Mi legyen a medvével? Köteles Szabolcs2024. 11. 08., p – 17:53
A barna medve az egyik legnagyobb termetű szárazföldi ragadozó. Vadon él, de az elmúlt évek során Szlovákiában egyre közelebb került az emberhez. Vagy az ember került közelebb hozzá? Van megoldás a medvekérdésre? Suba Imrét, a Szlovák Vadászkamara igazgatóját kérdeztük.
A barna medve a mi csúcsragadozónk?
Így van, hiszen nincs természetes ellensége. A kifejlett hím területe nagyjából harmincezer hektár, tehát egy kisebb járásnyi területet felölel, s itt nem tűr meg más medvét maga mellett. Legfeljebb egy nőstényt, amely párzásban van, ezáltal a hím szaporodását biztosítja. Vagyis a medve csúcsragadozó, egyetlen ellensége az ember.
De a szlovák törvények védik a medvét…
A fenntartható gazdálkodásnak vannak bizonyos alapelvei, amelyeket megszegtünk Szlovákiában: néhány faj nagyobb figyelmet és védelmet kap, mint a többi, s ez gyakran érzelmi alapon történik. Mi, vadászok, sem gondoltuk volna, hogy mára oda jutunk, ahol Románia is tart: a barna medve túlzott védelme emberéletekbe kerül.
Minek köszönhető ez a kitüntetett figyelem? A medve túl „cuki”?
A nyestkutya és a mosómedve is cuki, és a medvebocsokkal is ez a helyzet. Mégsem ajánlott házi kedvencet csinálni belőlük, hiszen egy ereje teljében lévő hím vagy egy bocsait védő nőstény félelmetes vad. A barna medvét nálunk az 1920-as években a túlvadászat miatt a kihalás fenyegette, de mára megfordult a helyzet. Jelenleg azt kell szem előtt tartani, hogy mi a jó az állatnak, nem érzelmi alapon dönteni ezekben a kérdésekben.
A medvének mi volna jó?
Ha nem háborgatnánk őket a természetben. A nyolcvanas-kilencvenes években ez így is volt. Nem zavartuk egymást. Elegendő medve volt, és a természetbe sem avatkoztunk bele annyira, mint manapság.
Például azzal, hogy hotelek épülnek ott is, ahol nem kellene?
Egyre kisebb az élettere a vadnak. De az is óriási probléma, hogy mi, emberek, mikor és hogyan vagyunk jelen a természetben. A Tátrában például tavasszal a zergék ellési időszakában le kellene zárni bizonyos turistaösvényeket, de az ilyen kezdeményezések gyakran negatív visszhangokkal találkoznak, ezért kevés szabályozás valósul meg ténylegesen.
A gombászás ma már veszélyes kedvtelésnek számít? Nemrég a liptói Hibbe környékén egy gombászon ejtett halálos sebet egy medve.
Nem állítom, hogy a gombászok korábban ne találkozhattak volna medvével, de ennek ma sokkal nagyobb az esélye, mint egykor. A medvék agresszívek lehetnek, ha embert látnak, hiszen veszélyeztetve érzik a territóriumukat és a táplálékukat.
Túl sok a medve?
A hibbei eset után a község polgármestere azt nyilatkozta, hogy három falu kataszterén belül ötven medvét számoltak össze. Ez nagyon magas szám.
Mi a megoldás?
Jelenleg ún. bevetési csoportokkal igyekeznek orvosolni a felmerülő problémákat. Ezeknek az egységeknek tagjai vadászok is, akik arra szerződnek, hogy ha valahol konfliktus alakul ki a medvepopuláció és az ember között, ott közbelépnek. De ezek csak részleges megoldások.
Mi hozna tényleges változást?
A fenntartható gazdálkodás alapja, hogy ismerjük az egyedszámot, s ez alapján meg tudjuk állapítani, mi az a mennyiség, amely elegendő a populáció túléléséhez. Ha ehhez képest több van a medvéből, akkor csökkenteni kell a populációt, ha pedig kevesebb – mint ahogy a huszadik század első felében volt –, akkor fokozottabb védelem alá helyezni. Szlovákiai viszonylatban ma rekordmennyiségről beszélhetünk, soha nem volt még ennyi barna medve a térségben.
Tudhatók pontos adatok is?
Tíz évvel ezelőtt a vadászati statisztikák nagyjából kétezer egyedről adtak számot. Azóta ez a szám növekedett. Ehhez fontos hozzátenni, hogy korábban a nőstény 1-2 bocsnak adott életet, ma nem ritka a 3-4 utód sem. Jelenleg nagyjából háromezer példányra becsüljük a barna medvék számát Szlovákiában, vagyis a legsűrűbb medvepopulációval rendelkező országnak számítunk a világon. Összehasonlításképpen: a nyolcvanas-kilencvenes években, amikor még nem volt ennyi medvetámadás a térségben, nagyjából ötszáz medvével számoltunk.
Máshol is úgy szabályozzák a medvepopulációt, hogy kilövik a „felesleges” példányokat?
Svédországban, ahol szintén nagyjából háromezer példányról beszélünk – de sokkal nagyobb területen –, évente ötszáz állatot lőnek ki. Ezáltal a medve nem terjeszti ki a saját területét, nem jár be a városokba táplálékért, a vidéki emberek pedig elfogadják a medvék létét. A svédek ennek is köszönhetik, hogy nem kerültek olyan helyzetbe, mint például Románia, ahol szintén túlszaporodtak a medvék, csakúgy, mint nálunk, s a feldühödött gazdák mérget vetnek be ellenük. Ez hosszú és fájdalmas szenvedést jelent az állatnak. Mi, vadászok, megadjuk a tiszteletet a vadnak.
Bármely vadász képes medvét ejteni?
A medve fokozott tiszteletet élvez a vadászok körében. Nem minden vadász jut el oda, hogy medvét ejtsen, de ha megtörtént, az a megfelelő tiszteletadással történt. Időnként durva támadásokat kapunk a természetvédők irányából, holott mi, vadászok, csak végrehajtói vagyunk annak, amit az állam jóváhagy. Voltak kollégák, akik elutasították a barnamedve-bevetési csoportba való belépést, ezáltal pedig a problémás példányok kilövését, mert féltek egyes természetvédelmi csoportok bosszújától.
Úgy tűnik, nem a probléma megoldása felé haladunk.
Már tíz évvel ezelőtt is látszott, hogy merre tartunk, de akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig nem lesz megoldás a helyzetre. Szoktam mondani, hogy majd akkor kezd az aktuális kormány foglalkozni a kérdéssel, ha a medve már Pozsonyban lesz. Jelenleg is csak tűzoltás folyik, pedig ide rendszerszintű megoldás kell a fenntartható gazdálkodás elveit követve. Más fajokat is érint a kérdés, gond lesz például a hóddal vagy az örvös galambbal. De visszatérve a medvéhez: nem tudom, hány embernek kell még meghalni ahhoz, hogy végre megoldódjon a medvekérdés Szlovákiában.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 29-i számában jelent meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
