Az idei év tavaszán az iskola sikeresen pályázott a Visegrádi Alap (Visegrad Fund) diákoknak szóló felhívására. A perbetei iskolán kívül a tatabányai Szent Margit Katolikus Iskola és Gimnázium, valamint a lengyelországi Gromnik község általános iskolája alkotta a csapatokat.
A projekt fő tevékenységei így három helyszínen zajlanak. Ezeken mindegyik intézmény 6-6 tanulója vehet részt. A STEAM projekt, amely módszertanilag a technika, matematika, természettudományok és a művészetek összekapcsolásán alapszik, a méhekkel és a mézzel foglalkozik, hiszen az élet körforgása szempontjából ezek a szorgalmas kis rovarok elengedhetetlenül fontos feladatot látnak el. A méz és az egyéb mézből készült termékek ősidők óta az ember alapélelmiszerei közé tartoznak.
A perbetei projektről az iskola igazgatónője Szabó Edit elmondta: „Projektünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a természetvédelem és a biodiverzitás védelmének fontosságára, az egészséges életmódra és étkezésre. A méhek jól szervezett és összetartó társadalmának megismerése egymás elfogadását, kölcsönös tiszteletét erősíti bennünk is. Reményeink szerint a gyermekek, pedagógusok találkozásai új barátságok, személyes és szakmai kapcsolatok erősítését szolgálják majd. Az elmúlt héten az osztályok nemcsak szemet gyönyörködtető, de kreativitást is igénylő alkotásokkal készültek. Az alsó tagozatosok sok-sok kedves kis méhecskét készítettek. Kifestették, saját méhecskét rajzoltak, az ujjaikból méhecskét varázsoltak, amelyek fontos információkat is tartalmaztak, figyeltek az újrahasznosításra is. A napközisek ráhangolódásként megnézték a Maja a méhecske c. klasszikus rajzfilm egyes részeit. A hatodikosok szekrényébe befészkelte magát egy „méhraj“, a hetedikesek szalvétatechnikával dolgoztak és méhkaptárakat készítettek, a nyolcadikosok pedig saját készítésű társasjátékkal lepték meg az iskola pedagógusait.
Perbetén kerlült sor a projekt bemutató találkozójára (Fotó: Perbetei Alapsikola)
A perbetei találkozó első napján délelőtt megérkeztek a tatabányai tanulók és pedagógusok, majd a délutáni órákban a lengyelországi csapat is szerencsésen eljutott Perbetére. Török Sarolta és Nyul Ildikó vezetésével a perbetei és a magyarországi gyerekek csoportokban dolgoztak, projektet készítettek a méhekről. A sok-sok információt tartalmazó és a méhek életét képekkel, illusztrációkkal is szemléletesen bemutató plakátok készültek magyar és angol nyelven, amelyeket aztán délután bemutattak a lengyel gyerekeknek is. Ismerkedős játékkal zárták a napot.
A második napon vendégeiknek bemutatták az iskolát, majd hazaiakkal együtt kis csoportokban ellátogattak az osztályokba és röviden ők is bemutatkoztak. Ezt követően a község polgármester fogadta a projekt résztvevőit, a perbetei látogatás emlékére pedig aláírták az Emlékkönyvet. „A feladatok összeállítása során igyekeztünk ötvözni a hagyományos módszereket az élménypedagógiával és a digitális eszközök alkalmazásával.
A kincskereső játékban a vegyes csoportok angol nyelvű utasításokat kaptak egy telefonos alkalmazáson keresztül. A történet Pándy Lajos meséjén alapult. A gyerek az elveszett méhkirálynőt keresték, miközben megismerkedtek a falu nevezetességeivel és számot adtak a méhészeti alapismeretekről is. Hol találták meg végül a királynőt? A múzeumban egy régi méhkasban lapult. A kincskeresés során megtalálták azt a személyt, aki összekapcsolja a magyar és a lengyel népet, valamint Perbetét is. Prágai Szent Adalbert Csehország és Lengyelország, valamint az esztergomi érsekség védőszentje, amelyhez Perbete is tartozott 1918-ig. Délután Szetei Zoltán és Medovarský Péter méhészeti bemutatóját hallgathattuk és tekinthettük meg. Segítőjük volt a harmadikos Szetei Olivér.
Zárókonferencia a gromniki alapiskolában (Fotó: Perbetei Alapsikola)
A gyerekek kipróbálhatták hogyan készülnek a keretek, megkóstolhatták a lépes mézet, megnézhették a méhanyát. A mézkóstolóra megérkezett az idősebb méhészgeneráció képviselője, Hrušecký Stanislav, akitől a mézgyógyító erejéről is szerezhettünk információkat. A méhes-mézes program után ellátogattunk a helyi néprajzi múzeumba, majd az esős időben jól esett a finom mézes gyógytea. A teázás közben illatzacskókat készítettek a gyerekek. Ezután következett a gyertyakészítés valódi viaszból. Hamarosan csodálatos és illatos gyertyák sorakoztak az asztalokon valódi méhviaszból.“
A következő napon a projekt résztvevői Pozsonyba kirándultak, ahol megismerkedhettek a főváros történelmét, jelentős kulturális emlékeit a múltból, de ugyanakkor láthatták a modern, 21. századi város építészeti jellegzetességeit is. Délután kedves fogadtatásban volt részünk a Pozsony Lengyel Intézetben, valamint a magyar nagykövetség melletti Liszt Intézetben.
Csütörtöktől szombatig a tatabányai Szent Margit Katolikus Általános Iskola és Gimnázium vendégei voltak. A város egykor bányászati központ volt, így látogatásukat a bányamúzeumban kezdték, megismerkedtek a bányászok életkörülményeivel és munkájával. A délután egy helyi méhész várta őket az erdei méhészetében. Ezt követően Tatabánya legjellegzetesebb szimbólumát nézték meg, az óriási turulmadarat, ahol Dudás Magdolna tanárnő a magyarok honfoglalásáról is mesélt. A legérdekesebb látnivaló mégis a közelben lévő Szelim – barlang volt, amelynek nyílásai az útról is láthatók.
Városnézés Krakkóban (Fotó: Perbetei Alapsikola)
Az utolsó napon újra a mézé volt a főszerep. Az iskola tankonyhájában mézeskalácsot sütöttek. Elkészítették a projekt főszereplőit is, a méhecskéket. A hetet az iskola kápolnájában zárták hálát adva a sikeres programokért, a sok-sok új tudnivalóért és a felejthetetlen élményekért. Turzáné Papp Erika igazgatónő köszönt el tőlük egy szép ajándékkal. Délután egy rövid tatai látogatást követően indultak haza.
Az egyhetes program egyik fontos állomása volt, mivel ellátogattak Esztergomba, majd Visegrádra. Látogatásuk során kicsit a történelemben is kalandoztak, és felfigyeltek arra, hogy a lengyel és a magyar noép kapcsolata több évszázada áll fenn. A történelmi séta után az iskolában jó hangulatú táncházzal zárták a napot.
A perbetei és a tatabányai csapat útnak indult a lengyelországi Gromnik városkába, hogy itt folytassák a V4-es projekt programját. Katowice érintésével érkeztek meg Krakkóba. Itt vonatra szálltak. Tarnówból pedig autóbusszal mentünk tovább a Gromnik közelében lévő festői Ciężkowice kis panziójába, ahol egy héten át a szállásuk volt. Másnap lengyel barátaik már kedves ismerősként üdvözöltek a projekt témájával kapcsolatos finom tortával, amelyről Maja, a méhecske mosolygott rájuk. Később posztert készítettek a méhek védelméről, majd különböző technikákkal készített méhecskék népesítették be az osztálytermet és a faliújságot. Ebéd után a ciezkowicei Ökológiai Központba látogattak el. Hallgatták a híres lengyel zeneszerző, zongoraművész, a lengyel függetlenség szószólója, Ignacy Jan Paderewszki zongorajátékát és egy fotó elejéig le is ültek mellé.
A perbetei tanulók méhkaptárakat készítettek (Fotó: Perbetei Alapsikola)
Az utolsó előtti napon az iskola ünnepségén vettek részt, amely Lengyelország Európai Únióba való belépéséről szólt és természetesen a Visegrádi Alap által támogatott projektjüket is bemutatták. A lengyel gyerekeknek bemutatták a településüket és az iskolákat, majd a tatabányai barátaikkal közösen elénekelték a Nád a házam teteje c. népdalt, végül pedig két moldvai tánccal zárták a műsorukat. Mivel az oktatásban egyre nagyobb teret nyer a digitalizáció, a lengyel partneriskola igazgatója, egy érdekes tanórát tartott, melynek során a gyerekek megismerkedtek a virtuális valósággal szemüvegek segítségével.
A délutáni program természetesen a méhekről szólt. Ellátogattak egy helyi méhészetbe, ahol már több száz méhcsalád „dolgozik”. A kaptárokat speciálisan programozott gépekkel helyben gyártják.
A projektben való részvétel emlékére oklevelet kaptak. Az este már a felhőtlen szórakozásé volt
(Miriák Ferenc / Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
