A héten a jelöltek meghallgatását végző brüsszeli bizottságok rábólintottak mind a 26 biztosjelöltre. Ez annyiban meglepő volt, hogy 5 évvel ezelőtt, mintegy kötelező, a szakértelem és demokrácia színlelése céljából, 3 biztosjelöltet elutasítottak. Azt hihetnénk, hogy a mostani eredmény lehetővé teszi, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök csapatát december 1-jén kinevezik, miután november 27-én az Európai Parlament megszavazza a listát. Ne vegyünk rá mérget. Olyan feszültségek húzódnak meg az Európai Parlament liberális-baloldali-néppárti többségi koalícióban, hogy az eddigi megállapodások könnyen kivérezhetnek – az EU megmaradt presztízsével együtt.
A jelöltek meghallgatása november 4-én kezdődött, 12-ig tartott, a döntési mechanizmust azonban csak ezen a héten zárták le. Mi történt?
A legtöbb vita az Európai Bizottság alelnökei kapcsán alakult ki, plusz ide sorolhatjuk Várhelyi Olivér magyar biztosjelöltet is, akit a Magyarország elleni politikai hadjárat keretében próbáltak elkaszálni.
Az első intrikák a svéd bizottsági alelnökjelölt, Jessica Roswall meghallgatása után indult. Ő ugyanis valamiért nem tudta meggyőzni az interjúasztal túloldalán ülőket arról, hogy alkalmas a posztra, amit megpályázott.
Valójában arról van szó, hogy minden frakció (az Európai Néppárt, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége és a Renew Europe – ők alkotják az EP-ben a többséget) a saját jelöltjeinek szánta a legjelentősebb (értsd: legtöbb befolyást vagy pénzt jelentő) pozíciókat, miközben saját partnereik kárára próbáltak meg pozíciókat szerezni.
Alkuk, intrikák, taktikák
Na, mármost, Roswall pártja az Európai Néppárt pártcsalád tagja. És azért kellett megismételnie meghallgatását, hogy a szocialista frakció saját jelöltjét, Hadju Lahbibot le tudja nyomni a Néppárt torkán. Bonyodalom nincs, csak végig kellett zongorázni a kötelező köröket a kompromisszumig, ami időbe telt.
Várhelyi Olivér esete más volt. Valószínűleg ő lett volna az a jelölt, akit a kötelező formaság keretében a meghallgatás után elutasítottak volna. Hogy nem így történt, azt Brüsszel magának köszönheti, mivel mélypontra vitte az Európai Parlament és Magyarország kapcsolatát. Ha Várhelyit elkaszálták volna, de Orbán Viktor magyar kormányfő nem jelöl helyette valaki mást gyorsan, akkor az ügy elhúzódik, hogy az Európai Bizottság nem hogy december elején, de talán ebben az évben sem tudna már felállni.
Így Várhelyit is átengedték.
Érdekes volt még a spanyol biztosjelölt esete is. Teresa Ribero meghallgatásán a spanyol belpolitika ellentétes oldalán álló, meghallgatást végző bizottsági tagok verbálisan egymásnak estek és belpolitikai vitává tették a biztosjelölt alkalmasságának felmérését. Riberót azzal vádolták, hogy elégtelenül reagált a tragikus spanyolországi áradásokra, amelyek több száz ember halálát okozták nemrég.
Fontos tudni, hogy a Spanyolországban baloldali kormány regnál. Az Néppárt pedig be is lengette Ribero jelölésének elkaszálását, ezért a bölcsebbek inkább későbbre halasztották a döntést. A Néppárt ezt követően egyetlen jelöltre sem szavazott.
Az egész politikai cirkusz végül a hat „szuperbiztosi” (bizottsági alelnök-) jelölt és Várhelyi Olivér jóváhagyásánál csúcsosodott ki. Eredetileg úgy volt, hogy november 13-án lesz a szavazás, de a Néppárt haladékot kért. Így végül ezen a héten szavaztak, és – szinte hihetetlen – minden jelölt megkapta a jelöltállító bizottságok jóváhagyását.
Ez azt jelenti, hogy az Európai Parlament november 27-én megszavazhatja, vagy épp elutasíthatja a javasolt jelöltek névsorát.
Ebből még kudarc is lehet
Enyhén szólva is bizonytalan az új bizottság jelöltjeinek sorsa. Már a jelöltállításnál is vért kikaparták egymás szemét azok a frakciók, akik egyébként koalíciós partnerei egymásnak az EP-ben. Így a szavazás november végén negatív eredményt is hozhat.
A fő probléma, mint mostanában nagyon gyakran, az ideológiai fanatizmus. A szocialista frakció számára ugyanis a Néppárt az egyetlen vállalható „jobboldali” frakció. Annak ellenére, hogy a Néppárt csak nevében jobboldali és néppáti, valójában egy centrista, progresszív felhanggal rendelkező tömb.
Viszont a szocialisták szerint minden frakció, amely a Néppárttól jobbra van, már szélsőjobbos, fasiszta, náci. Nem túlzunk, valóban így gondolják. Ez pedig súlyosan rontja saját pozíciójukat az alkuknál. A Néppárt ugyanis elkezdett együttműködni az ECR-rel, amelynek két jelentős pártját mi is jól ismerjük a hírekből. Az egyik a Giorgia Meloni olasz kormányfő vezette Olasz Testvérek, a másik a lengyel Jog és Igazságosság.
Meloni saját jelöltje elfogadtatásáért működött együtt a Néppárttal, ami szúrta a szemét a szocialistáknak, de a progresszív Renew Europenak is. Mindkét frakció retteg attól amit jelenleg lát Európában: a markáns jobbra tolódástól. Ezért számukra egy Néppárt-ECR együttműködés a vég kezdetét jelenti. A jövőben ugyanis előfordulhat az a helyzet, hogy a Néppártnak többé nem lesz szüksége a szocialistákra és progresszívekre – és teljesen jobboldali tömböt hoz létre az ECR-rel és a Patrióták Európáért frakcióval. Ennek persze vannak előfeltételei, de elképzelhető stratégia lenne.
A lényeg, hogy ideológiai okokból rendkívül bizonytalan a helyzet az Európai Parlamentben, és a biztosjelöltek megszavazása messze nem olyan biztos, mint volt 2019-ben a tisztújítás célegyenesében.
Körkép.sk
nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Virginia Mayo
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
