„Európai szemek eddig még sohasem látták, de az angyalok repülés közben már biztosan gyönyörködtek ilyen csodás tájakban” – emlékezett vissza arra a pillanatra David Livingstone, amikor 1855. november 17-én meglátta a mai Zimbabwe és Zambia határán elterülő, a brit uralkodóról Viktória névre keresztelt vízesést.
A szegény skót családban született Livingstone már tízéves korától egy pamutfonóban dolgozott napi 12 órában. Bár orvosi és teológiai végzettségével eredetileg Kínába készült misszionáriusként, 1840-ben hittérítőként Dél-Afrikába utazott, és szinte azonnal megkezdte azon területek felfedezését, ahova európaiak még nem jártak.
1843-ban egy oroszlánnal való találkozása során bal karja annyira súlyosan megsérült, hogy innentől kezdve már soha nem tudta használni a testrészt.
A kis híján végzetes oroszlántámadás (Kép forrása: Wikipédia/ Wellcome Collection gallery/ CC BY 4.0)
Sérülése ellenére felfedezőkedve töretlen maradt. Néhány évvel a Ngami-tó felfedezése után 1852-ben a kereskedelem, a kereszténység és a civilizáció terjesztésének reményében, a rabszolga-kereskedők ellehetetlenítésének szándékával indult el a Zambézi felső folyásától a folyó torkolata felé.
1855 novemberében megközelítette azt a helyet, amelyet a bennszülöttek csak „mennydörgő füst” néven emlegettek. A felfedező ámulattal tekintett le a világ legszélesebb vízzuhatagának mélyére, amelyet 1856-ban Viktória királynőről nevezett el.
A „mennydörgő füst” – Livingstone Viktória királynőről nevezte el a vízesést
A felfedező később a Nílus forrásának kutatására indult, miután azonban jó ideje nem adott életjelet magáról, a New York Herald 1869-ben a példányszám növelésének reményében megbízta újságíróját, Henry Morton Stanley-t Livingstone felkutatásával.
Amikor Stanley 1871. november 10-én egy, a Tanganyika-tónál található kisvárosban rátalált a felfedezőre, a legenda szerint csak egy – azóta már szállóigévé vált – kérdést tett fel: „Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém?”
Frederick Havill portréja a híres felfedezőről
A kontinensen élete során több tízezer – egyes becslések szerint összesen 46 ezer – kilométert gyalogló Livingstone 1873-ban halt meg maláriában vagy vérhasban. A szívét egy fa alatt temették el halála színhelyének közelében, testét pedig a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
