A legtipikusabb bolgár étel ez.
A marhapacal persze korábban az egész világon fogyasztott étel volt. Tipikus szegényember étel. Nyugaton egyszerűen lassan kihalt, ma már csak hagyományőrző étel Nyugat-Európában.
Ahol megmaradt máig aktív ételként az Dél-Európa és Kelet-Európa.
A bolgár verzió tulajdonképpen a török verzió másolása, enyhe módosítással. Ellentétben a török verzióval, ahol ecet, fokhagyma, citromlé van hozzáadva a bolgárban citromlé nincs, viszont erőspaprika igen. Ez tehát pacalleves.
Amikor a 90-es években, a kommunizmus bukása után hatalmas gazdasági káosz és zavar lett Bulgáriában, különösen 1991-1997 között, még sok helyen voltak kis étkezdék, ahol kizárólag olcsó ételek voltak.
Pacalleves minden ilyen helyen volt. A tipikus helyzet: bejön a vendég, egy adagot vesz (pincér nincs, azaz sorba áll, majd leül egy szabad asztalnál), megeszik hozzá nagy mennyiségű kenyeret, vizet iszik (ha van pénze: akkor 1 dl pálinkát), aztán jóllakottan távozik. Maga a helyiség jellemzően primitív, azaz régi bútorok, műanyag abrosz, semmi extra, a falakat régóta festeni kellett volna.
Én sokat jártam ilyen helyekre, bár anyagilag akkor magasan a tipikus itteni vendég felett voltam, de egyszerűen tetszett az egész koncepció, meg az ilyen helyeken az a 3-4 étel, amit árultak, tényleg jó volt. Hiszen csak ezzel foglalkoztak, s sok ilyen hely volt, az egyszemélyben szakács-tulajdonos pedig kénytelen volt minőséget adni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
