Elég érdekes beszélgetés:
Ráadásul ismerek embereket hasonló helyzetből.
Annak idején az általános iskolai osztályomban 3 emberrel volt közeli viszonyom, közülük az egyik szintén hitgyülis, mégpedig ő is őstag, azaz már a kezdeti, illegális szakaszban is tag volt, amikor még – a 80-as években – csak Budaörsön működtek Németh Sándorék.
S a volt osztálytársam – ellentétben Pajorral – nem zsidó. A kezdetekben ugyanis a Hit Gyülekezete tényleg nagyon zsidó volt a tagsága viszonylatában. De az általuk vallott keresztény-cionizmus nem innen van, ez amerikai hatás: az USA-ban szinte a teljes újprotestáns pünkösdizmus keresztény-cionista.
A zsidóság viszonya a keresztény-cionizmushoz ambivalens:
- egyrészt politikailag jól jön, mert vallási szintre van emelve az izraeli állam feltétlen támogatása,
- másrészt viszont vallásilag problémás, mert a végcélja a keresztény-cionizmusnak minden zsidó megkeresztelése.
A lényeg: a volt osztálytársamat is a Hitgyüli mentette meg. Bár ő nem a drog rabja volt, mint Pajor, de élete veszélyben volt, talán még súlyosabb módon.
Szóval kétségtelen a haszna az újprotestáns szektáknak: erős közösségi élményt adnak, plusz tényleg törődnek híveikkel, ez sok beteg embernek tényleg segítséget ad. S ez kiegészül egy nagyon fontos lelki élménnyel: ez a megtérés.
Néha irigylem is őket kicsit a megtérés élmény miatt. Persze a hagyományos kereszténységben is van megtérés, de ez jellemzően egy hosszú, lassú folyamat, keveseknek adatik meg ez a csodaszerű, hirtelen, villámszerű tapasztalat.
Én azt hiszem, ez a kulcs: ez a különleges élmény az, ami aztán képes akár évtizedekig is hatni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
