Élő színháztörténelem – ez a képzet körvonalazódik előttünk, amikor elolvassuk Lőte Attila: Elsuhant esztendők – Egy színész jegyzetei a közönségnek című kötetét. A Napkút Kiadó által közkinccsé tett alkotás az eltelt bő hat évtized színművészeti históriáját ragyogtatja elénk személyes vallomásként.
Lőte Attila – facebook
„Egyre jobban érzem, hogy csak az egyszerűség, az értelem, az őszinte beszéd, ami érdekel. Hogy csakis ezen fogalmak mentén kell és érdemes és szabad élni” – fogalmazza meg lényegbevágó sorstapasztalatát a színművész.
Élő színháztörténelem – ez a képzet körvonalazódik előttünk, amikor elolvassuk Lőte Attila: Elsuhant esztendők – Egy színész jegyzetei a közönségnek című kötetét. A Napkút Kiadó által közkinccsé tett alkotás az eltelt bő hat évtized színművészeti históriáját ragyogtatja elénk személyes vallomásként.
Rengeteg érték keletkezett a nehéz időkben is, sok fölemelő élményt ajándékozott a társadalomnak a színészvilág akkor is, amikor a hivatalos kultúrpolitika mederben óhajtotta tartani a művelődési életet. A tehetség felszínre villant, utat tört magának a lelkekhez, hatott. Mint a művész fogalmaz: „hátha, hátha lesz egy-két embernek affinitása arra, hogy hitelességem hatására meginduljon benne valami ki katartikus, tisztulási folyamat – vagy legalábbis jobban érezze magát néhány órára.”
lira
Ez a küldetés valószínűleg örök a komédiások számára évezredek óta.
Lőte Attila színésznagyság, és színésznagyságokkal lépett színpadra évtizedeken át. Bessenyei Ferenccel, Tolnay Klárival, Mensáros Lászlóval, Gábor Miklóssal, Márkus Lászlóval – ahogy Kiss Manyi hívta: Laci baba –, Huszti Péterrel – vele 23-szor –, Zenthe Ferenccel, Domján Edittel, Sztankay Istvánnal, Garas Dezsővel, Váradi Hédivel és másokkal.
Psota Irént külön kell említeni, róla korábbi kötetében, a Maszk nélkül című alkotásban azt írja a szerző, hogy „ez a hihetetlenül érzékeny, a szó legigazibb értelmében kongeniális színésznő feltétlenül kimagaslik a színésztársadalom magas színvonalú elitjéből is.” Lőte Attila jogosan büszke arra, hogy amikor Bart Oliver című musicaljét próbálták, Psota Irén el volt ragadtatva, és „kibukkant belőle ez a mondat: ’Eti, hát te engem le fogsz játszaniii!’”
A színházi élet nagy alakjai sok sikerélményt kapnak a sorstól, ám művészetük nemcsak a szó emelkedett, hanem köznapi értelmében is drámai. Ezt Kosztolányi Dezső fogalmazta meg: „Az ő művészetük a legfáradságosabb, legnehezebb, legközvetlenebbül ható – de egyúttal legveszendőbb is. Ők a jelen gyermekei” – idézi könyvében az írót Lőte Attila. „Ez az elemi erővel ható művészet a jelené, az óráé, a percé… Csak a jelen van hivatva arra, hogy méltassa őket.”
Azonos sorsú alkotótársaik a rendezők. Közülük is legendás nagyságokkal dolgozhatott együtt Lőte Attila: Ádám Ottóval, Marton Endrével, Major Tamással, Várkonyi Zoltánnal, Kazimir Károllyal, Keleti Mártonnal, Makk Károllyal, Zsurzs Évával, Kerényi Imrével, Sára Sándorral és még sokakkal.
Ádám Ottóról el kell mondani: az emberek lelkiismeretes fajtájából való. Ő ugyanis „gondozta” rendezéseit, idővel megnézte a többedik előadást, és – volt, amikor szenvedélyesen – jelzést adott a színészeknek arról, ha egyfajta – Lőte is használja a szót – „lezüllést” tapasztalt.
Színház az egész világ, és nagyon is világi konfliktusok pattannak ki a világot jelentő deszkák körül. Bajt keverő dicséret – ilyen is adódott Lőte pályáján. A Népszabadság egyik neves kritikusa ült a közönség soraiban, amikor a Madách Színház bemutatta Gribojedov Az ész bajjal jár című veretes vígjátékkal. A napilapban megjelent, hogy „Lőte Attila (Mocsalin) szerepformálása eszményinek mondható… Lőte egy kisvárosi Tartuffe-öt állít színpadra… Nagyszerű alakítás ez, és kár, hogy ennyire egyedülálló az előadásban.” Ez önmagában is szenvedélyeket keltett volna, ám az újságíró ráadásképp keményen megtámadta a rendezőt: „K. I. utolsó három rendezését ’megfigyeltük’, és komoly bajokat tapasztalunk. A tehetséges fiatal rendező egyre rosszabb képet mutat. Hiányzik előadásaiból az élet igazsága és az átfogó művészi mondanivaló.” Ez a megfoghatatlan, ennélfogva komolyan vehetetlen kritika nagy feszültséget keltett, és „alakította” a rendező és a színész kapcsolatát évtizedeken át.
lira
Lőte bejátszotta az országot, a fővárosi színházak mellett közönség elé lépett a Várpalotai Jó Szerencsét Olvasókörben, a Debreceni Csokonai Színházban, a Győri Nemzeti Színházban, a Gyulai Várszínházban, az Esztergomi Várszínházban, a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, a Szentendrei TV Stúdióban – természetesen mindezen helyeken a Nemzeti Színház, a Madách Színház, az Operaház, az Erkel Színház és más fővárosi színpadok mellett.
Maga a művész sem említi, ki kell egészíteni: a Gellért Szálló gobelintermében is számos alkalommal fellépett: mégpedig a Balassi Bálint-emlékkard átadásaként rendezett kardceremóniákon. Egy alkalommal Nagy Gáspár Balassi-kardos költő Esztergomi apokrif című költeményét kellett úgy előadnia, hogy közvetlenül előtte egy bormester szellemeskedése nyomán többször is hahotában tört ki a közönség. Lőte Attila azonban másodpercek alatt ki tudta alakítani azt a hangulatot, amelyben a Nagy Gáspár-vers nemes figyelemre, nyitott lelkekre talált. „…katonád voltam itt, angyalid kürtszaván táborodba megtérek” – fejeződött be a vers. És felzúgott a taps.
Egy másik, Gellért-beli alkalmat rögzít a művész a korábbi, Maszk nélkül című kötetében. Összehajtogatott papírlapra bukkant, amelyen a 2016-os foglalatosságai voltak feljegyezve, köztük: „A Balassi Bálint kardátadó ünnepségen Kulcsár Ferenc Isten hozzád, hazám című versét olvastam fel.”
A művészre hatással volt a XVI. századi költőóriás felidézése. Mint írja „otthon néha megnézem a falra kiakasztott Balassi-kitüntetésem pergamenpapírra írt szövegét: „Európai fényű művészetéért, vitézi szavalataiért Balassi-emlékérem illeti L. A. színművészt’ – és nézegetem a Rieger Tibor szobrászművész által készített gyönyörű bronzplakettet, amelyik ott díszeleg a Jászai Mari-plakett társaságában.”
A végvári érték felfénylik az Elsuhant esztendők című kötet egyik interjújában is, annak bevezetőjében olvashatjuk: „A Jászai-díjas művész a kötet megjelenése előtt nyerte el, a Balassi-emlékérmet, az indoklás szerint európai fényű művészetéért, vitézi szavalataiért.”
Nem akárkitől tanulhatta a szavalat művészetét. Básti Lajostól – hogy egy balassis alkatú jelenségnél maradjunk. „Schiller A kesztyű című drámai balladáját kaptam tőle feladatul. Ma is az ő útmutatása szerint próbálom előadni ezt a verset, ha alkalom adódik rá. Nekem ő volt a Bálvány! A Totemoszlop! Az Isten!” – vallja be a másik színésznagyság.
Számos, a fennmaradt művek által élővé vált lángelmével találkozott pályáján a színművész, köztük Euripidésszel, Csehovval, Jókaival, Németh Lászlóval, Bródy Sándorral, és a lángelmék műveiben magát Isten is alakította, és volt fejedelem, király, hadvezér, főherceg, gróf, lovag, ám bíboros, pap, professzor is, de pásztor, sőt rabszolga is.
Nemzedékeken átívelő barátságok is élményeket adtak a művésznek. Mint írja, „akivel fiatal éveimben többet játszhattam, úgy értem, több darabban is, hosszabb időn keresztül lehettem partnereés akivel óriási sikerszériákat élhettem át – akivel több időt tölthettem magánemberkémnt is, az Greguss Zoltán volt. Azt hiszem, az a mondás, hogy a siker összekovácsolja az embereket, igaz lehet.”
Az Elsuhant esztendők című kötetből megtudhatjuk, hogy Lőte Attilának diákként a matematikához nem volt érzéke, ám így is fényes talentumokat kapott a Teremtőtől. Meghatározó színészegyénisége az országnak – a nemzetnek –, ugyanakkor az írói tehetsége is fontos értéket alkot. A hazai színháztörténelem belső történéseit élvezetes olvasmányként megörökíteni nemes küldetés – a színész ezt teljesítette.
Az Ódry-terem és az Uránia című fejezetben gondolkodik el a szerző: „Vajon ki emlékszik még erre rajtunk kívül? Csak néhányan lehetünk, öten-heten, akik még megvagyunk, régi idők régi tanújaként.”
A kötet az új nemzedékeket is a régi, de nagyon is meghatározó, a jövőre értékeket hagyó idők avatott tanújává emeli.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
