Egy egészséges társadalom az elődök felhalmozott, megőrzött tapasztalatát, hagyományát megbecsüli, mert tudja, hogy meríthet abból. Az a szellemi kincs, amelyet az emberiség létének fenntartása, kibontakoztatása érdekében kifejlesztett, a keresztény szimbólumoknak a szinte újrafelfedezett valóságaként, a mai kor kihívásaira alkalmazható értelmezésként segíthet a ma emberének, egy a természethez és embertársaihoz való igazabb viszony kialakításában, egy teljesebb, boldogabb élet megteremtésében.
Vissza kell nyúlnunk tehát a keresztény hagyomány spirituális, szimbolikus elemeihez. Vissza kell adni eredeti jelentésüket, amelyek a jelenkor kavargó, kommersz, káoszba hanyatló világából megmutatják az utat egy végtelen és örök világ felé. Ahogyan ezt láttatja az égig érő fa, a világfa szimbóluma, amely kifejezi az ember és egy fölötte álló transzcendencia egységét.
Üzenet ez az ősi múltból arra nézvést, hogy van fölöttem egy végtelen hatalom, amely felé az emberi lét, a földi élet törekszik.
Az utolsó hetven év alatt az emberek által létrehozott szakrális emlékeket: keresztek, szobrok, kőképek, stb. „sikeresen eltüntették”, elsősorban beltéri központi, köztéri helyekről.
A határbeli emlékjelek szintúgy tönkrementek, ezeket inkább az idő vasfoga rombolta le, benőtte a gyom, főleg a parlagon heverő földeken, erdőkben, utakon. Gazdátlanok lettek, ahogy a hit ereje is elhagyta az embereket.
Helytörténeti kutatók mindig voltak, még ma is vannak, s reméljük lesznek is, mert a föld szakrális, történelmi kincseiből még sok van a föld alatt, mezőn, réten.
Így találtak rá a begyomosodott földterületen a párkányi határban is a becslések szerint több mint kétszáz éves keresztre a korpusszal együtt, nagyon romos állapotban.
Bréda Tivadar a helyi plébániával megegyezve arra a döntésre jutott, hogy megmentik az egykori határbeli keresztet, és a plébánia előtti térre helyezik.
S mivel a kereszt felújítása sok munkát igényel, és nem kevés befektetést, ezért adománygyűjtést hirdettek a templomban, sajtóban, hirdetésekben.
Mindezt most ősszel indították. A keresztet már elszállították a szobrász műhelyébe, ahol az elsődleges munkálatokat elkezdte a művész.
Ad Dominum (Fotó: Bréda Tivadar)
November 10-én a Szent Imre herceg-templomban jótékonysági koncertet hirdettek, a városban működő kórusok közreműködésével. A vasárnap esti szentmisére megtelt a templom. Három magyar kórus jelezte a fellépését.
A koncert Draskóczy László Áldjon meg téged, áldjon az Úr művével kezdődött. Az AD DOMINUM plébániakórus,alig két éve működik, a nánai Dorna Mónika vezetésével. Már több sikeres fellépés van mögöttük, s minden hónap első péntekén ők éneklik végig a szentmisét a párkányi templomban. Repertoárjukon ezúttal latin és magyar szenténekek szerepeltek.
Szivárvány (Fotó: Bréda Tivadar)
A CSEMADOK Párkányi Alapszervezetének SZIVÁRVÁNY vegyes kara több mint harminc éve működik a városban. Számos hazai és magyarországi fellépés van mögöttük. A helyi rendezvények állandó szereplői. Vezényelt Hanza Rolanda. Műsorukon egyházi, nemzeti dalok, népdal, és a Te Deum hangzott fel.
A STILLA PECTUS Kamarakórus Papp Katalin vezényletével szintén több mint negyven éve működik. Több nemzetközi fellépés, sok-sok siker és elismerés van mögöttük. Szólóénekeseik Janszo Orsolya és Szilágyi Szilvia voltak. Mindhárom előadott mű egyházi volt: Szokolay Sándor: Ima rontás ellen; Bárdos Lajos: Szent Imre herceg; Andrew Lloyd Webber Pie Jesu.
A hallgatóság vastapssal jutalmazta a műsorukat. A befejező összkari énekben Kodály Zoltán Esti dal c. műve hangzott fel.
Mind a párkányi kezdeményezés, mind a közelmúltban Nánán a Csemadok által felújított temetői kereszt reményt ad egy letűnt világ lelki megtartó erejének a megújhodására.
Mert Krisztus keresztje az isteni dicsőség és a győzelem jele, a megváltás, az üdvösség biztosítéka.
Stilla Pectus (Fotó: Bréda Tivadar)
Az est végén Fóthy Zoltán esperesplébános örömét és köszönetét fejezte ki a csoportoknak a fellépésért, s egyben köszönetet mondott a szép létszámban megjelent hallgatóságnak is.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
