Nyitókép: Facebook, Gubík László oldala
Egy még csak hivatalos formát sem öntött, tárcaközi egyeztetésre sem bocsájtott, Bugár Béla által a liberális, progresszív média, és a Magyar Szövetség politikailag zöldfülű elnöke segítségével nagyra fújt lufi repkedett a fejünk felett az elmúlt napokban.
Ez a lufi hétfőn, november 11-én végérvényesen kipukkadt. Azt, amit Gyimesi György október 16-án egy csokor virág kíséretében a törvény előkészítéséért felelő miniszternél, Martina Šimkovičovánál elért, 3 héttel később Szijjártó Péterrel, majd Berényi Józseffel, a legvégén pedig Horony Ákos kisebbségi kormánybiztossal is közölték.
A szlovák nyelvtörvény készülő módosítása nem a magyar nyelvhasználat ellen irányul, nem fogja sérteni a felvidéki magyar status quót, Szlovákiának pedig nem érdeke a Magyarországgal való jó viszony felrúgása. Kész, ennyi. Tiszta beszéd. Haza is lehet menni, az előadás véget ért.
Berényi is tárgyalt Blanárral a nyelvtörvényről
Csakhogy az egész nyelvtörvény-ügynek több fontos tanulsága is van, amiket érdemes csokorba szednünk. Egyrészt azért, hogy az érintettek a hibákból tanulhassanak, másrészt azért, hogy a választópolgárok is lássák, ki milyen politikusi képességekkel, személyiséggel, jellemmel rendelkezik. Levonva belőle a kellő konzekvenciákat.
A Magyar Szövetség és tapasztalatlan elnöke, Gubík László nem tudta kihasználni a helyzetet. Ellenkezőleg: pártja és ő maga is vesztett az egész ügyön. A következők miatt:
1. Gubík László csőbe lett húzva Bugár Béla, majd a progresszív, liberális felvidéki magyar sajtó által. Gyimesi György iránti féltékenysége, a legnépszerűbb felvidéki magyar politikussal szembeni bosszú felülírta a politikusi óvatosságot. Bele is sétált szépen a csapdába. Hogy konkrétan hol, mivel és miért, azt Komjáthy Lóránt remek írásában fejtette ki.
2. A Magyar Szövetség még anno Forró Krisztián ambíciójából kapocs szerepre törekedett a szlovák-magyar viszonyban. Gubík László ezt az örökséget felvállalta, hangsúlyozva, hogy nekik mindenkivel meg kell találniuk a közös hangot a magyarság ügyeinek érdekében. Nos, az államnyelvtörvény pont egy ilyen ügynek ígérkezett. Gubík mégis leszerepelt. Nemhogy kapocsként nem tudott fellépni, de Gyimesi György, Szijjártó Péter, Berényi József és Horony Ákos mellett ő lett az egyedüli, aki politikai cirkuszt volt képes csak csinálni a témából. Egyetlen érdemi tárgyalásra, tanácskozásra sem futotta erejéből a szlovák kormányzat egyetlen kompetens szereplőjével sem. Maradt neki a terelés, ködösítést, mellébeszélés. Egyszóval, alkalmatlannak bizonyult. Bővebben minderről szintén Komjáthy Lóránt értekezett a Körképen.
3. Gubík László a rá jellemző pökhendi, pimasz, nagyotmondó stílusában feleslegesen beleállt a témába. Az ajándékba kapott ügybe azonban beletörött a foga. Hasonlóan, mint anno a himnusztörvénykor is a Bugár vezette hidasoknak. Gubíkot beárazták, mégpedig olyannyira, hogy Szijjártó Péter, aki munkaköréből adódóan igyekezett megtartani a „stratégiai partner“ tapasztalatlan vezetőjét, inkább kamerák elé sem állt vele. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarország külgazdasági és külügyminisztere, aki általában, ha Pozsonyban jár, meglátogatja a Magyar Szövetség székházát, témát szolgáltat és sajtótájékoztatót tart. Hogy ezzel is próbálja vízfelszín felett tartani a folyamatosan süllyedő (lásd közvéleménykutatások) érdemi országos politikára egyre inkább képtelen partnerét.
Így tett Berényi, Menyhárt és Forró esetében is. Gubík azonban hoppon maradt, bár még a minden protokollszabályt felrúgó világos, nyári öltönyét is felvette. Érthető Szijjártó óvatossága, hiszen Gubík meggondolatlan, önmagát romboló nyilatkozatai után túl nagy kockázat lett volna a közös sajtófellépés.
4. Mi több, Gubíknak csapatot sem sikerül kiépítenie, hiszen láthatóan ezúttal nem a teljes országos vezetés (mint általában), hanem csak egy szűk kör fotózkodhatott Szijjártóval.
Szijjártó Péternek akarva-akaratlanul, de sikerült lekiskorúsítania felvidéki partnerét
Hiszen amikor a külügyminiszter így fogalmaz:
„Most Szlovákiában zajlik egy a nyelvtörvény módosítását célzó törvényalkotási folyamat, melynek kapcsán már idejekorán megkezdtük a párbeszédet. Többször egyértelmű megerősítést kaptunk arra nézvést, hogy a törvényjavaslat céljai között nem szerepel a kisebbségi nyelvek használatának korlátozása. Ennek biztosítása érdekében folyamatos konzultációt tartunk fenn a felvidéki magyarokat képviselő párt, a Magyar Szövetség közelmúltban megválasztott új vezetőségével”
Akkor a diplomácia nyelvén valójában a következőket mondja: Folyamatos párbeszéd volt köztünk és a szlovák kormányzat között. Blanárék biztosítottak bennünket arról, hogy nem tervezik a magyar nyelvhasználat korlátozását. Gubíkék mégis össze-vissza beszéltek, Bugár Béla és a liberális, progresszív média hasznos idiótáiként viselkedtek. Így kénytelenek vagyunk folyamatosan konzultálni a Magyar Szövetséggel is, hogy ne beszéljenek hülyeségeket. Ennyi az üzenet, melynek valóságalapját erősíti – mint írtuk fentebb – hogy a közös Gubík-Szijjártó sajtótájékoztató is elmaradt.
5. A nyelvtörvény-ügy legfontosabb tanulsága, hogy kiderült, a Magyar Szövetség új vezetése Gubík Lászlóval az élen nem alkalmas a felvidéki magyarok érdekképviseletére.
Amikor ugyanis égett a ház (legalábbis a lufira ez volt írva), akkor kinek kellett sietnie eloltani a tüzet? Gyimesinek, Szijjártónak, Berényinek és Horonynak. Ők voltak az egyedüliek, akik tárgyalás útján tudták tisztázni a szlovák féllel a valós helyzetet és kaptak ismételten egészen egyértelmű garanciákat arra vonatkozóan, hogy a nyelvtörvény nem a magyarok ellen irányul. Gubík ennek ellenére rágógumiból csinált csúzlit. A külügyminiszter jött a hírrel, hogy nincs ellenség, ennek ellenére Szijjártó még ki sem lépett a székházból, Gubík ezután is csak ismételgette és ismételgette saját narratíváját. A hamisat.
Adja magát a kérdés, hogy miben tudna érdemben eljárni választói érdekében, ha egy ilyen ügyben sem jut semmire üres sajtótájékoztatón kívül? Hol van itt a kapocs szerep? Mi szükség Gubíkra? Mi szükség a Magyar Szövetségre? Hisz láthattuk, hogy ha kell, Gyimesi György, Szijjártó Péter, Berényi József, Horony Ákos azok, akikre számíthatunk.
A végére pedig egy epés megjegyzés: Ha már sikerült így eloszlatni a viharfelhőket a szlovák nyelvtörvény körül, érdemes lenne elkezdeni élnünk legalább a már meglévő, és azokat gyakran figyelmen kívül hagyó nyelvi jogainkkal. Többet érnénk vele, mit a Gubíkhoz hasonló tapasztalatlan politikusok és a jó magyar-szlovák viszonyt rombolni igyekvő Napunk, Új Szó, Paraméter, Bugár Béla blődségeivel foglalkozunk. A nyelvtörvény-ügy ugyanis a politikailag az egyik legkönnyebben felhasználható téma. Mint az elmúlt napokban mindannyian láthattuk.
A magyarság érdekében nem az a tét, hogy ki tud hangosabban csaholni, hanem hogy ki hozza a megoldásokat.
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »