Kiosztották a Fehér Holló díjat, magyar képzőművész is van a díjazottak között Török Máté2024. 11. 18., h – 17:47
17. alkalommal adták át a demokratikus értékek védelméért járó díjat, idén Németh Ilona is megkapta az elismerést.
A Fehér Holló díjat az Aliancia Fair-play és a Via Iuris civil szervezet alapította még 2008-ban.
A polgári aktivitásért és bátorságért ezúttal négy történet hat szereplőjét díjazták:
Milan Olekšák környezetvédőt, akit a szaktárca menesztett a Szlovák Karszt Nemzeti Park éléről, miután elutasította hat ember menesztését;
Adel Ghannam, Michal Kovačič és Viktor Vincze újságírókat, akik szembeszálltak azzal, hogy a Markíza kereskedelmi tévé beavatkozzon munkavégzésükbe;
Kapcsolódó cikkünk
Egy évvel ezelőtt még a legnépszerűbb politikai vitaműsor, a Testre szabva (Na telo) műsorvezetőjeként tért vissza a tévéképernyőkre a nyári szünet után. Miután májusban élő adásban számolt be róla, hogy a televízió munkatársai azért harcolnak, hogy nyomásgyakorlás és cenzúra nélkül végezhessék a munkájukat, mennie kellett. Azután, hogy távozott a Markízától, Michal Kovačič egy nagy bejelentéssel indította az idei őszi szezont. 360° néven új médiumot alapít. Célja, hogy pótolja azokat a tartalmakat, amik eltűnőben vannak a televízióból.
Nem ez az első interjú, amiben az új projektjéről faggatják. Hogy érzi magát a másik oldalon, sikerült már megszoknia, hogy ezúttal nem kérdez, hanem válaszol?
Ez valóban egy különleges helyzet. Több száz kérdezéssel töltött órát tudhatok magam mögött, így érdekes, sőt, tanulságos most mindezt a másik oldalról is látni. Olyan tapasztalás ez, aminek a jövőbeli interjúim során biztosan hasznát veszem majd.
Mi a legnagyobb tanulsága ennek a szokatlan helyzetnek?
Az első, ami eszembe jut, hogy meg vagyok lepődve. Nem az interjúk döbbentettek meg, hanem az a pozitív légkör, ami körülleng, mert ez is azt bizonyítja, hogy a független újságírás mennyire fontos. Már a Testre szabva című műsorban elhangzott szavaim után is éreztem ezt némiképp, mert a közösségi oldalakon az emberek tömegesen biztosítottak a támogatásukról. Ennek ellenére egyáltalán nem magától értetődő, hogy az általunk indított közösségi finanszírozás ilyen jelentős téma lett, és az induláshoz szükséges tőke ilyen gyorsan összejött. Arra számítottam, hogy bizonyára akadnak majd olyanok, akik hozzájárulnak a 360° megalapításához, de arra nem, hogy egy ekkora támogatási hullámmal szembesülünk.
Ha a jelenlegi szlovák televíziós újságírást vesszük górcső alá, melyek azok a történések, amik nem csak egy adott médium, de az egész szakma jövőjére negatívan hathatnak?
Nehezen tudnék egy konkrét mozzanatot kiemelni. Lépések összességéről van szó, amik végül egy nagy egésszé állnak össze. Azok az átalakítások, amikről a nyilvánosság is értesült, nem csak a közmédiában vagy a Markízában zajlanak. A többi televízió is érintett. A fő probléma az, hogy nagyon hasonló szellemben, helyenként hangosabban, máshol teljesen csendben, de minden szerkesztőségben lezajlottak ezek a folyamatok.
Emiatt többen is arról beszélnek, hogy a szlovák televíziós újságírás zord időszakát éljük. Ebbe a sötétségbe hogyan tud némi fényt hozni az önök új projektje?
Őszintén remélem, hogy a terveinkkel összhangban valóban képesek leszünk nagyrészt helyettesíteni azt, ami alig néhány hónap alatt szinte teljesen eltűnt a televízióból. Legyen szó a politikával szembeni kritikus szemléletmódról, az oknyomozásról vagy éppen a kiegyensúlyozott vitákról.
Számos ajánlatot kapott. Miért döntött mégis úgy, hogy a saját útját szeretné járni?
Igyekeztem nagyon nyitottan állni az egyes megkeresésekhez, minden lehetőséget mérlegeltem. Mivel azonban tudtam, hogy valami olyasmit szeretnék csinálni, amire Szlovákiában eddig még nem volt példa, így nem láttam értelmét, hogy egy nagyobb szerkesztőséggel kezdjek együttműködni. Tulajdonképpen minden médium alapját, amire később építeni lehet, a jó újságírók rakják le. Mivel ez adott, így úgy gondolom, hogy egyedül is boldogulunk. Sőt, megspórolhatjuk azokat a véget nem érő egyeztetéseket, amiket egy már bejáratott rendszerbe érkezve le kellett volna folytatnunk. Ezt az időt és energiát pedig arra használhatjuk, hogy tökéletesítsük a terveinket, és gyorsabban elérjük a kitűzött célokat.
A Joj televízió egykori műsorvezetője, Jana Krescanko Dibáková szintén a napokban jelentette be, hogy új projektbe kezd, ő azonban egy jól ismert márkához csatlakozik. A döntését azzal indokolta, hogy nem tartotta jó ötletnek, hogy tovább tagolja a mediális teret. Úgy véli, az új projektek feleslegesen erős konkurenciát hoznak létre. Hogy értékeli a kolléganője szavait?
Mi egyetlen piacvezető online médiummal sem szeretnénk versenyezni. Videós tartalmainkkal azokat szeretnénk megszólítani, akik nem szívesen böngésznek át mondjuk egy hosszabb elemzést írott formában. A videós tartalmakat viszont úgy fogyaszthatják, mint például a híreket a televízióban. A nap végén egy rövid összefoglalóban megkapnak minden lényeges információt. Persze ez nem azt jelenti, hogy a jövőben mi nem készülünk nagyobb lélegzetű analízisekkel, amikor egy-egy téma mélyére ásunk. De éppen ez az a tartalom, amit az előfizetőinknek szeretnénk majd kínálni.
Ugyanakkor nem a 360° az egyetlen készülőben lévő internetes televízió. A cseh DVTV is terjeszkedik Szlovákiában. A tartalomkínálatot tekintve, miben különbözik majd a két médium?
Nem titok, hogy a cseh DVTV-vel én is folytattam egyeztetéseket. Arra voltam kíváncsi, hogyan képzelik el a ténykedésüket idehaza. Érdemes megjegyezni, hogy a cseh közszolgálati televízió még annak ellenére is kiválóan működik, hogy Csehországban sem ismeretlen a nyomásgyakorlás fogalma. A cseh DVTV pedig éppen az általuk gyártott hír- és publicisztikai műsorokat egészíti ki nagyszerűen. A szlovákiai körülmények azonban teljesen ellentétben állnak a csehországi helyzettel. És amíg a polgárok nem rendelkeznek megfelelő információkkal, addig nem elég csak érdekes interjúkat készíteni, amiket a DVTV kínál. Hírekre és oknyomozó anyagokra is szükség van, amit pedig mi szeretnénk csinálni.
A hírek iránti növekvő keresetet igazolja, hogy a Donio munkatársai bejelentették, az önök nevéhez fűződik a portál történetének legeredményesebb gyűjtése. Némiképp már jelezte, hogy a támogatási hullám önöket is meglepte, de mit gondol, mi volt a siker titka?
Ez az a kérdés, amit szakmai körökben még sokszor, sokan fognak boncolgatni. Én ezzel kapcsolatban egyelőre annyit tudok mondani, hogy nagyon szépen köszönjük ezt az óriási támogatást. Azért is hálásak vagyunk, hogy nem csak meghallgatták a projekt létjogosultsága mellett szóló érveinket, hanem figyeltek ránk, és meg is értették, hogy mit szeretnénk csinálni. Örvendetes hír, hogy az a televíziós tartalom, amit mi hiánycikknek érzünk, a nézőknek is fontos.
A támogatóiknak pedig egyértelműen jelzik is, hogy mire számíthatnak, hiszen már maga az elnevezés is utal a projekt küldetésére. Miért döntöttek tehát a 360° mellett?
A 360° elnevezéssel egyebek mellett azzal a narratívával szeretnénk szembemenni, hogy az újságírók az állam ellenségei, akik kormányváltásról álmodnak. A médiamunkások feladata, hogy ellenőrizzék a hatalmat. Ezt pedig attól függetlenül teszik, hogy a kormányfőt épp Iveta Radičovának, Igor Matovičnak, Robert Ficonak vagy Michal Šimeckának hívják. Az újságírók célja, hogy a lakosok értesüljenek választott képviselőik ténykedéséről, hogy a következő választáskor minden lényeges tényezőt figyelembe tudjanak venni, mielőtt meghozzák a döntésüket. A Testre szabva nézői között is megtalálható volt minden politikai párt szimpatizánsa. Mi pedig a továbbiakban is ebben a szellemben szeretnénk végezni a munkánkat. A cél, hogy ne csak elérhetőek legyünk, de mindenki számára elfogadhatóak is. Mi nem a politikusok, hanem a demokrácia és a lakosok oldalán állunk majd.
Napjaink realitása azonban az, hogy hónapok óta alig akad szerkesztőség, aki egy asztalhoz tudja ültetni a koalíció és az ellenzék képviselőit. A kormány politikusai a baráti, gyakran alternatív médiumokat részesítik előnyben. Ezt a bojkottot ön is megélte a Markízában. Ilyen körülmények között hogyan tervezi kiszolgálni minden politikai párt szimpatizánsát?
Úgy gondolom, hogy a Markízában a bojkott ellenére is jó munkát végeztünk. Dramaturgiai módosításokkal igyekeztünk reagálni a kialakult helyzetre. A vendégszékekben a koalíció és az ellenzék véleményét osztó szakértők foglaltak helyet, a nézettségre pedig egyáltalán nem volt negatív hatással ez a változtatás. Sőt, számos olyan üzenetet kaptunk, hogy a nézők üdvözlik, hogy értékes információkhoz juthatnak, mert a hangos összeszólalkozásokat felváltották a tartalmas viták. De nem ez a mostani volt az első helyzet, amikor a politikusok igyekeztek megnehezíteni a dolgom. Korábban volt már rá példa, hogy Igor Matovič egy teljes évig nem reagált a megkereséseinkre. Robert Fico pedig négy évvel ez első meghívásunk után foglalt helyet először a vendégszékben. Ez azonban eddig sem akadályozott minket abban, hogy jól végezzük a munkánkat. Így a jövőben is azon leszünk, hogy a nézők úgy értékeljék, objektív és független médium vagyunk.
Szüksége van egyáltalán a politikusoknak a tradicionális sajtóra, ha maguk mellett tudhatják az alternatív médiumokat, és ott van nekik a közösségi média is?
Ha nincs rájuk szükségük, akkor miért foglalkoznak annyit az egyes médiumokkal? Miért kritizálják őket folyamatosan? Ha a televíziók, a rádiók és a lapok valóban olyan jelentéktelenek lennénk, ahogy azt a politikusok próbálják lefesteni, akkor egyáltalán nem szentelnének nekik figyelmet.
Milyen témákkal tudja a 360° megszólítani a szlovákiai magyarokat?
Bízom benne, hogy azokkal, amikkel a szlovákiai szlovákokat. Egy országban élünk, így nem hinném, hogy óriási különbség lenne a szlovákiai magyarok, az országban élő más kisebbségek képviselői és a szlovákok érdeklődési köre között. Számunkra nagyon fontos, hogy az emberek úgy érezzék, hogy ez nem a „pozsonyi kávéház” projektje. Foglalkozni szeretnénk a különböző régiókat érintő ügyekkel, azt pedig már most megígérhetem, hogy a déli régiókat sem kezeljük majd mostohagyerekként. A régiókkal való kapcsolattartást pedig annyira komolyan gondoljuk, hogy a tervezett beszélgetéseink egyik célja, hogy a nagyobb városokon kívül is elérhetőek legyünk. Mindenképp szeretnénk ellátogatni például Komáromba, ami egyúttal egy szép, szimbolikus helyszín lenne.
A támogatóik között már most találunk szlovákiai magyarokat?
Tekintettel arra, hogy beszélgetésünk pillanataiban nagyjából 14 ezer körül mozog azok száma, akik hozzájárultak a projekt létrejöttéhez, még nem volt időnk tüzetesen átböngészni a teljes listát, de bárkivel fogadnék, hogy a szlovákiai magyarok is hozzájárultak a közösségi finanszírozás sikeréhez.
Nem titok, hogy a 360° november 17-én, a bársonyos forradalom 35. évfordulóján kezdi majd meg a működést. Előnyös, hogy a indulás egybeesik ezzel a jeles nappal?
Én ezt a demokrácia ünneplésének egyik módjaként fogom fel, hiszen a szabad sajtó kulcsfontosságú, ha a jövőben is egy demokratikus államban szeretnénk élni. De ez nem csak a személyes véleményem, az eddigi visszajelzésekből is ez köszön vissza.
Nyolc munkatárssal indul. Azt már tudjuk, hogy Adel Ghannam és Barbora Šišoláková is a csapat tagjai. Ki csatlakozik még önökhöz?
Egyértelmű, hogy képtelenek lennénk műsorokat készíteni megfelelő hátország nélkül, így több multifunkciós, technikus kolléga segít majd minket. Producerre is szükségünk lesz, aki a szervezésből és az adminisztratív feladatokból is kiveszi majd a részét.
Ami az újságíró csapatot illeti, egyelőre háromtagú lesz?
Úgy érzem, hogy az a leosztás, amivel indulunk, kiváló. Én leginkább a politika felé húzok, Adel a korrupciós és egyéb felmerülő ügyekről tájékoztatja a nézőinket, Barbora pedig oknyomozást végez majd. A jövőben szívesen bővítenénk a csapatot, de mindenképpen racionálisak szeretnénk maradni, így egyelőre ez nincs a napirendi pontjaink között.
Mekkora terheléssel képes megbirkózni három újságíró?
Ha a nagy televíziók működését vesszük alapul, mint amilyen a Markíza is, akkor teljesen jogos a kérdés. Azokat a műsorokat valóban sokszor három ember készíti elő, de ott számos olyan témát találunk, amivel mi nem foglalkozunk majd. Nálunk az kerül majd fókuszba, ami a televízióból hiányzik. Ehhez pedig nincs szükség egy akkora csapatra, mint egy 50 perces hírösszefoglaló legyártásához. Az online tér egy másik előnye, hogy nem igazán köt minket egy fix struktúra. Persze, a nézők érdekében előnyös, ha kialakítunk valamilyen rutint, de alapvetően többfajta tartalom elegyét kínáljuk majd. Néha egy egész órát kitöltő vita és egy riport kerül majd ki. Lesznek napok, amikor három riportot teszünk közzé. Amikor pedig valamelyik oknyomozásunk eredményét prezentáljuk, az sem kizárt, hogy egész nap ahhoz kötődő tartalmakat kínálunk majd. Azt szeretnénk, ha a nézők azt mondhatnák, hogy valami olyat kaptak, amivel máshol nem még nem találkoztak, és új ismeretekre tehettek szert.
A sikeresen elért, sőt, túl is szárnyalt fél millió eurós mérföldkő fedezi a működési költségeiket az első évben. De hogyan tovább, milyen üzleti terv mentén haladnak majd a későbbiekben?
Az említett célösszegnek köszönhetően fedezni tudjuk az indulás költségeit, ami egy komoly befektetés. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy a jövőben mi sem tudjuk majd elkerülni az előfizetéses modell bevezetését, ami a független szerkesztőségek fő bevételi forrása. A gyakorlatban ez úgy néz majd ki, hogy a fontos és aktuális tartalmakat igyekszünk mindenkihez eljuttatni, az előfizetőink figyelmét pedig azzal szeretnénk felkelteni, hogy lehetőséget biztosítunk neki, hogy jobban elmélyedjenek egy-egy témában.
Az előfizetéses modell beharangozását követően azonban megjelentek az aggályok, hogy egy újabb „elitista” médiummal bővül a sajtópiac.
Azt már most teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy mi nem leszünk semmilyen elitista médium. 16 évig egy kereskedelmi televízióban dolgoztam, ahol a lehetőségekhez mérten igyekeztem közszolgálati tartalmakat kínálni, és nézők tömegeit voltunk képesek megszólítani. Nagyon fontos, hogy ne csak a rendszeres hírfogyasztókra koncentráljunk, hanem azokat is megnyerjük magunknak, akik naponta nagyjából 30 percet hajlandóak áldozni arra, hogy informálódjanak. Mindannyiunknak világos, hogy azt az óriási tömeget, akikhez eddig szóltunk, nem lesz egyszerű elültetni a számítógépek képernyői elé. De abban biztos vagyok, hogy a videós formátummal sokkal könnyebben utat találunk hozzájuk, mintha mondjuk cikkekkel szeretnénk elérni ezt az eredményt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon Michal Kovačič (@michal__kovacic) által megosztott bejegyzés
A fiatalokat és a középkorúakat viszonylag könnyű megszólítani az ilyen jellegű formátumokkal, de ott van az idősebb generáció is, amely tagjai eleve fogékonyabbak a dezinformációkra. Őket hogyan lehet elérni?
Nincs semmilyen bevált receptem arra vonatkozóan, hogyan érdemes küzdeni a dezinformációkkal. Szép elhatározás, hogy a sajtó is a zászlajára tűzte a kérdést, de ez kétségkívül egy olyan probléma, amit a döntéshozóknak kell megoldani. Ezt a harcot elsősorban az Európai Uniónak kellene megvívnia a technológiai óriásokkal. A nézettségi adatokból tudjuk, hogy az idősebb korosztály képviselői is tömegével érdeklődnek a közéleti témák iránt. Úgy, ahogy eddig sikerült elérnünk őket, bízom benne, hogy a jövőben is megtaláljuk a hozzájuk vezető utat. Érdemes megjegyezni, hogy ők is egyre nagyobb számban vannak jelen a közösségi médiában, ahol mi is aktívak leszünk.
Ha már a dezinformációkat említjük, az alternatív médiumok képviselői röviddel a közösségi finanszírozás meghirdetése után munkához is láttak, és igyekeztek diszkreditálni a kollégáit. Vélhetően nem lepődtek meg.
Egyáltalán nem. Ha valami felkavarja az állóvizet, akkor ezek az emberek azonnal ráugranak a témára. Értem, hogy szerintük nehéz elképzelni, hogy százezrek önzetlenül hajlandóak támogatni valamit, de valóban ez történt. Így csak annyit tudok mondani, hogy üdvözletemet küldöm nekik. Pontosan tudom, hogy folytatni fogják, amit elkezdtek, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy érvekkel alátámasztva cáfoljuk az állításaikat.
A politikai vitaműsorok eddigi vezető arcai az online térben folytatják, ugyanakkor a televíziók, ahol eddig dolgoztak, szintén megtartották ezeket a formátumokat. Hány politikai vitát bír el a hazai médiapiac?
A szlovákiai nézőkről azt kell tudni, hogy eléggé válogatósak. Vannak bizonyos szokásaik, de a véleményük rendkívül gyorsan változik, és végül mindig ennek megfelelően választják ki, mi az, ami leginkább megfelel nekik. Emiatt rendkívül fontos lesz, hogy ki mit fog csinálni. Végül pedig majd a nézők eldöntik, hogy mire van igény.
16 év tapasztalattal a háta mögött, hogy látja a Testre szabva című műsor jövőjét?
Őszintén bízom benne, hogy Karolína Lacová átgondolta a döntését, ha igazak az átigazolásáról szóló hírek. A Markízába ugyanis nem érkezne jobb közhangulatba, mint ami jelenlegi munkahelyén, az STVR-ben uralkodik. Ha abba a helyzetbe kerül, amibe én, akkor szurkolok neki, hogy képes legyen megfelelően érvelni a hírigazgatónak.
Nézőként bekapcsolja majd vasárnaponként a Testre szabva című műsort, ha visszatér a képernyőre?
Jelenleg kora reggeltől késő estig minden percem be van táblázva, de vasárnaponként valószínűleg tudok majd időt szakítani valamelyik vitaműsorra.
Ez a vitaműsor az lesz, ami 5 perccel 12 előtt kezdődik (az STVR vitaműsora – a szerk. megj.), esetleg az, ami 13 órakor (a Testre szabva – a szerk. megj.)?
Mindkét műsorba belenézek majd.
Michal Šúrek ügyészt, aki megszűnéséig a Speciális Ügyészségen dolgozott, és a politikailag érzékeny Tisztítótűz fedőnevű ügyet felügyelte,
és Németh Ilona képzőművészt.
A dunaszerdahelyi vizuális művész hosszú ideje tart görbe tükröt a társadalomnak. Kezdeményezője és társszerzője volt a kulturális miniszter leváltását célzó petíciónak, amiért Martina Šimkovičová kulturális miniszter büntetőfeljelentést tett, így a rendőrség kihallgatásra is beidézte.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony |
A rendőrség hónapokig vizsgálta, valóban manipulálták-e a kulturális miniszter, Martina Šimkovičová távozását szorgalmazó petíciót. Az ügyet hivatalosan is lezárták, az eredmény azonban vélhetően nem tette boldoggá Šimkovičovát.
A hazai kultúrközösség képviselői még az év elején kezdtek aláírásgyűjtésbe. A kezdeményezés célja az volt, hogy az általuk inkompetensnek vélt tárcavezető, Martina Šimkovičová távozzon pozíciójából. A petíciót rövid idő alatt közel 190 ezer ember támogatta. A miniszter és hivatalvezetője, Lukáš Machala azonban megkérdőjelezte az aláírások hitelességét, így a rendőrséghez fordultak a szavazatokkal és aláírásokkal való manipuláció gyanúja miatt.
A rendfenntartó szervek első körben elutasították Machala feljelentését. A hivatalvezető azonban nem tágított, panaszt nyújtott be, így az illetékes nyomozónak ismét foglalkoznia kellett a kérdéssel.
Kihallgatások sora
Az ügyet végül nyáron vették elő újra, amikor beidézték az aláírásgyűjtés egyik kezdeményezőjét, ha úgy tetszik szóvivőjét, Németh Ilona képzőművészt. Németh akkor úgy nyilatkozott, nem teljesen világos, pontosan milyen indokkal indult újra a hatósági eljárás.
A nyár folyamán szintet léptünk. Az első feljelentést, amit Lukáš Machala írt alá, még ismeretlen tettes ellen tették, a második esetben azonban a miniszter asszony személyesen engem jelentett fel
– magyarázta Németh Ilona.
Az Aktuality hírportál információi szerint nem a vizuális művész volt az egyetlen, aki meghívót kapott a rendőrségtől. Martina Šimkovičovát szintén kihallgatták. A lap értesüléseit pedig Németh is megerősítette.
Amikor bent voltam a kihallgatáson, a rendőrtiszt jelezte, hogy feljelentőként Martina Šimkovičovát is kötelesek behívni. Kíváncsiak voltunk, ez valóban bekövetkezik -e. Ezek szerint megtörtént
– jegyezte meg a képzőművész.
Háromnegyed évvel az első feljelentés után azonban végérvényesen lezárták a nyomozást, mivel nem találtak valós okot, ami indokolta volna az eljárás folytatását. Ezt az információt a pozsonyi rendőrség szóvivője, Michal Szeiff is megerősítette.
Bízhatunk a rendőrségben
Lapunk érdeklődésére Németh Ilona azt is elárulta, hogy a petíció kezdeményezői is a sajtóból értesültek a fejleményekről.
A miniszter érvei vélhetően nem voltak elég fajsúlyosak ahhoz, hogy tovább foglalkozzanak az üggyel, amire egyébként számítottunk, hiszen sem csalást, sem szabotázst nem követtünk el
– mutatott rá Németh, aki szerint a döntés azt mutatja, valamennyire még mindig bízhatunk a rendőrségben.
Tagja a Nyitott Kultúra platformnak és a Kultúrsztrájk kezdeményezésnek. Az indoklás szerint elsősorban a művészi alkotás szabadságának következetes védelmével érdemelte ki a rangos elismerést.
A Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, MOME). Már egyetemistaként aktívan szerepet vállalt a társadalmi történésekben.
A ’80-as években csatlakozott a Dialóg pacifista mozgalomhoz és Duna Kör környezetvédelmi szervezethez, amely fellépett a Bős–Nagymaros Vízlépcsőrendszer megépítése ellen.
1987-ben Juhász R. József képzőművésszel megalapította a Stúdió ertét, népszerűsítve és intézményesítve az alternatív és kísérleti művészetet. Két évvel később segített életre hívni a Magyar Független Kezdeményezést (MNI), amely a szlovák Nyilvánossággal az Erőszak Ellen (VPN) mozgalommal együtt koordinálta a rendszerváltó megmozdulásokat.
Még a szocializmus éveiben az elsők közt kezdeményezte, hogy holokauszt-emlékművet emeljenek Dunaszerdahelyen.
A holokauszt témaként művészeti alkotásaiban is megjelenik, de a kisebbségek helyzete, a jogérvényesítés és a társadalmi témák általánosan is gyakran feldolgozott témái közé tartoznak. 2014 óta a Pozsonyi Művészeti Egyetem professzora.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
