12 évvel ezelőtt, 2012. november 23-án hunyt el Larry Hagman, akit a legtöbben idehaza a Ewing család gátlástalan, ravasz, nőcsábász és veszteni képtelen Jockey-jaként tartanak számon. Leghíresebb karakterével ellentétben azonban a színész melegszívű, humoros, kedves és víg kedélyű ember volt, akit nagyon sokan szerettek.
A Magyarországon csak 1990-től vetített sorozat leghíresebb szereplőjéről már közel egy évtizeddel korábban, 1981-ben lehetett olvasni a magyar sajtóban. A Magyarország című lap terjedelmes cikke „hullákon átgázoló monstrumként” mutatta be olvasóinak a magyar nézők előtt ismeretlen sztárt, olyan nőfaló férfiként, akinek „mosolya félelmetes csörgőkígyót juttat eszünkbe.”
1993-ban, a sorozat magyarországi népszerűségének a csúcspontján néhány napot Budapesten töltött, és szerepelt Friderikusz Sándor csütörtök esti show-jában is. Az akkori adást aznap este hatmillióan tekintették meg, ami tökéletesen demonstrálja a sorozat hazai népszerűségét. Hagman egyébként csalódottan érkezett Prágából (vonattal!), mivel ott sem a Dallast, sem őt nem ismerte senki, ráadásul a cseh hölgyektől sem volt lenyűgözve.
Látogatásának kuriózumát a MOL által gyártott és forgalmazott motorolaj reklámfilmjének forgatása jelentette, amelynek – egyébként rögtönzött – forgatókönyve szerint az iparmágnásnak egészen Magyarországig kellett utaznia, hogy megfelelő minőségű motorolajat találjon…
Az amerikai színész 1931. szeptember 21-én született a texasi Weatherfordban, édesanyja, Mary Martin, Broadway-színésznő, svéd származású apja, Benjamin Jackson Hagman pedig könyvelő és ügyvéd volt. Szülei Hagman ötéves korában elváltak, a gyermeket ezt követően leginkább nagymamája nevelte, de időnként – karrierje alakulásának függvényében – saját anyja is gondozásba vette, aki később egyébként újraházasodott. Hagman 9 éves korától kezdve egy szigorú iskolába, a Black-Foxe Military Institute-ba, később pedig egy vermonti bentlakásos intézményben tanult.
Nagymamája halála után Hagman rövid időre édesanyjához költözött New Yorkban, de 1946-ban szülővárosába tért vissza, ahol 1949-ben érettségit szerzett. Apja szerette volna, ha fia is ügyvéddé válik, ám az iskolai drámaórák népszerűségének köszönhetően egy csapásra beleszeretett a színpadra, és úgy döntött, hogy ő is színész lesz.
Változó intenzitással végzett színészi tanulmányai mellett Hagman 1950-ben kezdte pályafutását, a kezdetekben apróbb New York-i produkciókban bukkant fel, és egy évvel később már édesanyjával együtt szerepelt a South Pacific londoni produkciójában, majd közel egy évig maradt a showban. 1952-ben kapta kézhez a katonai behívóját, és vonult be az Egyesült Államok légierejéhez.
1954-ben feleségül vette a svéd származású Maj Axelssont, a házaspárnak két gyermeke született, Heidi Kristina és Preston.
Katonai szolgálata alatt Londonban állomásozott, idejének nagy részét az Egyesült Királyságban és az európai bázisokon lévő amerikai csapatok szórakoztatásával töltötte. 1956-ban leszerelt és visszatért New York-ba, ahol kisebb off-Broadway darabokban játszott, a Broadway-n 1958-ban debütált a Comes a Day című darabban.
Első televíziós szerepeiben még nem alkotott maradandót, leginkább kisebb szappanoperák, showműsorok és televíziós sorozatok epizódszerepeiben láthatták az amerikai nézők, de 1964-ben az Ensign Pulver című filmben Jack Nicholsonnal, a Fail-Safe című alkotásban pedig Henry Fondával játszott együtt.
Első jelentősebb szerepét a hazánkban csak az ezredfordulón bemutatott, de az Egyesült Államokban 1965 és 1970 között sugárzott Jeannie, a háziszellem című tévéfilmsorozatban kapta, amely során egy űrhajóst alakított. Sorozatbeli karaktere, Anthony Nelson kapitány egy alkalommal egy lakatlan szigetre kerül, ahol egy titokzatos palackot talál, amiben egy időtlen szépségű dzsinnlány lakik. A palackkal hazatérve a NASA alkalmazottja számos kalamajkába kerül lappangó titkának köszönhetően.
Ezekben az években került közelebbi kapcsolatba a különböző kábítószerekkel is. Egyik barátja, a zenész David Crosby egy koncert után LSD-vel kínálta meg. Tapasztalatairól így nyilatkozott évekkel később: „Az LSD olyan mélyreható élmény volt az életemben, amely egész gondolkodásmódomat megváltoztatta.” Mivel Hagmant nagyon erős szálak fűzték az alkoholhoz, színésztársa, Jack Nicholson a marihuánát ajánlotta helyette, mint biztonságosabb alternatívát. „Szerettem, mert szórakoztató volt, jól éreztem magam tőle, és sosem voltam másnapos” – nyilatkozta később.
Hagman számára a valódi áttörést természetesen a Dallas című filmsorozat hozta el. 1978-ban a színésznek két debütáló televíziós sorozatban is felajánlottak egy-egy szerepet. Az egyik a The Waverly Wonders, a másik pedig a Dallas című sorozat volt, ez utóbbiban az ármánykodó, idősebbik fiú és üzletember J. R. Ewing szerepét kellett volna magára öltenie. Miután Hagman és a felesége elolvasták a Dallas forgatókönyvét, mindketten arra a következtetésre jutottak, hogy számára ez jelenti majd a tökéletes választást.
Nem tévedtek: a Dallas világsiker lett, több mint 90 országban vetítették, Angliában a királyi család több tagjai is a sorozat rajongójává vált, miközben Larry Hagman a korszak egyik legismertebb televíziós sztárjává vált. A producerek igyekeztek mindvégig mindent kiaknázni Jockey karakterének családi kapcsolatrendszeréből, amelynek tetőpontja az ugyanannyira gyűlölt és szeretett milliomos harmadik évadbeli lelövése volt. A váratlan évadzáró aktus 1980-ban világszerte a „Ki lőtte le Jockey-t?” megválaszolatlan kérdésének globális jelenséghez vezetett.
A televíziózás-történet egyik leghíresebb kérdését a negyedik évadban mind a családtagok, mind a nézők igyekeztek megfejteni, ám a fiktív történet hátterében a valóságban valódi probléma eszkalálódott Hagman karaktere körül. Az óriási médiafelhajtás közepette Hagman szerződési tárgyalásokba keveredett a forgalmazókkal, ami folyamatosan késleltette a negyedik évadban való visszatérését.
A magasabb fizetésért harcoló Hagman az utolsó percekig nem jelent meg a sorozat első epizódjában. A producerek komoly dilemma elé kerültek: kifizessék-e a jelentősen megemelt fizetést, vagy örökre kiírják a leghíresebb/leghírhedtebb karaktert a sorozatból? A tárgyalások ideje alatt Hagman Londonba vitte vakációra a családját, de továbbra is küzdött a követeléseiért, és végül a csatorna vezetői engedtek: Jockey Dallasban maradt, és az egyik legjobban fizetett televíziós sztár lett. Három hét múlva, 1980. november 21-én, természetesen nézettségi rekordot döntő epizódban végre pont került a lepuffantott whiskey-király rejtélyének végére.
Az idősebbik testvér, Jockey Ewing megformálásáért Hagmant két alkalommal jelölték Emmy-díjra, négy alkalommal Globe-díjra. A nyolcvanas évek egyik legkultikusabb sorozata azonban szép lassan elfáradt, a 14. évad végére, 1991-ben a nézettség olyannyira visszaesett, hogy a CBS úgy döntött, megszünteti a Dallas sorozatot. Érdekesség, hogy Larry Hagman volt az egyetlen színész, aki mind a 357 epizódban szerepelt.
arry Hagman és Barbara Eden a Jeannie, a háziszellem című tévéfilmben (1969)
A több mint negyven évig tartó markáns alkoholfogyasztásnak szomorú következményei lettek: 1992-ben májrákot és májzsugort diagnosztizáltak nála, három évvel később pedig életmentő májátültetésen esett át.
Kevésbé ismert tény, de a folyamatosan whiskey-t szürcsölő és a bájos nőknek ellenállni képtelen Jockey Ewing óriási Steaua Bukarest rajongó lett, miután 1999-ben, élete első futballmérkőzésén élőben tekintette meg a Steaua-West Ham United UEFA-kupa mérkőzést. A színész az egykori II. Károly román király unokájának, Pál hercegnek a vendégeként érkezett a Ghencea stadionba, ahol a meccs előtt a pályára besétálva nemcsak a szurkolókat, hanem a sportolókat is alaposan meglepte.
Stephen Lomas, a West Ham United csapatkapitánya így nyilatkozott később az egyébként a románok által 2:0-ra megnyert összecsapás után az angol sajtónak: „Fantasztikus élmény volt Bukarestben. Az a Steaua elleni meccs még mindig megmaradt az emlékezetemben. Sokat esett az eső, és miközben melegítettünk, a stadion váratlanul felrobbant, amikor egy férfi sétált be a pályára. Nem tudtuk, hogy ki ő, és egymás között kérdezgettük: »Hé, ki az? Egy játékos? A klub elnöke?« Azt mondtam ekkor John Moncurnak: »Hé, ez J. R. Ewing! Ez Larry Hagman.« Nem tudtam elhinni, hogy ő volt az, esőben, egy romániai stadionban.”
Évtizedekkel később Hagman újra eljátszotta Jockey szerepét a Dallas 2012-ben indult folytatásában, amelynek a forgatása alatt így nyilatkozott legendás karakteréről: „Természetesen nagyon szórakoztató dolog gonoszt játszani.” 2011-ben torokdaganatot diagnosztizáltak nála, amelynek szövődményeit már nem tudta legyőzni, 2012-ben bekövetkezett halála miatt legendás karakterét az új sorozat második évadában megölték. Hol máshol, mint Dallasban hunyt el szerettei és barátai körében, halálos ágyánál még Linda Gray, a Dallas sorozatban megformált felesége, Samantha és filmbéli öccse, Bobby is ott álltak. Nekrológjában a New York Times „a televíziózás egyik legkedveltebb gonosztevőjeként” nevezte a népszerű színészt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
