389 éve, 1635. november 13-án nyitotta meg kapuit Nagyszombaton (ma Trnava, Szlovákia) a Pázmány Péter esztergomi érsek által alapított egyetem, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) elődje.
Az 1570-ben Nagyváradon született Pázmány Péter a magyarországi ellenreformáció vezéreként korának egyik legfényesebb elméje volt. Külföldi tanulmányai során (csak harminchét évesen tért végleg haza Magyarországra) a skolasztikus gondolatrendszer mellett megismerte a protestáns tanokat, a kor vallási és politikai, kulturális és művészeti törekvéseit is, tudását idehaza magyar nyelven kamatoztatta.
Pázmány Péter mély teológiai jártasságról tanúságot téve, prédikációiban és vitairataiban sokakat térített vissza az elhagyott katolikus hitre, főművének is az Isteni igazságra vezérlő kalauz címet adta. 1616-tól töltötte be az esztergomi érseki tisztséget, és már akkor felismerte, hogy az oktatásnak rendkívüli szerepe van a nemzet fejlődésében és a katolikus hit terjesztésében. 1623-ban hozta létre Bécsben a magyar papnevelő intézetet, a Pázmáneumot, majd 1635-ben a nagyszombati egyetemet – ő maga ezt tartotta legnagyobb alkotásának.
A közvetlen előzmény az Oláh Miklós esztergomi érsek által 1566-ban létrehozott nagyszombati szeminárium átszervezése volt 1630-ban. A tervének megvalósításán munkálkodó Pázmány a leendő egyetem alaptőkéjét a II. Ferdinánd királytól kapott 40 ezer forint mellett (ezzel az összeggel az uralkodó tartozott Pázmánynak, aki 1632-ben római követségben járt, és útjának költségeit maga fizette) 60 ezer forint készpénzzel egészítette ki magánvagyonából. Pázmány Péter 1635. május 12-én Pozsonyban adta át Dobronoki György nagyszombati jezsuita rendházvezetőnek és Forró György tartományfőnöknek az Universitas Tyrnaviensis aláírt alapítólevelét.
Ebben az állt: „Minden más eszköznél előbbre valónak tűnt föl előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek”. Az alapítólevél bölcsészeti és teológiai fakultással számolt, kilátásba helyezve a jogi és az orvosi kar felállítását is.
Pázmány megkísérelte egyetemalapítási tervét Rómában jóváhagyatni, de a határozottan Habsburg-ellenes politikát folytató VIII. Orbán pápa – a jogi és orvosi kar hiányára való hivatkozással – megtagadta az elismerést. A magyar prímás ekkor II. Ferdinándhoz fordult, aki viszont készséggel felruházta az új egyetemet mindazokkal a jogokkal, amelyekkel a Habsburg Birodalom régi, híres univerzitásai rendelkeztek.
Pázmány jezsuita mintájú egyetemet kívánt alapítani, amely a katolikus vallás terjesztése mellett – az alapítólevél szerint – a magyar nemzet méltóságát, az ország kultúráját is szolgálja, és amelyet az egyház szolgálatára készülők mellett világiak is látogathatnak. A tanítást a nagyszombati jezsuitákra bízta, az egyetem szabályzatát is a jezsuita egyetemek gyakorlatát általános érvénnyel alakító 1599. évi Ratio studiorum szabta meg. Alapvető pedagógiai krédója szerint az előadásoknak az értelem gazdagítása mellett a vallásos jellem kialakítása a legfőbb feladata.
Az oktatás 1635. november 13-án kezdődött. A filozófiai kar először csak egyetlen logikatanárból állt, a hittudományit pedig, amelynek gerincét a skolasztikus teológia alkotta, csak a bölcsészeti kurzus után lehetett elkezdeni. A teológiai kar így csak a hároméves filozófiai kurzus után, 1638 őszén nyílt meg ünnepi külsőségek között. Pázmány Péter ezt már nem érhette meg, 1637 márciusában hunyt el Pozsonyban.
A katolikus megújulás mellett az ország kulturális felemelkedését is szívügyének tartotta az esztergomi érsek (Kép forrása: Wikipédia/ Thaler Tamas/ CC BY-SA 4.0)
A jogi kar 1667-ben kezdte meg működését, 1769-ben megindult az orvosképzés is. Ezzel az egyetem szervezete teljessé vált, létrejött az első klasszikus felépítésű, négy karral működő magyar univerzitás. A Mária Terézia által 1769 decemberében királyi egyetemmé nyilvánított intézményt 1777-ben helyezték át Budára, a királyi palotába.
A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után a volt jezsuiták mellett világi papok oktattak az egyetemen. II. József 1783-ban az egyetem három karát Pestre költöztette, a hittudományi kart pedig Pozsonyba, amely végül 1786-ban került Pestre. 1844-től a tanítás magyar nyelven folyt, sőt, 1895-től nők is beiratkozhattak az egyetemre, amely 1921-ben Pázmány Péter, majd 1950-ben Eötvös Loránd nevét vette fel. 1949-ben a bölcsészkar kettévált, és új karként létrejött a Természettudományi Kar.
1950-ben az egyetemről levált a hittudományi kar, és önálló egyházi főiskolaként folytatta működését, 1951-től az orvos- és gyógyszerészképzés is különvált. 2000-től az ELTE szervezetébe vonták a budapesti tanítóképző és a gyógypedagógiai főiskolát, majd az így kialakult nyolc kar a közelmúltban tovább bővült a Gazdaságtudományi Intézet felállításával.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
