Szent Mártonnak, a pannonhalmi monostor és bazilika védőszentjének ünnepén tartották a Pannonhalmi Főapátság által meghirdetett Bazilika 800 emlékév záró szentmiséjét. Matteo Maria Zuppi bíboros, a Szent Márton-hét vendége a liturgia keretében Pannonhalma hivatásáról beszélt. November 11-én együtt ünnepelt a bencés gimnázium teljes közössége.
Matteo Zuppi, a béke, az irgalmas, befogadó, szerető Egyház követe volt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Szent Márton-hetének vendége, valamint az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka.
Hivatását a bíboros a 70-es években Rómában, a hárommilliós metropolisz peremén, a rászorulók között szolgáló Sant’Egidio közösségben kapta. Matteo Zuppi bíboros ma Bologna érseke, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, s a békéért való munkálkodása révén Szent Mártonnak, a béketeremtés szentjének mai utóda.
Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát a szentmisén külön köszöntötte Michael W. Banach érseket, Magyarország apostoli nunciusát; Várszegi Asztrik emeritus főapátot; Szemerei Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökét; Soltész Miklóst, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárát; Szőke Pétert, a Sant’Egidio közösség regionális felelősét; Boldvai Márton Bertalan csornai premontrei perjelt; a tihanyi, a győri, a bakonybéli, a budapesti bencés testvéreket, a bencés intézmények képviselőit, a bencés nővéreket.
– idézte a főapát Sulpicius Severust, a monostor védőszentjének krónikását.
és Krisztust keressük a szegényekben, a testvérekben, az igében, az Eucharisztiában – mondta Hortobágyi Cirill.
Matteo Zuppi a temploma felszentelésének nyolcszázadik évfordulóját ünneplő Pannonhalma hivatásáról beszélt: Pannonhalma mint „lelki emlékmű”, mint a „testvériség hídja” segít megérteni, mi az, ami lényeges és ami egyúttal mindig láthatatlan.
E házban – hivatásának megfelelően – találkozik egymással a spirituális és az emberi, kikötőre talál, befogadásban és iránymutatásban részesül az „élet oly sok hajótöröttje”. Ez a ház ellenáll a „nagyképű és vakmerő individualizmusnak, amely azt hirdeti: „szabadítsd meg magad”.
– fogalmazott a bíboros.
Az „apátság lámpatartóra helyezett lámpás”, amely képes reményt adni, felemeli tekintetünket a nyomorúságból, és arra ösztönöz, hogy ne legyünk középszerűek, ne igazodjunk a világ szelleméhez, ne redukáljuk az evangéliumot az egyéni jólét egyik termékévé a sok közül, amelyek csak illúziókat, törékenységet és függőségeket teremtenek. Pannonhalma „befogadó ház, nyitott ajtó” mindannyiunk számára, akik életet, jövőt és örökkévalóságot koldulunk.
A bíboros így biztatta az ünneplőket: „bár sohasem tudhatjuk, hogy ki kopogtat az ajtón, mégse féljünk tőle, ahogyan Szent Márton sem nem félt, s nem ítélkezett, és nem mutatott közömbösséget sem. Krisztus szemével látott, tudta, hogy
A monostor közel van a történelemhez és az igazi élethez, az ellentmondásokkal teli és szenvedő emberiséghez. A testvériség, a párbeszéd, az igehirdetés konkrét helye, amely utat mutat, hogy megtanuljunk egész lelkünkkel szeretni. Itt, a testvériség közösségében meghallgathatjuk Istent és felebarátunkat.
Matteo Zuppi felhívta a figyelmet arra, hogy Pannonhalma itt, Európa szívében a kontinens legmélyebb gyökereit képviseli. A szentség, amit megjelenít, mindig „túllépett a határokon, s az egyetlen olyan nyelvet beszéli, amely megsemmisíti a megosztottságot, és mindenki szívét ismerős szavakkal megszólítva valósítja meg az igazi globalizációt, ami egyesít, nem pedig elszigetel”.
A „béke követe” arra figyelmeztetett, hogy „Európában megjelentek az ellentétek, fellángolt a nacionalizmus és az ítélkezés, a kommunikáció hangneme elmérgesedett. Tanúi vagyunk annak, hogy a politika a problémák megoldása helyett inkább az indulatokat szítja, megfeledkezve a háború borzalmai után elért érettségről, s visszafejlődve egyfajta háborús infantilizmusba. Ezért újra fel kell fedeznünk az alapító atyák által képviselt európai lelkületet, amely képes volt saját korán, a nemzeti határokon és a közvetlen szükségleteken túlra tekinteni”.
Matteo Zuppi Ferenc pápa kérdésére emlékeztette a jelenlévőket: „A meggyötört Ukrajnára gondolva is felteszem magamnak a kérdést: hol vannak a békéért tett kreatív erőfeszítések?” Szent Márton példája alapján adott választ:
Igazi emberséggel, örömmel közvetítsük Isten jelenlétét a sivatagban, ahol oly sokan keresik a vizet, amire rászorulnak, és amiről a szomjúság nem enged megfeledkeznünk.”
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
