Kevesen tudják, Kubában eredetileg nem egy, hanem két amerikai támaszpont volt.
Kuba függetlenségének oka: az 1898-as amerikai-spanyol háború.
A háború kitörésének hivatalos oka: a Maine nevű amerikai hadihajó felrobbanása és elsüllyedése a havannai öbölben. Az USA ezt spanyol támadás eredményeként fogta fel, ami – az azóta eltelt vizsgálatok szerint – nem volt igaz, ma már szinte mindenki elfogadja: baleset volt, műszaki hiba történt a hajó gépházában, ez okozta a robbanást és elsüllyedést.
De a lényeg: ez jó ürügy volt a háború elindítására. S az USA kevesebb mint 3 hónap alatt tönkreveri Spanyolországot: a harcok kizárólag a spanyol csendes-óceáni és karib-tengeri területeken folytak.
Szóval amerikai győzelem születik: ezzel megszűnik Spanyolország minden területe Amerikában és a Csendes-óceánban, a legtöbb spanyol terület (Fülöp-szigetek, Guam, Kuba, Puerto Rico) amerikai lett, míg a Karolina-szigeteket és Palaut, valamint a Mariana-szigetek Guamon kívüli részét eladták a németeknek. Onnantól kezdve Spanyolországnak Európában kívül csak Afrikában maradnak területei (ezek egy része máig megvan).
Az amerikai-spanyol háborúban a függetlenségpárti kubai felkelők természetesen az amerikai oldalon harcoltak, hiszen céljuk a spanyol uralom megszűnése volt.
Kubában volt a legerősebb a helyi erők súlya, így Kuba lett az egyetlen az USA által a háborúban megszerzett terület, ahol az USA kénytelen volt feladni a terület csatolására vonatkozó előzetes terveit, így 4 év ideiglenes amerikai katonai irányítás után, 1902-ben Kuba független állam lett. (A Fülöp-szigetek 1946-ban lett független, a Karolina-szk. és Palau csak 1979-ben, az összes többi máig amerikai terület.)
Viszont az USA széles jogokat tartott fenn magának Kuba függetlensége utánra is. Ezek lényege:
- Kuba nem engedélyezi az USA-n kívül egyetlen idegen hatalomnak se, hogy katonai támaszpontot létesítsen területén,
- az USA örök bérleti jogot élvez az általa kiválasztott támaszpontok felett Kubában, ezek a területek kubai szuverenitás alatt maradnak, de rajtuk Kuba átadja a szuverinitás gyakorlását az USA-nak,
- amennyiben az USA úgy látja, hogy Kuba függetlensége veszélybe kerül, vagy a normál kormányzás ellehetetlenül, jogosult katonai erővel bevatkozni Kubában a függetlenség megóvása és a normál kormányzás visszaállítása érdekében.
Mindez persze hatalmas felháborodást váltott ki Kubában, de egészében 1940-ig hatályba maradt. Akkor Roosevelt amerikai elnök kezdeményezésére, aki szerette volna biztosítani Kuba szövetségesi szimpátiáját az USA oldalán a II. világháborúban, hivatalosan el lett törölve az USA összes fenti jogosultsága.
1902-1940 között egyszer élt az USA bevatkozási jogával, 1906-1909 között.
Ami támaszpontokat illeti, az USA eredetileg 3 területet szemlélt ki: a Pinos-szigetet (mai neve: Juventud-sziget, ez a legnagyobb kubai sziget a főszigeten kívül, Kuba karibi részén, délnyugaton), valami két kikötőt, az ország délkeleti részén, a karibi részén, a Guantánamo-öbölben, és északnyugaton, az atlanti részen, a Honda-öbölben. A Pinos-sziget esetében az eredeti terv egyenesen az volt, ez nem is lesz Kuba része.
A Pinos-szigeti terveiről az USA már 1903-ban lemondott, ekkor az USA hivatalosan átadta Kubának, majd letett támaszpontépítési szándékáról is. Ez máig egy gyéren lakott terület, a XIX. sz. előtt sose volt állandóan lakott, eredetileg a spanyolok börtönszigetnek használták (ez később is megmaradt, maga Fidel Castro is itt volt rab 1953-1955 között), ma igyekszenek idegenforgalmi céllal fejleszteni.
A Honda-öbölbeli támaszpont ki lett alakítva, azonban 1912-ban az USA lemondott róla, átadta a kubai hadseregnek: nem volt gazdaságos még egy támaszpontot fenntartani a közeli floridai támaszpontok közelében. Maradt a máig létező guantánamói támaszpont.
Ez megmaradt 1940 után, külön szerződés alapján, melynek sajátossága, hogy Kuba nem mondhatja fel egyoldalúan.
Az USA máig betartja az eredeti szerződést, azaz a támaszponton a kubai jog érvényes, persze ennek csak jelképes jelentősége van, egyszerűen fel van húzva a kubai zászló is, annyit jelent: az USA hivatalosan kubainak tekinti a területet, azt csak „bérli”. A valóságban mintha az USA része lenne.
Sokáig át lehetett menni a támaszpontról Kuba többi részébe és vissza, ez a lehetőség le lett zárva 1964-ben. Kuba többi részéből átmenni a támaszpontra menedék kérése szempontjából értelmetlen, mert a támaszpont területe az amerikai jog szerint kubai terület, így aki bemegy oda, az jogilag marad Kubában, így eleve nem kérhet menedéket.
Korábban a támaszponton a legtöbb polgári alkalmazott kubai volt, s akadtak páran akik az 1964-es lezárás után ott maradtak. Ezek ma már mind 80 év feletti nyugdíjasok. Nagy részük elintézte az USA-ba költözést később, de van 2-3 idős bácsi, aki máig ott él.
A Honda-öböl beli volt támaszpont pedig ma egy átlagos kikötő. Inkább volt kikötő:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
