A 16. század vége és a 17. század eleje volt az a korszak, amikor Anglia belépett a globális kereskedelembe, különösen a keleti területekre és az iszlám világra koncentrálva. Az angol kereskedelem, amely korábban főként Európára és a környező országokra korlátozódott, ebben az időszakban kezdett kibontakozni egzotikusabb területek felé is. Ez a változás két nagy jelentőségű kereskedelmi társaság, a Levantei Társaság és a Kelet-indiai Társaság megalakulásával kezdődött, melyek végül évszázadokon át rivalizáltak egymással, miközben mindketten óriási hatással voltak a brit, az európai és a világkereskedelem alakulására.
A levantei kereskedelem és az Oszmán Birodalom jelentős szereplővé válása a középkor végére tehető, amikor 1453-ban II. Mehmed szultán hadserege elfoglalta Konstantinápolyt, a Bizánci Birodalom központját. Ezzel a meghatározó eseménnyel az Oszmán Birodalom hatalmas területeket hódított meg a Közel-Keleten, és megszilárdította ellenőrzését a kereskedelmi útvonalak fölött, amelyek a Földközi-tengertől a Közel-Keletig húzódtak.
A Konstantinápoly elfoglalása után megnyíló új lehetőségek és az oszmánok kereskedelmi hegemóniája meghatározta az európai kereskedők jövőbeni lehetőségeit. Az Oszmán Birodalom folytatta terjeszkedését, és egyre több területet vont ellenőrzése alá a Balkánon, majd később Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Ezáltal az Oszmán Birodalom olyan hatalmi tényezővé vált, amely nemcsak katonai erővel, hanem gazdasági és kereskedelmi befolyással is rendelkezett.
A batáviai városháza 1682-ben
1516-ban az Oszmán Birodalom katonái elfoglalták Szíriát, majd 1517-ben Egyiptomot, ezzel tovább erősítették helyzetüket a Közel-Keleten. Az Oszmán Birodalom ezen területek megszerzésével még nagyobb kontrollt szerzett a fontos kereskedelmi útvonalak felett, különösen a Földközi-tenger keleti partvidéke mentén. Ezek a hódítások jelentős gazdasági és politikai előnyt biztosítottak az oszmánoknak, és nagyban befolyásolták a levantei kereskedelem alakulását.
A levantei kereskedelem, amely a Földközi-tenger keleti partvidékéről kiinduló kereskedelmi hálózatot foglalta magában, már évszázadok óta meghatározó szerepet játszott az európai és közel-keleti gazdaságban. A Levantei Társaság létrehozásának igénye a következő évtizedek során fokozatosan alakult ki, ahogy az európai országok kereskedelmi kapcsolatai egyre intenzívebbé váltak az Oszmán Birodalommal.
1592-ben I. Erzsébet angol királynő alapította meg a Török Társaságot, amely a következő évtizedekben Levantei Társaság néven vált ismertté. A Társaság célja az volt, hogy elősegítse Anglia kereskedelmi érdekeinek érvényesítését az Oszmán Birodalom területén, és biztosítsa a közel-keleti és földközi-tengeri térséggel való kereskedelem monopóliumát.
A Brit Kelet-Indiai Társaság tisztviselője keleti kényelemben
A Levantei Társaság elsődleges kereskedelmi tevékenysége a luxuscikkek, különösen a selyem, ribizli és egyéb egzotikus termékek importja volt. Ezek a termékek az Oszmán Birodalomból és a Földközi-tenger térségéből érkeztek, és Angliában gyorsan népszerűvé váltak. A Levantei Társaság kereskedői Aleppó városában, Szíriában, valamint az Oszmán Birodalom más jelentős kikötővárosaiban folytattak kereskedelmi tevékenységet.
A Levantei Társaság sikerét nagyban segítette a stabil és békés kapcsolat az Oszmán Birodalommal. A Társaság kereskedői igyekeztek elkerülni a konfliktusokat, és inkább a hosszú távú, békés együttműködésre törekedtek. Ez lehetővé tette számukra, hogy hosszú ideig fenntartsák gazdasági tevékenységeiket, és sikeresen kereskedjenek az Oszmán Birodalom területein.
A Levantei Társaság megalapítása után kilenc évvel, 1600. december 31-én, megalakult a Brit Kelet-indiai Társaság, amelyet szintén I. Erzsébet királynő hozott létre. A Kelet-indiai Társaság létrehozása részben válasz volt a holland és portugál kereskedelmi társaságok előretörésére, amelyek már jelentős befolyást szereztek az indiai és távol-keleti kereskedelemben.
A Brit Kelet-Indiai Társaság hajói Bombay kikötőjében
Az angol kereskedők felismerték, hogy ha versenyképesek akarnak maradni, közvetlen kapcsolatot kell kiépíteniük Indiával és Ázsia többi részével. A Kelet-indiai Társaság célja az volt, hogy közvetlen kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen India és a Távol-Kelet területeivel, megszüntetve a közvetítő kereskedelmet, amely addig a Levantei Társaság és más európai hatalmak uraltak. A Társaság különleges monopóliumot kapott az indiai kereskedelemre, amely lehetővé tette számára, hogy kizárólagos jogokkal rendelkezzen az Indiai-óceán térségében folytatott kereskedelemben, ám e jogok érvényesítését csak erőszakkal tudták elérni.
A Kelet-indiai Társaság nemcsak kereskedelmi társaságként működött, hanem saját hadsereget is fenntartott, amelyet katonai konfliktusokban vetett be, hogy biztosítsa gazdasági érdekeit. Ezzel szemben a Levantei Társaság inkább a békés együttműködést preferálta, így kereskedelmi stratégiáik jelentősen különböztek egymástól.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
