Az alapító Csereyné Zathureczky Emíliát ismerhetjük meg egészen közelről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum hétfőn megnyitott Újjászületünk! Csereyné – 200. című kiállítása által. A kétszáz éve született nemes asszony élete során számos nemes ügyet karolt fel és szolgált: támogatta a szabadságharcot, bújtatta a menekülőket, kiállt az árvízkárosultak mellett és nőegylet alapításában is részt vett, illendő tehát, hogy középpontba helyezzük személyiségét – hangzott el a kiállításmegnyitón.
Általában a férfiak vállalták az intézményalapítás feladatát, de történelmünk folyamán nem kevés nő akadt, akik nemes szándéktól vezérelve, befolyásukat és vagyonukat felhasználva a közjóra – kórházat, árvaházat, szegényotthont létrehozva – cselekedtek. Ilyen volt Szilvássy Carola, Gyarmathyné Hory Etelka, báró Szentkereszty Stefánia és Kálnoky Ludmilla. Jól illeszkedik ebbe a sorba Csereyné Zathureczky Emília is, aki elég erős és elszánt volt ahhoz, hogy a „székely népét megajándékozza egy múzeummal” – mondotta Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója.
Rá emlékezik a derűlátó Újjászületünk! című kiállítás: elődeink hite, hagyományainkhoz, önazonosságunkhoz való ragaszkodásunk tűnik ki belőle, választ ad a felmerülő kérdésekre, miként utal arra is, hogy az épületegyüttes teljesen megújult. „Arra világít rá a kiállítás, mi lehetett ennek a titokzatos asszonynak szívében-lelkében, amikor intézményalapításra szánta el magát? Hogyan tudott egy ötvenéves asszony élete delén túl, számos családi tragédia elszenvedőjeként egy tudományos intézmény megalapításáról álmodni, majd következetes munkával azt kivitelezni. Hogyan tudott a kiegyezés után mindössze nyolc évvel a lassan ébredező lelkekre hatást gyakorolni. Ahogy Csereyné életét tanulmányozzuk, egyre inkább meggyőződünk, hogy a múzeum alapítása nem volt egy diadalút, számos önző, kicsinyes, rosszindulatú közéleti szereplő próbálta akadályozni a nemes szándék létrejöttét. Csereynének köztiszteletben álló férfiakkal kellett sokszor megküzdenie igazáért egy olyan korszakban, amikor a nőknek társadalmi problémától függetlenül csak epizódszerep jutott” – fogalmazott Vargha Mihály.
Beke Mihály András, Magyarország csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja szerint is a magyar történelmi nagyasszonyok – Kanizsai Dorottya, a hős egri várvédő asszonyok, Zrínyi Ilona – sorába illeszkedik Csereyné Zathureczky Emília. A legszélesebb értelemben vett nemzetért tett akkor, amikor a szabadságharc idején pénzt és ékszereket gyűjtött a honvédség megsegítésére, zászlót és szalagot hímzett számukra, amikor kellett, szabadságharcosokat rejtegetett, majd megalapította a szentgyörgyi Jótékony Nőegyletet. Fő műve a Székely Nemzeti Múzeum 1875-ös megalapítása volt. Az nemcsak régi tárgyak gyűjteménye, hanem sokkal több: identitásformáló, -fenntartó és -erősítő intézmény. Egyszer egy csángó asszony azt mondta neki, nem ők őrzik a hagyományt, hanem a hagyomány őket – és ezzel csak egyetérteni tud. Igaz az a megállapítás a Székely Nemzeti Múzeumra is: megmaradásunk egyik záloga az – mondotta Beke Mihály András.
Hugyecsek Balázs, Vargha Mihály és Szőcsné Gazda Enikő
Varga Benedek, a Semmelweiss Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár igazgatója úgy vélte, fontos, hogy bármilyen gyűjtemény mögött legyen egy eszme is. Az Székely Nemzeti Múzeum mögött a nemzet eszménye húzódik meg, őrzi és képzi identitásunkat. A kiállításhoz csak gratulálni tud: átgondoltak a színek, a világítás, az elhelyezés, és természetesen lenyűgözőek a bemutatott műtárgyak, amelyek egyediségükkel hatást érnek el és kapcsolatot teremtenek a látogatókkal.
Szőcsné Gazda Enikő főmuzeológus, kurátor a kiállítást ismertetve úgy fogalmazott: a Székely Nemzeti Múzeum nagy adósságot törleszt azáltal, hogy kicsit megidézi Csereyné Zathureczky Emíliát. A Zathureczkyek családjáról szólva elmondta, Felvidékről kerültek Székelyföldre s váltak hamar széles körben elismertté és közkedveltté. A szülők mind a tizenkét gyereküket taníttatták, jó magyarrá nevelték, nem csoda tehát, hogy közülük országgyűlési képviselőként, forradalmárként, író-zeneszerzőként, egyházat támogatóként többen is beírták nevüket a történelembe.
Zathureczky Emíliának tragikus magánélet jutott: volt egy kérője, akibe szerelmes volt, de nem hozzá adták, volt hét gyermeke, akiket sorra mind eltemetett. Ezen a rengeteg fájdalmon és bajon mégis felül tudott emelkedni, és alkotó emberré tudott válni.
A kiállítás mondhatni kevés, mintegy hetven darabot tartalmaz, de azok zöme mind köthető Zathureczky Emília személyéhez, amelyek pedig nem, azok híres nemesi családok tulajdonában voltak egykoron. Hogy mennyire lenne elégedett a kiállítással a múzeumalapító? Minden bizonnyal tetszene neki, ami szeme elé kerülne, de azzal egészen biztosan nem, hogy családi viszonyait ennyire előtérbe helyezik – sokkal szemérmesebb és szerényebb volt ő annál – fogalmazott Szőcsné Gazda Enikő.
Végezetül Vargha Mihály köszönetet mondott a kiállítás létrejöttéhez hozzájáruló munkatársaknak – igazi csapatmunka volt –, s kiemelt közülük kettőt: a kurátort, Szőcsné Gazda Enikőt és a látványtervezőt, Hugyecsek Balázst.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
