Ijesztő látni, mi mindent tud megváltoztatni a világban, Európában egyetlen vezetőcsere az Egyesült Államokban. Nem csak azzal szembesülünk, hogy milyen óriási hatást gyakorol közvetlen környezetünkre és közéletünkre egy több ezer kilométerre lévő ország politikája, de, ami talán fontosabb, a változások önmagukban is megmutatják, hogy milyen brutális méretű, kiterjedt és ütőképes az amerikai a demokrata-globalista elit hálózata.
Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter bejelentette, hogy indulna a lengyel elnökválasztáson. Ezt az amerikai elnökválasztás másnapján, délután tette meg, mikor már egyértelmű volt, hogy Donald Trump republikánus elnökjelölt győzelme megkérdőjelezhetetlen. Magyarul: külügyminiszteri pozíciója tarthatatlanná vált, ezért megpróbálja az elnöki székbe kimenteni magát.
Sikorski ugyanis többször is nyíltan Biden és a demokraták javára vagy épp Trump kárára nyilatkozott, mind külügyminiszterként, mind korábban EP-képviselőként. De közel sem volt olyan durva és radikális, mint felesége, Anne Applebaum amerikai újságírónő, aki a The Atlantic hasábjain októberben azt írta a most megválasztott amerikai elnökről: „Trump úgy beszél, mint Hitler, Sztálin vagy Mussolini”. Ez volt az egyik fő narratívája a Demokrata Pártnak a választási kampány során.
Teljesen világos, hogy a januárban felálló új Trump adminisztráció külügyminiszterével Sikorskinak ezek után igencsak nehéz lenne jó kapcsolatot fenntartani, márpedig Lengyelország legfontosabb szövetségese az USA, haderejét és saját biztonságát az amerikaiak elkötelezettségére építette fel.
Sikorskinak tehát lőttek.
Érdemes lesz figyelni a következő napok eseményeit Európában is. Ugyanis Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a nyár végén nem véletlenül halasztotta az új Bizottság biztosainak kiválasztását és bemutatását. Nem véletlenül. Az EU-nak jó kapcsolatokra kell törekednie a leendő Trump-adminisztrációval, és azok a biztosjelöltek, akik túlságosan Trump-ellenes nyilatkozatokat tettek, most a lista végére kerülhetnek. Például ilyen Kaja Kallas korábbi észt miniszterelnök, jelenleg az EU külügyi biztosi pozíciójának várományosa.
A német koalíció is beleremeg az amerikai elnökválasztásokba. Nyilvánvaló, hogy miután Németország teljesen alárendelte magát az USA akaratának az elmúlt években, és jócskán tönkretette saját versenyképességét a szankciós politikával, most aggódhat amiatt, hogy a németekkel keményen bánó Trumpot hogyan fogják kezelni.
Az biztos, hogy a balliberális Zöldekkel a kormányban nehéz lesz Trumpot jobb belátásra bírni, vagy kompromisszumot kiharcolni vele. Trump győzelmi beszéde után a Zöldek már arról beszéltek, hogy az USA nem szövetséges többé. Ez az ideológiai radikális és meggondolatlan magatartás a német gazdasági elitet már régóta irritálja, és most már nem is fogja eltűrni. Nem véletlenül merült fel az amerikai elnökválasztások előtti hétvégén, hogy előrehozott választások jöhetnek Németországban, mert a kormánykoalíció szétesőben van.
A fenti példák tökéletesen mutatják, milyen aránytalanul nagy hatással van ránk az Amerikai Egyesült Államok belpolitikája. És a felsorolásból szándékosan kihagytuk Ukrajnát és a háborút.
Mit jelent Trump győzelme?
Trump győzelme azt jelenti, hogy a globalista elit csatát vesztett, fájdalmas sebet szerzett, de a háborút még veszítette el. A globalisták progresszív hálózatán azonban már látni lehet a repedéseket, amelyek egyre nagyobbak.
Donald Trump globális ellenszélben győzött az Egyesült Államokban. Ellene volt a sajtó, a progresszív NGO-k sora, az Amerikába küldött brit aktivisták százai, az európai politikusok zöme. Ennek ellenére a választások előtti héten borítékolható volt, hogy egy korszak véget ér a globalisták számára.
Trump 2016-os győzelme után Soros György kijelentette, hogy lövészárokháborút fog folytatni Trump ellen. Ez a taktika célravezető volt, és Biden 2020-ban győzött, de nem a demokraták politikája miatt, hanem mert ő nem Trump volt. Most Kamala Harris ugyenebbe a taktikába belebukott.
A demokratákkal együttműködő globalisták jól kiépített hálózata megremegett. A Los Angeles Times nem volt hajlandó állást foglalni az elnökjelöltek támogatását illetően. Az USA egyik legmérvadóbb lapja, a The Washington Post úgyszintén elutasította, hogy bármelyik jelölt mögé felsorakozzon.
De nem csak a sajtó roppant meg. A Facebook és a Youtube vezetősége is kénytelen lesz átértékelni a cenzúra gyakorlatát, leginkább azért, mert nem ők, hanem Elon Musk és az X állt a jó oldalra.
Trump győzelme megrengeti a globalista elit meghosszabbított kezeként működő politikusok és intézmények pozícióit, és cserék lesznek. Főleg azt követően, hogy Európában a jobboldali pártok térnyerése önmagában is stratégiaváltásra kényszerített egynémely országvezetőt, sőt, magát Ursula von der Leyent is.
Magyarország európai pozíciója megerősödik. Magyarország lett az az ország, amelynek miniszterelnöke jelenleg nem csak a kínai elnökhöz, de az amerikai elnökhöz is bejáratos. Magyarul: Európa bármilyen utat választ magának, azt Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel is egyeztetni fogják az eddigi igencsak nagymellénnyel okoskodó nyugati hatalmak.
Robert Fico szlovák kormányfő nem tévedett túl sokat, mikor arról beszélt, hogy Trump győzelme a progresszivizmus bukása. Annyit talán pontosítani kellene, hogy nem bukásról, hanem súlyos térvesztésről van szó. A kérdés most a következő:
Mi jön most?
Először is, meg kell várni január 20-át, Trump elnöki beiktatását. Addig még Joe Biden az elnök, aki viszont érdemi döntést (elvileg) nem hozhat a világ sorsát illetően.
Aztán megalakul az új Trump-adminisztráció, és elkezdődik egy ideológiai irányváltás. Ekkor fog kiderülni, mennyi muníciója maradt a Soros-birodalomnak és a többinek a fent említett lövészárokháború folytatásához. Az is lehet, hogy a radikális ideológiától átfűtött, embert emberrel szembeállító, egymás gyalázásával járó viták és közhangulat megszűnik. A politikai retorika józanabb, kevésbé uszító hangvételre vált át. A családpártiakat többé nem gúnyolják klerikális fasisztának, a genderideológia iskolai terjesztőit pedig nem kiáltják ki nemzeti hősnek. Talán szoknyás kandúrokat sem lesz kötelező minden szakmai féltétel nélkül pozíciókba kinevezni.
Európa azonban így is vajúdni fog. A Biden-adminisztráció belement egy háborúba Európában, amelynek árát a Trump-adminisztráció nem akarja majd megfizetni, de azt sem hagyja majd, hogy a konfliktust Európa maga és a saját érdekei szerint zárja le (megjegyezzük, erre a mai brüsszeli és nyugat-európai elit alkalmatlannak is tűnik).
Európa tehát fizetni fog. Fizetni fog az amerikai katonai és szövetségi védelemért, több fegyvert kell vásárolnia, le kell mondania munkahelyei egy részéről.
Ugyanakkor esélyt kap, hogy olyan politikusokat termeljen ki, akik ügyesebben, megfontoltabban és okosabban végzik a dolgukat, és talán néhány év múlva sikerül javítani a kontinens gazdasági helyzetén. A jelenlegi Európa ezt a dilemmát nem tudta elkerülni – sem Trumppal, sem Trump nélkül.
Fontos, hogy felértékelődnek a nemzetállamok, és a fő csapásirány a szuverenitás lesz. Ez is számtalan buktatót rejt. Benne van az EU, mint intézmény végelgyengülése, és benne van az is, hogy könnyebben fordítják egymás ellen a kisebb országokat. Az előbbi elkerülhetetlen (Trumppal vagy nélküle, de bekövetkezik), az utóbbi elkerülhető.
Itt kell majd ügyesnek lennie Közép-Európának, hogy viszonylag egységes blokkot tudjon kialakítani, olyat, amely saját szuverenitása és gazdasága védelmében, ha kompromisszumok árán, de képes a térséget megvédeni. A lengyelek elvesztettük, a megboldogult Osztrák-magyar Monarchia területén fekvő országok szövetsége feldereng.
Hamarosan nem az lesz a kérdés, hogy hogyan kezeljék a tagállamok Brüsszelt úgy, hogy az a szuverenitásukat szolgálja, hanem az, hogyan alakítsanak ki szoros, csoportos, több oldalú együttműködést egyes országok egymással még azelőtt, hogy az EU eljelentéktelenedik és sem nyilatkozataival sem szabályaival nem törődik már senki Európában…
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
