Valójában most utaztam először Bulgária területéről/területére a Schengen-egyezmény keretein belül. Más irányban persze utaztam már így, lásd mentem már át az osztrák-német határon megállás nélkül.
De itt ez meglepő volt.
Komolyan nem is számítottam erre, de tény. Tehát a Szófia-Bécs-Budapest és a Budapest-München-Szófia útvonalon egyetlen egy helyen se kértek tőlem semmilyen útlevelet vagy igazolványt.
Egyébként elég bizarr dolog Budapestről Szófiába Münchenen keresztül utazni, de csak ilyen járat volt kényelmes módon. Minden más, földrajzilag logikusabb opció – pl. Budapest-Belgrád-Szófia vagy pl. Budapest-Bukarest-Szófia – hosszú órákig tartó várakozással járt volna.
Itt meg persze az ellenkező probléma jelentkezett: túl kevés idő az átszállásra. Végül jogilag el is késtem, a Budapest-München járat késett, így nem értem el a szófiai járatot. Azonban mivel mind a két járat ugyanaz a cég – Lufthansa -, így úgy döntöttek, nem akarnak fizetni nekem kártérítést, hanem inkább késleltették a szófiai járatot, azaz megvártak. Tehát összesen kb. 80 másodpercet töltöttem el a müncheni repülőtér épületében, szerencsére az érkezés helye 2 kapunyira volt csak az indulás helyétől. A többi utas biztosan nem volt boldog, hogy 1 darab ember miatt áll az egész gép, dehát őket senki se kérdezte. Szóval beszálltam, már mindenki ült szépen a helyén, majd mögöttem bezárták az ajtót és mentünk is.
Ami sajátos: ma már a nem-fapados járatok alkalmazkodtak a fapadosokhoz, azaz nincs semmilyen étel utazás során. A München-Szófia járaton mindenki kapott 1 darab kisüveg vizet és ezzel le is volt zárva a szolgáltatás. Mellettem ült egy csaj, aki pénzért akart rendelni szendvicset, de meg lett mondva neki „pénzért sincs”. Persze ezt előre tudtam, így még Budapesten ebédeltem a repülőtéren.
Rövidített összevágott anyag:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
