A mindenki által közkedvelt, ételeinket frissen tartó alufólia története egy ballonversennyel kezdődött Svájcban. Robert Viktor Neher ugyan belebukott a ballonok alumíniumos burkolásába, ám az általa 1910. október 27-én szabadalmaztatott alufólia rövid időn belül az élelmiszergyártók kedvence lett.
Az alufólia története 1807-ben, az alumínium felfedezésével kezdődött. Két évtizeddel később, 1825-ben egy dán fizikusnak, bizonyos Hans Christian Ørstednek elsőként sikerült alumíniumot előállítania, igaz nagyon csekély, csupán néhány tűfejnyi mennyiségben. A könnyűfém nagy szenzáció volt, az új anyagnak mindenki a csodájára járt. III. Napóleon francia uralkodó a 19. század közepén teljesen odavolt az alumíniumért, úgy gondolta ugyanis, hogy abból a jövőben fegyvereket és páncélokat lehet majd gyártani. Az alumínium előállítása azonban akkor még nagyon drága volt, a könnyűfém ára az aranyéval vetekedett, így történhetett meg, hogy X. Keresztély dán uralkodó a koronáját alumíniumból készíttette.
A státusszimbólumból az 1880-as évek végén lett „közönséges anyag”, amikor a Hall-Héroult-eljárásnak köszönhetően lehetségessé vált timföldből elektrolízis segítségével nagy mennyiségű alumíniumot előállítani. Ez nagy áttörésnek bizonyult: megnyílt a lehetőség a könnyűfém széleskörű felhasználása előtt. De ekkor az emberiség még nagyon messze volt az alufóliától, amelynek először ki kellett szorítania az akkor már használatban lévő ónfóliát.
Robert Viktor Neher a sváci Schaffhausen városában született 1886-ban. Nem túlzás azt állítani, hogy az alumínium áthatotta gyermekkorát, mivel édesapja Georg Robert Neher egyik alapítója volt a svájci Neuhausenben működő első európai alumíniumgyárnak.
Robert Viktor Neher eredetileg jogot és közgazdaságtant hallgatott a genfi, zürichi és a berlini egyetemeken. 1909-ben egy Zürichben rendezett ballonverseny kapcsán kezdett el az alumínium felhasználásával behatóbban foglalkozni. A ballonok megragadták az ifjú Neher fantáziáját, és azon kezdett morfondírozni, hogy ha a selyem ballont alumínium fóliával borítja be, az tökéletes szigetelést nyújt majd a ballonba eresztett gáznak. Az alufóliával beborított ballonok ugyan nem váltak be, hiszen az alumínium borítás sérülékeny volt, de Neher elkapta a fonalat, és az összefüggő alufólia gyártásának folyamatát kezdte kidolgozni.
Egy 1908-as berlini ballonversenyről megemlékező képeslap
Amikor Robert Viktor Neher a ballonok tökéletes szigeteléséről elmélkedett, a fólia formátum már jelen volt Európában, méghozzá ónfóliák alakjában. Az ón azonban az alumíniumhoz képest kevésbé volt nyújtható, ráadásul az ezen fóliába csomagolt élelmiszerek egyfajta ónos ízt vettek fel.
Neher kibérelt egy kis gyárat a svájci Emmishofenben, ahová négy hengerművet telepített és elkezdett kísérletezni az alumíniumfóliák előállításával. A munkát siker koronázta, így 1910. október 27-én szabadalmaztatta a hengerelt alufóliát. A bejegyzett termékre rögtön felfigyeltek az élelmiszergyártók. Neher első vevője a berni Tobler volt, amely az ő alufóliájába kezdte csomagolni az Alpok hegycsúcsairól mintázott csokoládéit. A Toblert az instant levesporok és leveskockák gyártója, az ugyancsak svájci székhelyű Maggi követte 1912-ben. Az alufólia felhasználása az 1920-as évektől kezdve igen elterjedt lett, így már nem csak a csokoládét, hanem a vajat, a kávét, a cigarettát, a gyógyszereket és a tejet is a rendkívül jó konzerváló tulajdonságokkal rendelkező alufóliába csomagolták.
Az ónfólia fokozatosan a háttérbe szorult, mivel annak gyártása bonyolultabb és drágább volt. Az alumíniumnak akadt még egy nagy előnye az ónnal szemben, mégpedig az, hogy nem kereskedtek vele a tőzsdén, így annak ára viszonylag kiszámítható, állandó volt, ezért az alufólia előállítási költségei jól tervezhetőek voltak.
Az előnyök ellenére az élelmiszergyártók nehezen álltak át az alumíniumra, mert továbbra is ragaszkodtak a méregdrága, ónfóliával dolgozó csomagológépeikhez. Neher nem esett pánikba, és csomagolótechnikában járatos szakembereket fogadott fel, akik segítettek az élelmiszergyárak csomagológépeit átállítani, hogy azok az alumíniumfóliával is dolgozni tudjanak.
Neher alufóliájának sikere mind a mai napig töretlen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy 2003-as adat, amely szerint abban az évben a gyárak Európában 800 ezer, az Egyesült Államokban pedig 600 ezer tonna alufóliát állítottak elő.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
