Orosz Atanáz megyéspüspök október 20-án a sajópálfalai kegyhelyen ünnepélyesen lezárta a Miskolci Egyházmegye centenáriumi évének eseménysorát.
Idén a Miskolci Egyházmegye jogelődje, a Miskolci Apostoli Exarchátus megalapításának századik évfordulójára való emlékezés font körbe számos eseményt: a zarándoklatokat Máriapócsra és Eperjesre, a családi napokat, az ifjúság számára rendezett eseményeket, az eparchiai gyűlést, az egyházmegye történelmi emlékeit bemutató kiállítást, a húsz hónapos imaláncot.
A centenárium évének eseményei ünnepi Szent Liturgiával zárultak a Miskolci Egyházmegye kegyhelyén, Sajópálfalán október 20-án. Itt fél évszázada minden év október harmadik vasárnapján zarándoklatot tartanak a kegykép hazahozatalának emlékére.
Az ünnepre zarándokok nagyobb csoportja érkezett idén is: Pácinból, Sajópetriből, Tolcsváról, valamint a Nyíregyházi Egyházmegyéből, Kállósemjénből is.
Orosz Atanáz püspök az ünnepi homíliában a centenáriumi ünneppel kapcsolatban így fogalmazott: „Áldott az Isten, aki megengedte, hogy a hajdani kis mustármag, az a kéttucatnyi pici egyházközség, amely a trianoni szörnyű döntések után határokon belül maradt, megmaradt egy egyházkormányzati területként, és
A Katolikus Egyház ezen a vasárnapon tartotta a misszió világnapját. A görögkatolikus liturgiákon azonban a dúsgazdag és a szegény Lázár történetét olvasták föl Szent Lukács evangéliumából.
Orosz Atanáz püspök az elhangzott evangélium kapcsán a küldetés, a misszió egyik sajátos szempontját fogalmazta meg. Abból indult ki, hogy a történet szerint a pokolra jutott dúsgazdag kétszer is küldetést kér Lázár számára, azonban Ábrahám ezt visszautasítja. „A küldetés nem a halottak küldetése. A missziós küldetés az élő keresztények küldetése. (…) A nagy feladat az, hogy mi mindannyian teljesítsük azt a küldetést, amely keresztény mivoltunkból fakad.”
A Szentatyának a misszió világnapjára írt üzenetével folytatta a főpásztor, kiemelve annak második, A menyegzős lakomán című részét, mely Krisztus és az Egyház küldetésének eszkatológiai és eucharisztikus perspektívájáról szól.
Ebben Ferenc pápa a menyegzős lakoma kapcsán a II. Vatikáni Zsinat tanítását eleveníti föl, és eszünkbe juttatja, hogy az első keresztények missziós buzgóságának a végidőre vonatkozó dimenziója volt: „Amíg tehát a világ a fogyasztás, az önző jólét, a felhalmozás és az individualizmus különböző lakomáit kínálja, addig az evangélium mindenkit az isteni lakomára hív, ahol az Istennel és másokkal való közösségben az öröm, a megosztás, az igazságosság és a testvériség uralkodik. Az életnek ezt a Krisztus ajándékozta teljességét már most előre jelzi az eucharisztikus lakoma, melyet az egyház az Úr parancsára és az ő emlékére ünnepel.”
„Ferenc pápa ezzel a mondattal hangsúlyozza a mostani elsődleges teendőnket: Isten mindannyiunkat arra hív, hogy minden eucharisztikus ünneplést intenzívebben éljük meg, annak minden dimenziójában, különösen is a végidőre vonatkozó és missziós dimenziójával” – mondta a miskolci megyéspüspök.
„Most, amikor a miskolci exarchátus centenáriumi eseményeit zárjuk, egy hálaadó, zarándoklatokkal és megbeszélésekkel teli esztendőnek ez az eseménye most a Szent Liturgiának a tudatosabb átélésére biztat bennünket.
Ebben az összefüggésben megismétlem Ferenc pápa üzenetét: nem járulhatunk az eucharisztikus asztalhoz anélkül, hogy ne engednénk bevonni magunkat abba a misszióba, amely Isten szívéből kiindulva minden embert el akar érni. Az eucharisztikus megújulás, amelyet dicséretes módon sok helyi egyház előmozdít, alapvető fontosságú lesz abban, hogy újból felébressze minden hívőben a missziós szeretetet. Isten mindannyiunkat arra hív, hogy ezt a Szent Liturgiát, az eucharisztikus ünneplést intenzívebben éljük meg.”
Később így folytatta a tanítást Orosz Atanáz püspök: „Itt, a Szent Liturgián az Isten igéjét hallgatva kell rádöbbennünk, hogy mi is Isten útja, és a Gondviselés hogyan vezet bennünket a történelem folyamán. Igen, testvérek, fogjunk össze, és ha elhangzik, hogy emeljük föl szívünket, akkor valóban tegyünk félre minden földi gondot, és emeljük föl [szívünket], hogy ne fölöslegesen jöjjünk ide a dombra, hanem ez a helyzet valóban emelkedett lelkületet is eredményezzen ma a szívünk, a lelkünk mélyén.
Aztán pedig: »Adjunk hálát az Úrnak!« Ez ne csak egy szlogen legyen, hanem érezzük át, hogy milyen csodák történtek, akár csak az elmúlt száz év során, vagy az elmúlt fél évszázadban itt, Sajópálfalán, vagy innen északra, a Sajótól a Hernádig, sok olyan helységben, ahol el is pusztulhatott volna a mi népünk. Adjunk hálát szívből, és kérjük, hogy azonosulni tudjunk az értünk életét feláldozó Jézus Krisztussal.”
A centenáriumi eseménysorozat véget ér a Miskolci Egyházmegyében, a munka azonban nem; következő feladat az eparchiai gyűlésen megfogalmazottak elemzése és a célok, feladatok meghatározása. „Békével távozzunk – és sugározzuk is ezt a békességet mindenki felé. Ez most az elsődleges küldetésünk.”
*
A centenárium alkalmából csaknem hatszáz napon át tartott a Miskolci Egyházmegyéért felajánlott imádságsorozat. 2023. február utolsó napján indult, a hat esperesi kerületet száz-száz napon át körbejárva – és 2024. október 14-én ért véget. Az imalánc ünnepélyes lezárását az utolsó állomáson, Vajdácskán tartották, amikor is Orosz Atanáz megyéspüspök megköszönte az egyházmegye parókiáinak kitartását ebben a különleges imaláncban.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »