Ferenc pápa október 25-én, pénteken délelőtt Apostoli Palota Kelemen-termében fogadta a Keresztes Szent Pál alapította passzionista rend tagjait, akik e napokban tartják Rómában 48. nagykáptalanjukat. Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya a világban zajló konfliktusokról, a szegénységről és azon rossz mechanizmusokról szólt, melyek megosztják az embereket és kiselejtezik a gyengéket.
Ha semmi nem tudja elfojtani az emberi lényben a szeretet képességét, akkor semmi sincs veszve. Mindenkinek szüksége van az evangélium világosságára, ezért kell a misszió, ami minél több személyhez eljut – emelte ki a pápa a Jézus Krisztus Kínszenvedésének Kongregációnak, ismertebb nevükön passzionistáknak mondott beszédében.
Az audiencián a Szentatya annak a kívánságának adott hangot, hogy találjanak új utakat és lehetőségeket arra, hogy megkönnyítsék a találkozást az Úrral és az emberek között egyaránt. Ki kell tehát menni az utcára, a terekre és a világ sikátoraiba, hogy ne merevedjünk meg és ne penészedjünk be, és hogy bebizonyítsuk örömteli és termékeny hitünket. Ez a kilépés akkor lehet csak eredményes, ha az Isten és az emberiség iránti szeretet teljességéből fakad, melyet megélnek a szemlélődő életben, a közösség testvéri kapcsolataiban és a kölcsönös támogatásban. Ne hagyják el a kontemplatív életet – utalt a pápa a passzionisták gazdag szemlélődő hagyományára, arra buzdítva, hogy együtt haladjanak előre, megtapasztalva az Úr jelenlétét egymás között.
Olyan evangelizációs eseményekre van szükség, melyek bemutatják Krisztus személyének magasztos szépségét és ezzel együtt egy vonzó, befogadó és tevékeny közreműködésre indító egyház arcát – hangsúlyozta Ferenc pápa, hozzáfűzve: nélkülözhetetlen az imában és Isten szavában gyökerező folyamatos lét, főként a passzionisták számára, hogy visszavonuljanak imádkozni és szemlélődni olykor néhány hónapra, vagy akár mindennap, vagy a nap egy részében.
Keresztes Szent Pál Jézus haláláról azt vallotta, hogy Isten szeretetének legmagasabb rendű megnyilvánulása, mely megnyitja a kaput az imádság és a vele való egység intimitásába, akitől megtanulhatjuk az összes erényt, melynek révén képesek leszünk minden fájdalmat elviselni. A rendalapító kívánsága az volt, hogy összegyűjtse társait és elmélyüljenek ennek a nem ismert és nem értékelt szeretetnek szemlélésében, készen arra, hogy hirdessék is azt. Ferenc pápa azt kérte, hogy a passzionisták
Tudjuk, milyen sok szenvedés van a világban, a szegények között, a háborúkban; halljuk a teremtett világ jajkiáltásait; látjuk azokat a mechanizmusokat, amelyek megosztják az embereket és kiselejtezik a gyengéket. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy testvéreink fájdalma ne maradjon értelmetlen.
A közelgő jubileumi szentév kapcsán a pápa a remény témájáról is beszélt, mely különösen kapcsolódik a passzionisták karizmájához, és amelynek teológiai alapja Krisztus halála és feltámadása. A Krisztus szívéből fakadó vér és víz azt üzeni nekünk, hogy az élet folytatódik a halál után, és hogy a szeretet kiárad az emberiségre – a Szentlélekben mint ajándékban, egy olyan hatalommal kommunikálva, amelyet senki nem távolíthat el. A remény minderre irányul.
Ferenc pápa beszédében végül Szűz Mária gondoskodó szeretetére mutatott rá, aki sietve idős rokona megsegítésére indult. A Szentatya arra buzdította a passzionistákat, úgy éljék meg hivatásukat és küldetésüket, hogy tudatában vannak: sürgős szükség van az üdvösség üzenetének terjesztésére.
Ezt a szeretetet szóval és gesztusokkal fejezzék ki: az igazság Szavának visszhangjával, a szegény és rászoruló embert fölemelve, vagy csöndben a szenvedők mellé állnak.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »