Elgondolkoztam a Kádár-kori mobilitáson. Az emberek akkor egységesítve voltak, kicsik voltak az anyagi különbségek, nem számított a családi háttér. De ennek van azért pozitív oldala is.
Úgy alakult, hogy el tudtam menni most – a múlt héten – osztálytalálkozóra.
A legtöbb ember egyetemi vagy gimnáziumi találkozót tart, nálunk sajátos módon úgy alakult, hogy az általános iskolai találkozó fontosabb mindennél. Már többször volt rendezve. Én eddig csak 1-szer tudtam részt venni. Most idén október elejére szervezte az egyik lány, én meg szóltam, halasszák el 3 héttel, hogy én is tudjak menni, s szót fogadtak.
Általános iskolába 1973-1981 között járt ez az osztály, én persze nem jártam végig, a 7. osztály végéig voltam csak. Akkor 32-en voltunk, s most – hatalmas eredmény – ebből 16 ember elment a találkozóra. Ma a volt osztálytársak 57 vagy 58 évesek, én voltam annak idején a 3. legfiatalabb, mert augusztusi születésű vagyok. (Sajnos van már 1 halottunk is, az egyik lány 45 évesen meghalt.)
Annak idején szociálisan minden réteg jelen volt: az elitből gyárigazgató fia, sztárügyvéd gyereke, a középrétegből különféle hivatali dolgozók gyerekei, műszaki szakemberek, orvosok gyerekei, s az alsó réteg is képviselve volt: betanított munkások, egyszerű gyári munkások, még mezőgazdasági dolgozói gyerek és egy cigány lány is volt az osztályban.
Akkor ez tabu téma volt, de az etnikai háttér is nagyon vegyes volt: az említett cigány osztálytárs mellett sváb és zsidó gyökerű gyerekek leginkább. Nekem annak idején úgy alakult, hogy a 3 legjobb haverom közül 2 zsidó volt. Akkor persze erről beszélni se volt szabad.
Emlékszem, egyszer a téli szünet után az osztályfőnök kérdezgette az osztályt, ki hogyan ünnepelte a Karácsonyt, milyen karácsonyfa volt otthon, mire az egyik közeli haverom lesütve a szemét „bevallotta”, náluk nem volt fa, mire mindenki nagyon sajnálta őt, hiszen biztosan olyan szegények, hogy nem volt pénz fát venni, aztán ő elmondta, az ő szülei 8 gyertyát szoktak gyújtani – ekkor az osztályfőnök kapcsolt, hogy miről van szó és rosszul kérdezett, majd a helyzetet helyretette azzal, hogy „szóval ti is ünnepeltetek, csak fa helyett gyertyával”.
Ilyen alapon sose volt konfliktus. Persze a cigány lánnyal akkor se barátkoztak a többiek, tulajdonképpen egyetlen barátnője volt az osztályban, de ellenségesség se volt: egyszerűen mindenki ignorálta őt. Az egyik zsidó srácnak is csak akkor akadt baja, amikor egyszer úszáskor az öltözőben valaki meglátta, hogy a pénisze „más”, s innentől páran csúfolni kezdték, hogy „szíriai metélt”.
Ahogy a vallás is tabu volt, pedig ebben is mindenféle volt nálunk. A templomba járó hívő családtól a totál ateistáig minden volt.
Ma is mindenféle ember akad.
Ami engem leginkább meglepett: az emberek több mint felének nincs rendezett családi háttere, tele az osztály elvált és sose házasodott emberrel.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
