás céljából költözött a csíkszeredai csángó bentlakásba a magyarfalui Maria Denisa Biru, akinek gyerekkorától fontos volt, hogy magyarul is magas szinten tudjon írni és beszélni. A fiatal lány jelenleg Székelyudvarhelyen tanul azzal a céllal, hogy a jövőben szülőfalujában taníthasson gyerekeket a magyar nyelvre, és hozzájáruljon a kultúra megmaradásához. Gebe Zoltánnak adott interjújában elmondta, úgy érzi, Magyarországon sokan érdeklődnek a csángó kultúra iránt, amelynek megismerésére szerinte minden lehetőség adott az embereknek.
Ha jól tudom, vidéki, moldvai csángó környezetben nevelkedtél. Milyen nyelven beszéltetek egymással a családban gyerekkorodban?
Bákó megye legkeletibb falujából, Magyarfaluból származom, ahol a mai napig megőrizték a magyar nyelvet. A családomban most is beszélik, nem olyan szinten, mint itt, Székelyudvarhelyen vagy akár Kolozsváron, de az archaikus magyart most is használják. Gyerekként az óvoda mellett különórákra jártam a helyi Magyar Házba, ahol megtanítottak írni, olvasni, és olyan alapszavakat ismertettek meg velem, amelyekkel tudok boldogulni az életben. Később helyesírási és mesemondó versenyekre is vittek minket, év elején pedig mindig felmérték a képességeinket.
Kultúramegőrzés szempontjából mennyire sikerült összetartani a helyi közösséget az évek során?
Kiskoromban is voltak már olyan események a faluban, amelyeken összegyűlhettek az emberek és együtt lehettek.
Most is megtartják ezeket a programokat, nemrég rendezték meg például a hagyományos őszi Hujjogtató Fesztivált, ahol én konferáltam fel a fellépőket.
Korábban sok hagyományos táncot és éneket tanítottak nekünk, otthon pedig imákat, azzal a szándékkal, hogy ezek megmaradjanak számunkra a későbbiekben.
Szülőfaludból idővel a csíkszeredai csángó bentlakásba költöztél. Mikor hoztad meg ezt a döntést?
Már elsőosztályos koromban megfordult a fejemben, hogy magyarul szeretnék tanulni. Időközben azért voltak időszakok, amikor úgy gondoltam, románul könnyebb lenne boldogulni, de végül az általános iskola befejezése után Csíkszereda mellett döntöttem. Úgy éreztem, eleget haladtam a magyar nyelvvel az évek során, és megfelelően felkészítettek az ottani létre.
Könnyen be tudtál illeszkedni a székelyföldi közösségbe? Előfordultak esetleg kezdetben nyelvhasználati különbségek vagy olyan helyzetek, amikor nem értettél valamit?
Az én szókincsem már elég bő volt, amikor odakerültem. Egyes szlengeket vagy rövidítéseket, mint például a suli vagy az oszi, nehezebben értettem meg. Természetesen tudtam, mi az iskola, és hogy az osztályfőnök mit jelent, de ezeket akkor még nem kapcsoltam össze. Kilencedik végére már ebből a szempontból is javult a helyzet, és megszoktam a beszédet.
A szülőfaludban mennyire maradt fent az eredeti csángós nyelvjárás, amelyet főleg a térségben élő emberek ismertek?
A magyar nyelv használata is folyamatosan visszaszorul, egyre kevésbé beszélik a családokban. Ennek ellenére továbbra is próbálják fenntartani különböző programokkal. Legutóbb a gyerekeknek tartottak filmvetítést, de az a baj, hogy ők otthon elsősorban a románt használják.
Ami az archaikus csángó szavakat illeti, azok főleg az időseknél hallhatók, a fiatalok közül ma már senki nem beszél úgy. Teljesen eltűnt náluk ez a nyelvjárás.
Ha jól sejtem, neked azért előnyt is jelenthetett a Székelyföldön született fiatalokhoz viszonyítva a román nyelv ismerete. Voltak olyan élethelyzetek, amikor ez megnyilvánult?
Tényleg könnyítést jelent, hogy jól tudok románul, hiszen mégiscsak Romániában élünk. Amikor az egyetemen románóra van, általában alapdolgokat veszünk, amelyeket én már tudok. Ha olyan emberrel kell társalognom, aki nem tud magyarul, vele is könnyen el tudok beszélgetni, előny, hogy jól megy nekem mindkét nyelv.
Milyen szakterületen szeretnél elhelyezkedni a jövőben?
Én jelenleg Székelyudvarhelyen tanulok, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Karán. Tanulmányaim befejezése után haza szeretnék költözni, és a Magyar Háznál akarok tanítani. Célom átadni a gyerekeknek az itt megszerzett tudást, hogy ne veszítsük el a magyar nyelvet. Kezdettől fogva egyértelmű volt számomra, hogy ezt az utat fogom választani.
Saját csángó ismerőseid eseteit nézve, mennyire akarnak és tudnak magyar közösségbe beilleszkedni?
Magyarfaluban látszik a törekvés a magyar nyelv fenntartására. A bentlakásban volt olyan gyerek, aki kevésbé tudott jól magyarul, mint mi, de idővel ő is megtanult. Egyesek már magabiztosan beszéltek az elején is, de a végégre mindenki elsajátította a nyelvet. Ami a környező román településeket illeti, az ott élők főleg az anyanyelvüket használják, a miénkkel nem akarnak barátkozni.
Hogy látod, a régión kívül Erdélyben és Magyarországon mennyire ismerik a kultúrátokat, és mennyit tudnak az életmódotokról?
Vannak, akik nagyon alaposan ismerik a csángók történetét és kultúráját, de itt, Csíkszereda környékén is előfordul, hogy egyesek egyáltalán nem ismerik, és azt hiszik, románok vagyunk. Bákóban pedig sokan teljesen magyarnak tartanak minket.
Valójában ránk egyiket sem lehet mondani, hiszen vegyesen beszélünk.
Általában a magyarországiak támogatnak minket mindenben, és érdekeljük is őket. Aki igazán érdeklődik a csángók iránt, annak könnyű tájékozódni velünk kapcsolatban, hiszen az interneten rengeteg anyag van rólunk. Megtudhatják, hogyan kerültek a magyarok Csángóföldre, és hogyan alkalmazkodtak a körülményekhez.
A csíkszeredai bentlakás korábban szervezett táncos és egyéb programokat Magyarországon, te magad részt vettél ilyeneken?
Valóban előfordult többször is az érkezésem előtt, hogy Magyarországra vittek gyerekeket, én viszont a covid időszakában költöztem a bentlakásba, akkortól elmaradtak ezek az események. Itt, Csíkszeredában minden évben rendeznek csángó napot, amikor érkeznek hozzánk meghívottak, ezt a hagyományt megtartottuk.
Ha a jelen helyzetet nézzük, csökkent azok száma, akik évente csatlakoznak az intézményhez nyelvtanulás céljából?
Ahhoz az évhez képest, amikor én érkeztem, egyértelműen nőtt a létszám. Akkor mi hatan jöttünk, mostanában pedig évente több mint tízen költöznek a bentlakásba.
Az előző generációkhoz képest sokkal nyitottabbak arra, hogy szembenézzenek a kihívásokkal és magyarul tanuljanak. Ezzel a tudással az életben is boldogulhatnak, hiszen két nyelvet fognak magas szinten ismerni.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége komoly erőfeszítéseket tesz a hagyománymegőrzés érdekében, te milyen gyakran szoktál részt venni a programjaikban?
Amikor lehetőség adódik, részt veszek ezeken. Legutóbb a korábban is említett Hujjogtató Fesztiválon voltam. A Csontkirály és Babkirály fesztiválra is mindig elmegyek, amikor otthon vagyok. Karácsony környékén, adventkor énekes esteket is tartanak, ezeken is szívesen megjelenek.
Összességében mennyire vagy optimista a kultúrátok jövőjével kapcsolatban, meg tud-e maradni szerinted a következő évtizedekben?
Akkor tudna megmaradni, ha a családokban beszélnének magyarul is a gyerekekhez, és nem próbálnák elrománosítani őket. Az összes szülő tud csángóul, de az életben való boldogulás miatt általában románul tanítják meg őket először. Fontos lenne, hogy ez változzon, és ezek a gyerekek rendszeresen járjanak a Magyar Házhoz is. Ha ez megtörténik, akkor fent tud maradni a kultúra.
|
Manapság a csángó népcsoport tagjai különböző szórványokban élnek Romániában, elsősorban a moldvai, barcasági és gyimesi régiók településein. Létszámukat illetően valószínűleg nem pontosak a közelmúltbeli felmérések és adatok. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt két népszámlálás során nem volt a magyar nemzetiségnél külön alkategória a csángó, hanem ezt egyéb kategóriában lehetett bejelölni hovatartozásként. Jó eséllyel a népcsoport tagjai közül többen magyarnak vagy románnak vallották magukat. Tánczos Vilmos erdélyi magyar néprajzkutató 2008 és 2010 között végzett részletes kutatásai szerint a csángó népesség tagjai közül körülbelül 48 700 ember beszélte a magyar tájnyelvet a felmérés idején, ami az akkoriban becsült teljes létszám 21 százalékát jelenthette. |
Forrás: Képmás.hu/Gebe Zoltán
The post A csángó nyelvjárás eltűnőben, de jövőjét a magyar kultúra őrzésének szentelné a csángóföldi lány appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
